Kissé félrevezető a cím, mert bár igaz, hogy fizikai valójában már nem él közöttünk Makovecz Imre, de mélyről jövő, tiszta magyar szellemisége és a tervei alapján megvalósított nagyjából kétszázötven épület a halhatatlanok páholyába emelte a művészt.

Makovecz Imre 1935. november 20-án született Budapesten. S bár iskoláit is a fővárosban végezte, már fiatalon nagy hatást gyakorolt rá a magyar vidék, a magyar falu, ugyanis gyermekkorának nyarait apai nagyszülei házában töltötte a zalai Nagykapornakon.

Már gimnazistaként aktívan sportolt, sőt kézilabdásként magyar bajnoki címet szerzett. Az egyetem miatt aztán fel kellett hagynia a profi sporttal, de kedvtelésből egy ideig még játszott alacsonyabb osztályokban.

Az akkor húszéves Makovecz aktívan részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben, ezért egyetemi tanulmányait felfüggesztették, és csak 1959-ben tudott diplomát szerezni a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán.

Később sokat tanulmányozta az ősi kultúrákat és azok szimbolikáit, ezeket vegyítette a magyar népművészet és építészet sajátosságaival, és megalkotta saját stílusát, a magyar organikus építészetet. Az organikus szó a természetességre utal, vagyis az épített környezet szerves része kell, hogy legyen a természeti környezetnek. „Mintha a földből nőtt volna ki.”

A Heti Válasznak adott 2010-es interjújában így vall az általa megteremtett organikus építészetről:

Makovecz hozzávetőlegesen ötszáz épületet tervezett élete során, s a felét meg is építették. 1981-től saját tervezőirodával rendelkezett.

Legjelentősebb megvalósított tervei közé tartozik többek között:

• a sárospataki művelődési ház,

  
   

• a paksi Szentlélek-templom,

  
   

• az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja,

  
   

• a csíksomlyói Hármashalom-oltár,

  
   

• a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese

  
   

• és a felcsúti Pancho Aréna.

1993-ban részt vett a Magyar Művészeti Akadémia megalapításában, melynek örökös tiszteletbeli elnöke.

Makovecz a rendszerváltás után konzervatív értelmiségiként lett számontartva. 2002-től részt vett az Orbán Viktor alapította Szövetség a Nemzetért polgári kör munkájában, s később is többször kiállt a mostani miniszterelnök mellett.

2011. szeptember 27-i halála előtt nem sokkal Budapest díszpolgárává avatták, sírja a Farkasréti temetőben található.