Hamvazószerda a farsangi időszakot követő nap, a keresztény vallásban a húsvét előtti nagyböjt kezdete. E mozgó ünnep a húsvét előtti hetedik hét szerdája, legkorábbi lehetséges időpontja február 4., a legkésőbbi március 10. – idén március 6-ára esik.

Hamvazószerda nem bibliai ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek. A nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak megemlékezés Jézus negyvennapos pusztai böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról.

Mivel az egyház a vasárnapot, az Úr napját nem tekinti böjti napnak, ezért – a római katolikus egyházban – az első vasárnap előtti szerdán kezdődik a húsvétra készülés időszaka, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. Az időszak liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila.

A böjt – a tartózkodás az étkezéstől bizonyos napokon – már a korai időszakoktól jelen volt a kereszténység életében. A húsvét előtti böjtöt eleinte kizárólag nagypénteken és nagyszombaton tartották, csak 336-tól kezdve foglalt egy hetet magába, a nagyhetet. A negyvennapos – hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó – étkezési megtartóztatás a 4. századtól fokozatosan alakult ki, a 7. század elején vált szokássá, majd 1091-ben II. Orbán pápa törvénybe is iktatta. A katolikus egyház mára enyhített a korábbi szigorú böjti szabályokon.

A korai egyházban a bűnbánati felkészülés első napján, hamvazószerdán a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba. Egyesek bűnbánatuk jeléül magukra vették a hamu jelét, a hamvazkodást az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa rendelte el a bűnbánat látható jeleként a hívek számára.

A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, ugyanis a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet. A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, amit kezdetben a férfiak fejére szórtak, a nőknek a homlokára rajzoltak keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás, miközben a pap ezt mondja:

Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat rendelkezésére 1966 óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap a katolikusok számára, azaz a hívőknek ekkor csak háromszor szabad enniük – húst akkor sem –, és csak egyszer szabad jóllakniuk (mentesülnek ez alól a 18 év alattiak és a 60 év fölöttiek, a betegek, az állapotos nők, a szoptató anyák és egyes foglalkozások gyakorlói).

A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik, és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell. Ez az időszak arra szolgálhat, hogy a hívők megtanulják uralni vágyaikat, elmélyüljenek hitükben húsvét előtt, amikor a megváltást ünneplik a keresztények.

Ahogy Szent Ágoston mondta:

A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás őket is elkerülje.