Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
Big pikcsör
 
 
 
 

Magashegyi Underground Bíborka: "Mindenkinek kell a jó szó, a simogatás, a mosoly"

2016. június 29. 20:35

Rendhagyó beszélgetés Bocskor Bíborkával a Magashegyi Underground zenekar frontemberével egy elajándékozott csemegeboltról, a kezdeti színészi szárnypróbálkozásokról, valamint arról, hogy milyen is véletlenül belecsöppenni egy tévéshowba, majd utána karriert csinálni az egyik legnépszerűbb underground zenekar élén.
Fotó: Kozma Zsuzsi

Ketipisz: Először arra szeretnélek kérni, hogy beszélgessünk a szülőhelyedről. Hogyan jutottál el egy kis faluból, Csíkszentmártonból a színészetig? Eszenyi Enikő, akivel szintén beszélgettünk a gyermekkoráról, mindig elmondja, hogy ő már négy éves korában arról beszélt, hogy balerina lesz. Nálad ez hogy nézett ki?

Bíborka: Én ugyanez vagyok. Teljesen. Eleinte kacagtak ugyan rajtam, de az a kis társadalom, amiben felnőttem, hamar elfogadta tőlem ezt.

Ketipisz: Támogattak is?

Bíborka: Nagyon támogattak. Azért is, mert a falvakban úgy van, hogy mindenki, aki kiválik a közösségből egy kicsit – legyen az pap, színész, bolond vagy régen voltak ezek a tanítók, akik utaztak folyamatosan – azokat a közösség elkezdte segíteni úgy „lökte ki” magából, arra az útra, amire az illetőnek szüksége volt. Én is egy ilyen útra kitett emberke vagyok.

Eleinte hegedülni tanultam. Először egy kis háromnegyedes hegedűm volt, és eldöntöttem, hogy Csíkszeredára megyek tanárhoz, ami 16 km-re van. Akkor ment a Twin Peaks. És én azt imádtam! Mindig eljátszottam a szüleimnek, hogy nem nézem, de persze minden részt láttam – az ujjaim rése között néztem végig a sorozatot. Annyira féltem. De annyira kíváncsi is voltam. És ez valahogy úgy rábélyegződött az akkori életemre.

13 éves koromban anyukám zeneiskolába íratott. Onnantól folyamatosan foglalkozom a zenével. Kiskamasz koromban elkezdtem klasszikus éneket tanulni. Nagyon izgalmas volt, mert a művészeti líceum Csíkszeredában még most is úgy van, hogy van egy zenei és egy képzőművészeti és ez a kettő úgy egymás mellett járkál. Én a mai napig ha akarnám se tudnám a képi dolgoktól függetleníteni magamat. Úgyhogy ott érettségiztem, minden sikerült, épp ma jutott eszembe, hogy akkoriban én is vagány fiatal akartam lenni, és a tornát is kiválasztottam érettségi tantárgynak és hát ebből kaptam a legrosszabb jegyet (nevet). Az osztálytársam azt mondta, azért mert nem hosszúakat lépek, hanem fölfelé szaladok. 

Fotó: Kozma Zsuzsi

Ketipisz: Az érettségi után egyenes út vezetett a színműhöz?

Bíborka: Igen, ez egy nagyon furcsa dolog, mert nekem volt akkoriban egy pécsi barátom, aki sokkal idősebb volt, mint én, viszont nagyon erősen inspirált. Ő ismertetett meg Italo Calvinóval meg Borgesszel. Szóval ő kérdezte meg, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül a felvételim. Én meg azt mondtam neki, hogy nincs olyan, hogy nem fog sikerülni. De én ezt egyáltalán nem pökhendiségből meg naivitásból mondtam! Egyszerűen úgy hittem, hogy nincs olyan, hogy nem fog sikerülni! Amikor mégis sikerült, az első dolgom volt elmondani neki, hogy „Tamás, nekem nem volt más választásom, csak ez az egy. Ezért sikerült!”

Ketipisz: Általában is igaz, hogy B terv nélkül jobban sikerül bármi?

Bíborka: Nem így mondanám. Én valahogy úgy vagyok, hogy nincs fókuszom, de mégis van egy fókuszom. És ez egy nagyon fura dolog, mert nem egy alapértelmezett fókuszom van, általában mindenre figyelek. A színpadon is ezt szeretem, mert nagyon figyelek, hogy mit hallok, meg hogy mit énekelek, és a reakcióra is ugyanígy, de ugyanakkor ilyen gömbpanorámában látok konkrétan, és ha a mikrofon rámborul, akkor is ki fogom fogni, és ha bármi történik, akkor én azt érzékelem. Inkább egy ilyen ösztönös dolog ez. Én rábízom magamat egy nagy fókuszra, ami segít folyamatosan. Úgyhogy szerencsés vagyok!

