Mert vagy szörnyen naivnak, vagy aljas képmutatónak kell lenni ahhoz, hogy ne essen le, hogy valahonnan a különbséget be kell hozni a kisszámú olvasó és a havi félmillás (ha nem több) fizetés között. Valószínűleg nem csodák csodájára a föld alól kerül elő az a pénz. És akkor jön vagy az őszinte, vagy a megjátszott döbbenet, hogy nahát, honnan is kaptuk a pénzt!

Ideje lenne szembenézniük legalább azoknak a magyar médiaviszonyokkal, akik benne élnek és lélegeznek. Ha valaki azt mondja, ők csak a piacról élnek, és pláne közéleti portál/újság szerkesztőjeként mondja ezt, nyugodtan röhögjük darabokra. Mekkora is a magyar felvevőpiac? És ebből hányan érdeklődnek a közélet iránt? Na, ugye. A „csak piacról élés” nagyjából úgy nézne ki, hogy kedvenc hetilapunk több ezer forint lenne. Az online még ennél is húzósabb, hiszen csak a fogyasztó számára ingyenes tartalom a tartalom. És aki azt hiszi, hogy csak piaci hirdetésekből meg lehet oldani a történetet, az megint csak most jött le a falvédőről.

A magyar sajtó termékei revolverek, politikai eszközök, és mindig is azok voltak. Ilyen a természete, ilyenek a körülményeink, itt nincs több százmilliós piaca, és nincsenek is – minden ellenkező híreszteléssel szemben – jó szándékú mágnások, akiknek ez vagy az a szívügyük. Kőkemény csata van a hirdetőkért, még inkább az állami hirdetésekért, amik jóval túlszárnyalják a piaci hirdetéseket, és így ezek képesek garantálni egy lap túlélését. A politikai sajtótermékeknek pedig hűbéruraik vannak, akármit is vartyognak a függetlenségről. Magyarországon nincs független politikai sajtó, de tartok tőle, hogy máshol sincs. Mindenhol érdekek mozgatják, és érdekeket mozdítanak előre. A Lajosmédia is egy csapásra lepleződött le a G-nap után. Az a hirtelen fordulat, az a hirtelen erkölcsi érzékenység, ó!

A vs.hu esete a valósággal való kínos találkozás története. A sztori eleje is már hatalmas pofára esés volt, elég, ha a századvéges „leleplezésre” gondolunk: ebből mindössze annyi derült ki, hogy a vs.hu üdvöskéje nem tud közvélemény-kutatási adatokat olvasni (tanácsos ugyanis referenciaként a 100%-ot nézni), valamint az, hogy a Századvég a kormány egyes intézkedéseivel szemben meglehetősen kritikus volt háttéranyagaiban. Bravó. A Századvég helyében meglepném a vs.hu szerkesztőségét valami karácsonyi ajándékkal, már ha addigra marad még belőle valami. Most pedig már minden – jó okkal – a vs.hu balhéjáról szól, arról, amikor jól megfizetett újságírók rájönnek, hogy nem a gólya hozza; hogy nem olyan hipertehetségesek, hogy ez nekik jár; hogy valaki állta a cechet.