Jogos, méltányos, időszerű és igazságos, hogy ma konferenciával és szoboravatással emlékezünk Tisza Istvánra – mondta Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója a Tisza István és a Debreceni Egyetem című konferencia megnyitóján – tájékoztat az MTI. 

Örömmel nyugtázta, hogy Tisza Istvánnak:

Bár Tiszának a saját korában is sok ellensége volt, “kiemelkedő, szoboravatásra méltó politikusa volt az akkori Magyarországnak” – tette hozzá Fodor Pál, megjegyezve: Tisza István nem azok közé tartozott, akik – Bethlen István szavaival – “elvesztették a nemzetközi horizontot”.

Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője szoboravató beszédében azt fejtegette, hogy az a nemzet, amelyik többet élt diktatúrában, elnyomásban, mint szabadságban, nehezen szabadul ettől, és folyamatosan keresi önazonosságát, azokat a sarokpontokat, amelyek mentén szeretné újrafogalmazni önmagát.

A politikus szerint a magyar nemzet a mohácsi vésztől “kevésszer volt önmaga ura”, megszenvedte az idegen hatalmak elnyomását, s még negyedszázaddal az utolsó diktatúra után “sem úgy gondoljuk” a történéseket, mint kellene.

Szavai alátámasztására példaként említette: “mélyen elítéljük a náci rendszert”, és az azt kiszolgáló náci propaganda napilapot, de a másik totális diktatúrát, a kommunizmust kiszolgáló, a magyarországi ’56-os forradalom vérbefojtásából szárba szökött MSZMP központi lapját, a Népszabadságot sokan másként ítélik meg.

Kósa Lajos kifogásolta azt is hogy nincs a nemzetnek panteonja, amely azoknak a magyaroknak és nem magyaroknak – akik lehet, hogy nem születtek magyarnak, de az “éljen a magyar szabadsággal a szájukon” haltak meg például Aradon – állítana emléket, akik sokat tettek a magyar nemzetért, a magyar szabadságért.

Tisza István szobrát először 1926. október 17-én Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatta fel a debreceni klinika főépülete előtti téren Klebelsberg Kunó, akkori kultuszminiszter.

A Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette egész alakos szobor különlegessége a tekintete. A szem helye ugyanis üres, tulajdonképpen egy lyuk. A szobor magassága, elhelyezése, és a fényviszonyok miatt azonban nem érzékelhető az üresség. Kisfaludi Strobl Zsigmond a szemtestet nem munkálta meg, hanem hüvelykujját mélyen a puha anyagba nyomva határozta meg a tekintet erejét és irányát.

A szobrot 1945-ben ledöntötték, pincékben elrejtve őrizték, majd 2000. október 31-én Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel, az akkor az egyetem kerítése mellé helyezett alkotást, amely most végső, központi helyére került.