Ketipisz: És ez vitt be akkor a színműre is.

Bíborka: Abszolút! Mondhatom így!

Ketipisz: Milyen darabokban játszottál?

Bíborka: Meg kell említenem a líceumi éveim alatt a kedvenc alakításomat, ami Handel Rinaldojából a Lascia ch'io piangát. Azt nagyon-nagyon szerettem és arra nagyon készültem. Annyira drámai volt az egész, hogy előtte valahogy úgy szerveztem az életemet, úgy éltem meg a dolgokat, hogy le is toltam a hajamat nem nullásra, hanem centisre. Azt nem tudom, hogy szokták mondani: 1-es, 2-es, 3-as?

Ketipisz: Valami ilyesmi.

Bíborka: Tehát mindenki kiakadására én szinte kopaszon énekeltem el a Lascia ch'io piangát. Azt nem fogom elfelejteni, mert elég vagány voltam, azt gondolom.

Ketipisz: Mindig ki akartál lógni a sorból?

Bíborka: Nem. Egy kényelmi állapotból akartam magamat kizökkenteni. És hát minden kamasznak nagyon élesek a dolgok, úgyhogy tovább akartam érezni: hogyha szúr, akkor szúrjon!

Ketipisz: És mi volt a hosszabb távú fogadtatás? Mindenki megjegyzett?

Bíborka: Talán egy kicsit jobban megszerettek ezzel a kiszolgáltatott, de mégis vagány attitűddel.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Ketipisz: Térjünk vissza a színművészetire!

Bíborka: Ott nagyon sok kedvencem volt! Nagyon jó osztálytársaim voltak és nagyon jó tanáraim. Mégis volt bennem egy meg-nem-értettségi érzés. És végülis ez volt, ami eltolt az egésztől egyszercsak. De szerintem minden vizsgadarabomat nagyon szerettem. Első évben eltanácsoltak, mert az osztályfőnököm ezzel szeretett volna adni nekem egy löketet, hogy még komolyabban belemerüljek ebbe az egészbe. Mindig volt egy önmagamat komolyan nem vevő attitűdöm. Mindig valahol egy kicsit bohóc is voltam. És gondolom, hogy ebben akart egy kicsit robbantani bennem. De hát elég nagyot robbantott. (nevet) Aztán ott is hagytam a színműt.

Ketipisz: Csak nem közrejátszott ez abban is, hogy végül jelentkeztél a Megasztárba?

Bíborka: Jaj, a Megasztár az teljesen más történet. Az nekem a jelentkezésemkor olyan volt, minthogyha most a gyufáról beszélgetnénk.

Ketipisz: Oké, akkor ugorjunk vissza. Miért hagytad ott pontosan a színművészetit?

Bíborka: Szerelmes lettem, és nem tetszett az, amit csináltam. Időközben láttam egy képszínházi előadást is, ahol a képi megfogalmazás ugyanolyan fontos volt, mint amit a színészek csináltak. A színészek önmagukra reflektáltak a darabon belül, tehát modern dolog volt, és eközben észrevettem, hogy van bennem egy türelmetlenség. Itt pöcsölök a megtanulnivalókkal (Ibsen meg Molnár Ferenc) és szerettem volna gyorsan továbblépni. Rájöttem, hogy a céljaimhoz nem ez a megfelelő. És hát szerelmes is lettem és azt mondtam, hogy le a művészettel, mindenki menjen haza, túrja a földet, stb. Még articsókát is ültettünk a párommal poénból. Ő egyébként szintén a színházban dolgozott, tehát mindketten egyszerre szakítottunk a színházzal. Hazamentünk, kertészkedtünk, volt egy hófehér macskánk meg egy vizslánk. Hosszú időt töltöttünk el azzal, hogy egyszerűen csak csodáltuk a természetet meg az embereket. És aztán jött egy időszak, amikor meg is kellett élni, és egymástól nagyon távol eső dolgokat választottunk ki, hogy azokkal kísérletezzünk: nekünk beválik-e. Például volt egy boltunk is, amiben mindent elajándékoztam mindenkinek. (felnevet)

Ketipisz: Tényleg? Ez hogy történt? Rájöttél, hogy nem a te világod és ennyire fel akartad számolni?

