A Simicska által cserben hagyott régi szabadfogásos galeri hirtelen, már-már gyermeki felindulásból létrehozta a Kötöttfogás nevű facebookos realityt, amely lényegében abból állt, hogy az állandó vendégek (Dévényi, Wahorn, Csintalan, Konok és a „filmes szakember” Gulyás) kinyilatkoztatták saját egójukat.

A kinyilatkoztatás közben elismételték az összes szokásos baloldali mantrát: általában a független, szabad, fasiszta, diktatúra, mikroadomány, bátor stb. kifejezésektől voltak hangosak a műsorok.

A Kötöttfogás a kezdeti nézőszámot (194 ezer) már olyannyira nem tudja hozni, hogy legutóbbi adásukat csupán 11 ezren tekintették meg. A korábbi adásaik is gyengén teljesítenek, ritkán ugorják meg a 20 ezres álomhatárt.

Az is egyértelműen látszik, hogy a kezdeti világmegváltó lelkesedés alábbhagyott, a műsorok akadoznak, és az állandó „szakértők” ilyen-olyan kifogásra hivatkozva inkább otthon maradnak.

A Lukácsi-Gulyás-Pápay egótrénerek által gründolt „Három a magyar” című beszélgetésnek álcázott dörmögés még satnyábban teljesít. Az egók harcában verhetetlen Lukácsira, a Körteemberként ismert Gulyás Balázs „filmes szakemberre” (tényleg filmes szakembernek nevezte magát Facebookon egészen a közelmúltig, hiszen most már „publicista” a mestersége) még kevesebben kíváncsiak, mint az öregebb gárdára.

Kezdő influenszerektől ellesett cseleket alkalmaznak: a műsoraik nézettségét úgy próbálják meg feltornázni, hogy híresebb embereket cserkésznek be. Így került az adásba a Vona Gaby, Fegyőr és mások.

Mindkét műsorból a koncepció, a frissesség és az igazán áttörő ötletesség hiányzik. Mindezt a számok is alátámasztják, hiszen még az ellenzéki lelkületű nézők sem kíváncsiak a dörmögésre és a féktelen egómutogatásra, amely ezen filmek alapmotívumai. A véleménygettó falai közül nem sikerült kitörniük, feltehetően ugyanaz a pár elárvult belpesti kattint mindkét műsorra.