A franciák rosszul választhattak, ezért a történelmi választás már azelőtt eldőlt, hogy elkezdődött volna. Megkaphatták volna Le Pent, aki ugyan a legnagyobb kihívást, a bevándorlást jó irányba lendítette volna, de gazdasági elképzelései zavarosak voltak és gyorsan még komolyabb gazdasági válságba taszíthatta volna országát. Helyette megkapták Macront, a baloldali radikálist, aki a liberális elveknek még inkább megfelelő politikát ígért, és ezt Európán is számon akarja majd kérni. Még több elv és még kevesebb realitás. A halálos keverék. Európának még nem volt nagyobb szüksége több realitásra és reálpolitikára, olyan politikusokra, akik végre szembe néznek a valósággal ahelyett, hogy a hullafoltokat még több elvi politikával próbálják elfedni és a terjengő bűzt pedig francia parfümmel kívánják semlegesíteni.

Az EU ramatyul áll. Geopolitikai súlya szinte nulla, világgazdasági súlya folyamatosan csökken, identitásválsága fokozódik, a második legnagyobb gazdasága éppen kiválik, a realisták és az elvi politizálók közötti feszültség fokozódik.

Ebbe a helyzetbe jön Macron, aki a második legbefolyásosabb országot kapja meg az EU-ban. Az elvi politizálókhoz erősítés érkezik, ami nem kecsegtet sok jóval. Az EU gondjait nem lehet az elvi politizálás erősítésével megoldani, mert éppen annak köszönhetjük őket. Úgy képzelik, a baj az, hogy nem elég következetesek az elveket illetően, és túl sok kompromisszumot kötnek a realitással. Az ilyen emberek úgy gondolják, hogy a kommunizmus elvei gyönyörűek, de a politikusok, akik be akarták vezetni, nem voltak elég elvszerűek, és emiatt romlott el a gyakorlatban. Egy kicsit. Amit 100 millió emberéletbe került a kommunista országoknak. Nem akarják megérteni, hogy ezekben az elvekben ab ovo benne van bukásuk, mert folyton az embereket akarják az elvekhez igazítani, és nem az elveket a realitáshoz. Minden olyan kísérlet tragédiával végződik, amely valósággal szembeni elveket akar a társadalmakra rákényszeríteni, legyenek azok az elvek látszólag erkölcsileg magasabb rendűek és magasztosak.

Macron semmit nem old meg sem Franciaországban, sem Európában, csak meghosszabbítja azok szenvedését, mert halogatja a reálpolitika megvalósulását. Macron elnökségének ideje elvesztegetett idő lesz, ami nagyon fog hiányozni a végelszámolásnál.