Bíborka: Annyira szegények voltak Csíkszentsimonban az emberek. Egész nap nálam voltak például a kisgyerekek. Ők énekeltek, nekem meg volt egy egész bonbonos falam, és tudod, hogy milyen az, amikor ilyen kis üvegfiókokból szeded ki a cukrot és a többit, mindig úgy éreztem, hogy ötöt-hatot odaadhatok személyenként. Szóval, ha nekem van, akkor adok. És ugyanígy a virslitől kezdve az öregasszonyoknak is. Megsajnáltam őket, ahogy láttam, hogy a sáros kezével kinyitja a pénztárcáját, és remegve veszi elő a kenyérrevalót. Szóval így a nagyját eljótékonykodtam, röhögött rajtam mindenki, aki nem érezte ennek a drámáját, vagy érezte, de nem tartotta fontosnak, és röhögtek, hogy ez az én kereskedelmi énem. Hogy ez nem szerencsés. Hát tény, hogy a mai napig semmi közöm hozzá. A jótékonykodáshoz annál inkább.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Ketipisz: Tehát rájöttél, hogy ez nem neked való. A csődből hogy léptél tovább? Mikor döntötted el, hogy elhagyod Erdélyt?

Bíborka: Hát az volt, hogy én is és a párom is elgondolkodtunk. Azt éreztük, hogy van egy csomó energiafeleslegünk, amit nem tudunk beleölni bármibe. És közben folytonos hiányérzetünk van. Úgyhogy úgy éreztük, hogy neki is azzal kell foglalkoznia, ami a dolga, és nekem is. Ő visszatért a színházhoz, én pedig úgy éreztem, hogy kinyitom magamat és feljövök Budapestre. Sok ismerősünk volt itt, színészek-művészek, és akkor egyik este hirtelen elhatározásból kijöttem Budapestre.

Ketipisz: Tehát akkor ez nem volt tervezett?

Bíborka: Semennyire nem volt az. Illetve az erdélyi emberek 99%-a mindig azt mondta – egész gyerekkoromban ezt hallottam –, hogy nem baj, majd kimegyünk Magyarországra és ott minden jobb lesz. Ez így a mostani fejemmel továbbgondolva meg megértve, egy nagy idea volt. Szóval én teljesen másképp gondolom, mindenkinek valahogy támogatnia kell azt a helyet, ahol él, ahová született. Mindegy, ezt akkor nem én mondtam, nekem mondták, és úgy voltam vele, hogy menjünk akkor távolabb, nyissuk a látószöget, az objektívet!

Ketipisz: És hirtelen felindulásból itt találod magad. Itt ébredsz. Mihez kezdesz?

Bíborka: Két hétig buliztunk kábé. Két hétig tartó kerti parti. De ahogy ez lecsengett és kijöttem az utcákra, és elkezdtem Budapestet járni, egyre furább volt, egyre abszurdabb az egész. Nagyon-nagyon nehéz volt számomra ez a világ.

Ketipisz: Az, hogy itt vagy és nem otthon, az volt nehéz? Vagy a nagyváros mint olyan? Ez volt az első nagyvárosi élményed?

Bíborka: Marosvásárhely sem egy kicsi hely. Ugye Budapest egy ilyen gyűjtőváros nagyon sokféle emberrel, és ez eszméletlenül személytelen volt számomra. Azt éreztem, hogy itt megyek bárhol, és valakinek vagy valaminek baja lesz, akkor itt senki nem fog segíteni. Sem nekem, sem a többieknek. Én meg nem érzem annyira otthon magamat két hét után, hogy bármit megtehessek. Úgyhogy nagyon-nagyon féltem. Nem volt az emberek között szemkontaktus. Éreztem, hogy mindenki a saját maga dolgával volt elfoglalva és én ezt soha nem tapasztaltam. Ez persze később megváltozott, ahogy én is változtam.

Ketipisz: Elkezdtél ehhez alkalmazkodni vagy kerested az utakat, hogy változtathatsz-e valamin?

Bíborka: Kerestem az utakat. Minden nap azt éreztem, hogy minden embernek adnom kell valamit. Tehát hogy nem azzal kell foglalkozzak, hogy ez vagy az az ember milyen, hanem hogy én minél több jót okozzak.

Ketipisz: Akkor végülis ugyanazt csinálod, mint a boltodban, csak más értelemben.

