Párizsban 130 halálos áldozatot követelő támadássorozatot hajtottak végre nyolc helyszínen november 13-án. A terrortámadást követően Hollande turbófokozatba kapcsolt: háborút hirdetett a Da’es ellen, azóta pedig egy nagykoalíció összekovácsolásán dolgozik.

Az első biztató fejlemény a november 20-i ENSZ BT határozat volt: egyhangú terrorelhárítási határozatot fogadtak el, mely feljogosítja a közösség tagjait, hogy katonai erőt alkalmazzanak az Iszlám Állam ellen.

Ez a hét is nagyon sűrű volt, Hollande körútján nem volt hiány a nagy szavakból:

• hétfőn találkozott Cameronnal

"Határozottan támogatom Hollande elnök döntését az Iszlám Állam szíriai bombázásról. Az a határozott meggyőződésem, hogy Nagy Britanniának is ezt kell tennie." – mondta a brit miniszterelnök a megbeszélést követően, majd így folytatta: "közös veszéllyel állunk szemben. A világnak össze kell fognia a terrorfenyegetettség elleni harcban."

• kedden Obamával

Obama rámutatott, hogy a "kívülálló" Oroszországot szívesen látná az Iszlám Állam legyőzése érdekében létrehozott nemzetközi koalícióban, de "ez mindaddig kihívást jelent, amíg Moszkva a mérsékelt szíriai felkelőkre összpontosítja a figyelmét az ISIS helyett."

• szerdán Merkellel

„A terrorizmus közös ellenségünk. Közös feladatunk, hogy harcoljunk ellene. Az Iszlám Államot nem lehet szavakkal megverni, ezért katonai eszközökkel kell harcolnunk ellene” – mondta Merkel.

• csütörtökön pedig Renzivel

„Teljesen egyértelmű, hogy csak az állíthatja meg a menekültek tömeges kivándorlását, ha véget vetünk az országaikat sújtó polgárháborúknak. Franciaország sokat tesz ezért, főleg Afrikában. Úgy vélem, a következő fontos helyszín Líbia lesz, ahogy erről már beszéltünk François Hollande-al, illetve az olasz és francia külügyminiszterrel is” – mondta Matteo Renzi.

A java viszont még hátra van, csütörtökön Olaszország után Hollande Moszkvába utazik, hogy Putyinnal egyeztessen. Nem lesz könnyű dolga, a törökök keddi akciója jelentősen ronthat az oroszok és a nyugat között elindult közeledésen. Az amerikai és az orosz elképzelések (főleg Asszád jövőjéről) eleve nehezen voltak összeegyeztethetőek.

Az amerikaiak beelőzték Hollande-ot a koalícióépítésben. Washington rendszeresen a 65 nemzetből álló amerikai koalíció miatt veri a mellét. A képlet nem ennyire egyszerű, nem úgy kell elképzelni, hogy a 65 nemzet közösen bombázza az Iszlám Állam állásait. De kikből is áll pontosan ez a koalíció és milyen szerepet vállalnak az egyes államok?

Légierőt és/vagy katonai felszerelést biztosító szövetségesek:

• A legvehemensebb tagja a koalíciónak jelenleg Franciaország. A párizsi terrortámadást követően fokozták a légitámadásokat: hat parancsnoki és kiképző központot semmisített meg a francia hadsereg három nap alatt.
• Az egyik legproblémásabb partner Törökország. Tagjai ugyan a koalíciónak, de szerepvállalása több szempontból ellentmondásos. Egyrészt a törökök minden erejükkel meg akarják akadályozni az egyik legütőképesebb szárazföldi erő, a szíriai kurdok területszerzését. Másrészt egyre többen mutogatnak rájuk, hogy szemet hunynak a Da’es törökországi finanszírozása felett. Az orosz vadászgép lelövése maximumra járatta a feszültségeket a térségben.
• Akikre valóban számíthat Hollande, azok a britek. Az iraki légicsapásokat kb. egy évvel ezelőtt kezdték meg. Cameron a hétfői találkozón felajánlotta a franciák számára a britek ciprusi katonai bázisát, a brit haderőt is aktívan be akarja vonni a támadásokba.
• Nagyon vonakodik az aktív szerepvállalástól Németország.
• A regionális szövetségesek közé tartozik: Irak, Jordánia, Bahrein, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek.
• Az USA hagyományos szövetségesei: Kanada, Ausztrália. Kanada októberben megválasztott miniszterelnöke bejelentette, hogy harci küldetésüket befejezettnek tekintik, és visszahívják hat CF-18-as vadászbombázójukat a térségből.
• Az Európai Unió tagállamai közül katonai eszközöket küldött a térségbe Magyarország mellett Olaszország, Csehország, Hollandia és Észtország.

Humanitárius segéllyel járul hozzá a koalícióhoz:

• Svédország, Kuvait, Svájc, Japán, Ausztria, Új-Zéland, Dél-Korea, Írország, Spanyolország, Szlovákia, Norvégia, Luxemburg valamint Katar.

Áprilisban a parlament felhatalmazást adott 2017. december 31-éig egy 150 tagú katonai kontingens létrehozására, és az Iraki Köztársaság területén lévő erbili kiképzés-koordináló központ területén való állomásoztatására. Az állomány nagy része a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárjából került ki, a felkészülést március 25-én kezdték meg, augusztusban érkeztek Irakba. Összesen száztizenhat katona van jelen Irakban a műveleti területen, további huszonhat Magyarországon áll készenlétben.

A gyakorlatban ez a kurd területeken a kiképzést támogató erők biztonsági felügyeletét jelenti, magában foglalja az objektumok és a kiképző erők védelmét. A katonák ezen kívül az Erbiltől távolabb eső kiképző bázisokon, a magyar érdekeltségű olajkutak közelében is  hajtanak végre feladatokat.

Amerikai elemzések a Da'es elleni nyugati offenzívából a hosszú távú gondolkodást hiányolják: oké, hogy el kell pusztítani az Iszlám Államot, oké, hogy Asszáddal semmiképpen, de mi lesz utána?

Egy katonai hadjárathoz nem feltétlenül érdemes percről-percre forgatókönyvet írni, pláne ha olyan komplex, folyton változó konfliktusról van szó, mint a szíriai helyzet. Annyira sokszereplős a játszma, hogy egyre nehezebb megjósolni a következő lépéseket. Egy kívánatos végkifejlet víziója nélkül viszont halvány az esélye a sikeres hadjáratnak. Még ha nem is látjuk a végét, abban előbb-utóbb mindenképp meg kell egyezni, hogy végül is ki is az igazi ellenség?