Matteo Salvini, a jobboldali, bevándorlásellenes Liga vezetője 1973. március 9-én látta meg a napvilágot Milánó városában. Salvini fiatalkora óta érdeklődött a politika és a történelem iránt, így már 17 évesen belépett az akkor még csak pár hónapja működő, föderalista célkitűzéseket képviselő Északi Liga nevezetű pártba, majd az érettségit követően a Milánói Egyetem történelem szakára nyert felvételt, amit végül a politikai pályája kedvéért félbehagyott.

„Populista vagyok és az is maradok“

A középosztálybeli családi háttérrel rendelkező Salvinit fiatalkori radikalizmusa és szociális érzékenysége kezdetben a párt baloldali szárnya felé sodorta, amit idővel fel is róttak neki bírálói. Ezekre később a következőképpen reagált, miután szövetségre léptek Marine Le Pen és Geert Wilders vezette pártokkal:

A szárnyait bontogató politikust mindössze 20 évesen, a ’93-as helyhatósági választásokon beválasztották a városvezetésbe önkormányzati tanácsosnak. Ezen tisztséget egészen 2012-ig töltötte be, majd egy évvel rá, a párttagok elsöprő többsége az Északi Liga főtitkárává választotta, mely nemcsak az ő életében, hanem pártja számára is gyökeres változásokat hozott. Salvini gyakorlatilag a legnehezebb időszakban vette át az Északi Liga irányítását, hiszen a párt korrupciós botrányba keveredett és népszerűsége rekordmélységbe zuhant.

A kezdetben széles ideológiai spektrumon működő, Észak-Olaszország elszakadását zászlajára tűző pártot visszahozta a realitások talajára, majd egy karakteres jobboldali, euroszkeptikus, antiglobalista irányt szabott az Északi Ligának, amelynek felívelését a baloldali kormányok kudarcos gazdaságpolitikája – ezzel párhuzamosan a Berlusconi nevével fémjelzett jobbközép hanyatlása –, majd a 2015-ben kirobbant bevándorlási válság hozta el.

Számos más nyugat-európai országhoz hasonlóan az illegális bevándorlás kérdése, valamint az arra adott elhibázott válaszok Olaszországban is földcsuszamlásszerű változást eredményezett a pártrendszeren belül. A Salvini vezette Északi Liga a baloldali, populista Öt Csillag Mozgalom mellett a migráció okozta konfliktusok legnagyobb szószólója lett, gyakran olyan radikális lépéseket követelve, mint a nemi erőszakot elkövető migránsok kasztrálása.

A március 4-én lezajlott olaszországi parlamenti választásokon Salvini pártja a Forza Italiával, az Olasz Testvérekkel és a bejutási küszöböt végül el nem érő kereszténydemokratákkal lépett választási szövetségre. Az Északi Liga föderalista múltja azonban behatárolta a párt lehetőségeit, emiatt 2017 decemberében a pártvezetés arról döntött, hogy Liga (Lega) néven mérettetik meg magukat a választáson, ami végül jó taktikának bizonyult, hiszen délen is népszerűbbé vált a politikai formáció.

„Elsőként az olaszok!“

„Prima gli Italiani“ – hangzott a Liga mottója, ami magyarul annyit tesz: elsőként az olaszok. Mindez nem áll messze a Donald Trump kampányában megismert „America First” szlogentől. Az amerikai típusú kampányüzenetek és kampánystratégiák a Liga reformjának jelképeivé váltak, azonban kétségkívül nem ez volt Salvini legnagyobb politikai teljesítménye. A már említett botránytól és a támogatók elvesztésétől szenvedő pártot Salvini a jobboldal legnagyobb erejévé tette, kiütve ezzel a nyeregből Silvio Berlusconit, akire sokan egyfajta akadályként tekintettek a nemzeti tábor újjáéledéséért vívott harcban.

A március 4-i választásokat követően az Északi Liga végérvényesen „Liga Itáliává” vált, több helyen megdöntve a baloldal és a Forza Italia uralmát. A Ligára több mint 5,6 millió olasz adta le szavazatát, a 2013-as parlamenti választásokon elért 4,1 százalékot követően 17,4%-ot szerzett, így Olaszország egyik legnagyobb politikai erejévé, és az olasz jobboldal vezető pártjává vált.

– kommentálta a Liga választási eredményét még márciusban Marco F. Gallina publicista, akinek a jóslata végül a kormányalakítás során beigazolódott, hiszen a jobboldal elszalasztotta a többséget, a választás üzenetét azonban megértették a „győztesek”.

Ennek üzenete pedig a következő volt: kevesebb EU, több határvédelem. Végül ez lett az új kormány összetételének kötőanyaga is, hiszen Berlusconi háttérbe lépésével végül megnyílt a lehetőség a Liga és a szintén bevándorlásellenes és euroszkeptikus, ám baloldali Öt Csillag Mozgalom koalícióra lépésére. Ezzel pedig végre az olaszok is kezükbe vehetik sorsukat és a frászt hozhatják Brüsszelre.