Bíborka: Igen, pontosan.

Ketipisz: Hogy reagáltak az emberek? Láttad, hogy másképp kezdenek el hozzád viszonyulni?

Bíborka: Mindenkinek kell a jó szó, a simogatás, a mosoly. Nagyon kell.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Ketipisz: Beszéljünk akkor a Megasztárról. Már több helyen is mondtad, hogy az egy véletlennek köszönhető.

Bíborka: Hát mint a gyufa. Azt mondta az egyik színészbarátom, hogy Bíbor szerintem van ez a casting, szerintem menjél el, vesztenivalód nincsen, éppen akkor munkát kerestem és semmilyen munkát nem találtam.

Ketipisz: Színész nem szerettél volna lenni?

Bíborka: Semmiképp. Tovább tartott a lázadásom ellene.

Ketipisz: Milyen munkákat kerestél?

Bíborka: Emlékszem, hogy még az Orczy irodaházba is elmentem. Már azt sem tudom, mi lehettem volna: titkárnő talán? (nevet) Elmentem és aztán nem hívtak vissza soha. Szóval sokmindent megpróbáltam. Erre a castingra is így mentem. Ott viszont hirtelen minden sikerült. Mintha érezhetetlenül toltak volna előre. Valahogy úgy írnám le, hogy amikor ovis voltam, akkor kitaláltam egy dolgot. Fel akartam találni azt a járdát, amire ha rááll az ovis, akkor az az út fogja vinni az oviig. És kicsit ilyen taoista gondolattal úgy mondanám, hogy ha az utadra lépsz, akkor nem kell semmit erőlködni, hanem visz téged.

Ketipisz: Ezt a bizonyos mozgó járdát az oviig azért találtad ki, mert legszívesebben nem mentél volna?

Bíborka: Szerettem az ovit. Csak engem annyi minden elfoglal, hogy én szeretem nézni az eget, a környezetet, és nem azzal foglalkozni, hogy egyik lábamat rakom a másik után. Hát mi ez a monoton szar? (nevet)

Az interjú a következő oldalon folytatódik.

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Bukik az Orbán: visszatér Demszky

Bukik az Orbán: visszatér Demszky

kinyílott a pitypang

Demszky Gábor a 24.hu-nak adott veretes interjújában brékingel egyet, és bejelenti, hogy tervezi a politikába való visszatérését. Tudja. Meri. Teszi.

Kegyetlen erdőtűz pusztít Toszkánában

Mintegy ötszáz lakosnak kellett eddig elhagynia otthonát az olaszországi Pisa térségében hétfő este óta tomboló erdőtűz miatt. Az oltás nehezen halad, főleg az erős szél miatt.

Ukrajna nemzetközi értelemben egyre demokratikusabb

Ukrajna nemzetközi értelemben egyre demokratikusabb

piszkostizenkettő

Álljunk hozzá empatikusan. Kurva szar lehet ukrán nacionalistának lenni. A hozzánk közel eső végeken kétségeid vannak, hogy nem vagy-e inkább lengyel, a nyelved pedig nem orosz-e. És ha mélyre ásol, nem enyhülnek a kétségek.

Sokkal több az illegális bevándorló az USA-ban, mint azt korábban gondolták

Sokkal több az illegális bevándorló az USA-ban, mint azt korábban gondolták

amerika, london, párizs

Kétszer annyi illegális bevándorló élhet az Egyesült Államokban, mint azt korábban hitték.

Megbukott Svédország baloldali miniszterelnöke

Nem szavazott bizalmat Stefan Löfven szociáldemokrata miniszterelnöknek hétfőn a svéd törvényhozás többsége, így a kormányfő kénytelen távozni posztjáról.

Az MLSZ döntésének hála futballünnep volt a hétvégén

Az MLSZ döntésének hála futballünnep volt a hétvégén

hajrá, magyarok!

Két igazi kupameccs beszámolójával folytatódik a Pörge szurkol!

Megmutatta a legkisebb unokáját Orbán Viktor

A miniszterelnök a Facebookon posztolt fotót a harmadik unokájával.

Kilenc éve hunyt el a magyar Bud Spencer

Kilenc éve hunyt el a magyar Bud Spencer

szabad vasárnap

2009. szeptember 25-én távozott az élők sorából Bujtor István színész, rendező, forgatókönyvíró, vitorlásversenyző és nem utolsósorban Bud Spencer magyar hangja.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére