Ugrás a tartalomhoz
" Csatlakozz a lázadókhoz!”
Big pikcsör
 
 
 
 

Lánczi: "A gonosszal állandóan foglalkozni kell"

Fűrész Gábor - GFG - Görgényi Tamás

2016. május 10. 10:18

Rendhagyó beszélgetés Lánczi Andrással, a Corvinus Egyetem újonnan megválasztott rektorával az egyetem eszméjéről, a tudásról, szabadságról, jobboldaliságról, pragmatizmusról.

Soha nem tudtunk ilyen sokat, és soha nem voltunk ilyen barbárok, mint most...”

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fűrész Gábor: Beszéljünk először az egyetemről. Most választottak téged a Corvinus Egyetem rektorává, amihez gratulálunk. Mi a rendszerváltás után jártunk egyetemre. Akkor még a 90-es években volt valamilyen ethosza az egyetemnek. Tartotta magát a hit,  hogy a tudásnak komoly értéke van, hogy a felemelkedés egyetlen útja, ha tanul az ember. Ezt a mi generációnkból sokan komolyan vették. De a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején ez a tudás elkezdett devalválódni. Egyrészt a piac kezdte leértékelni a tudományos tudást, másrészt meg valahogy az egész társadalom értékrendjében a tudástőke mint olyan elkezdett átértékelődni. Az ember azt tapasztalja, ha bemondja valahol, hogy PhD-je van, akkor az már rég nem vált ki megbecsülést. Vagyis, van-e egyáltalán jövője az egyetemnek? Azon kívül, hogy az egyetemek kiszolgálják a multinacionális cégek munkaerőigényét, maradt-e még valami az intézmény régi ethoszából?

Lánczi András: Szeretném, ha valami maradt volna, mert különben én sem vállaltam volna el a rektori tisztséget. De amit elmondtál, az telis- tele van olyan észrevétellel, megfigyeléssel, amivel mindenkinek szembe kell nézni, aki egyetemen vagy politikusként egyetemről, felsőoktatásról gondolkozik. Először is induljunk ki abból, hogy nem volt mindig egyetem. A 11. század végéig ez volt a helyzet. Aztán egészen a 19-20. századig az egyetem eleve egy arisztokratikus intézmény volt. A tudásátadás egy tekintélyhelyzetet feltételezett. Valaki kint állt és a nálánál fiatalabbaknak elmondta, hogy szerinte hogyan van a világ. Elmondta, mit kellene tudni, illetve hogyan kellene tudni dolgokat, és megpróbálta rávenni az embereket, hogy olvassanak. Ennek így vége van.

Görgényi Tamás: Ennek valóban vége van.

Lánczi: Két döntő változás következett be és valószínűleg a kettő összefügg egymással.  Az egyik, hogy a tömegdemokrácia megjelenésével minden tekintélyre épülő szituáció megkérdőjeleződik. Az egyháznak is emiatt csökkent a hatása. A másik, hogy megváltozott a tudás természete. Nagyjából a felvilágosodás óta úgy gondoljuk, hogy mindenki képes az önérdekének a felismerésére, továbbá a tudás bárkinek átadható, azaz bárki alkalmas arra, hogy egyetemre járjon. Ez viszont azt jelenti, hogy minden, ami a tudással összefügg, az lefelé nivellálódik. Erre szokták azt mondani, hogy ami ma egyetem, az inkább középiskola volt régen, ami ma középiskola, az meg általános iskola. Tehát miközben egyre több a tudás, közben az egyes ember egyre felszínesebb tudáshoz jut és az egyetem erre nincs igazából fölkészülve, hogy ezzel mit kezdjen. Ezen felül itt van még a technológia kérdése. Mindent technikai módon akarunk megoldani, és ez a gyakorlatias szemléletű tudás az eddig ismert egyetem eszméjét megkérdőjelezi, más irányba tereli. Az tehát az igazság, hogy az egyetem ehhez az új világhoz nem igazán tudott alkalmazkodni. A magyar egyetemek biztosan nem.

GFG: Jó néhány helyen beszélsz arról, hogy a nevelés terepe ma az egyetem. Nem a család, hanem az egyetem. Azok, amiket mondtál, a nivellállás, az egyenlősítés, a kiüresedés hogyan érintik a nevelésnek ezt a koncepcióját. Értelmezhető-e úgy a rektori pozíció, hogy a rektor a legmagasabb rendű nevelő, ami a filozofikus életvitelneka beteljesítését is jelentheti?

Lánczi: A mi kultúránkban a tudás mindig valamiképpen a filozófiával függött össze, ami az egészre irányuló vizsgálódást jelenti. Stephen Hawking fizikusként ezt úgy fogalmazza meg, hogy „miért vagyunk itt” és „honnan jöttünk”. Végül is minden tudás erre a két kérdésre megy vissza. A helyzet az, hogy éppen ez a két kérdés nem szerepel ma már semmiféle egyetemi vagy tudományos vizsgálódásban – talán még a filozófia szakon sem. A filozófia mellőzése azt is jelenti, hogy a tudás morális aspektusa sem számít. A klasszikusok számára a morál és a tudás összefüggött. Valójában ma az a kérdés, hogy egy ilyen kultúra, ami a tudást így redukálja, meddig képes fönnmaradni. Ez az alapvető probléma. Ha a filozófiát lehántjuk, és mindent, ami ezzel összefügg, akkor valójában a nevelésről mondunk le. Pedig világosan kellene látnunk, hogy az egyetemen nevelési szituáció van, az emberi tökéletesülés lehetősége a tét. A filozófiát ki lehet tessékelni az ajtón, de vissza fog jönni az ablakon.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fűrész: A modernitásból vissza lehet-e fordulni?

Lánczi: Vissza lehet fordulni. De nem biztos, hogy a visszafordulás a jó szó. Újrafelfedezések vannak. Mindig vannak olyan korszakok, amikor megállnak az emberek és azt mondják, hogy meg kellene érteni, mi is zajlik körülöttünk. Valójában az egész 20. század története arról szól, hogy soha nem tudtunk ilyen sokat, és soha nem voltunk ilyen közel a barbársághoz, mint most, és ebből próbálunk kijönni valahogy. A mai politikai kísérletek is, ahol egyáltalán vannak ilyenek, erről szólnak. A politikai kísérletezések mögött pedig mindig filozófia van.

Most rakjuk le az új rend morális alapjait.”

GFG: Azt mondod, hogy minden politikai kísérlet mögött végül is ott van a filozófia. Ezt hogy érted?

Lánczi: Minden ambiciózusabb és sikeresebb politika mögött kell lennie valami önmagán túlmutatónak. Minden politikai rezsimnek van egy morális igazolása. Mellesleg mi most ezért küzdünk. Ti is ezért küzdötök.

GFG: Én csak újságot írok. (nevetés)

Lánczi:  Utolsó szó jogán lehet ilyet mondani… (nevet). A rendszerváltásnak – hogy csak ezt a példát mondjam – semmi más alátámasztása nem volt, minthogy a FedExtől megérkezett a posta, hogy ilyen alkotmányt kell csinálni, ilyen intézményeket kell csinálni, és akkor az úgy majd el fog működgetni valahogy. Éppen csak a morális alap hiányzott. Ezért mondhatjuk azt, hogy ma valójában a rendszerváltás kiteljesítése folyik. Most rakjuk le az új rend morális alapjait.

GFG: Mi a mai rend morális igazolása? Hogy lehetne nevezni?

Lánczi: Szabadság.

GFG: Amikor a Medgyessyék visszajöttek 2002-ben, akkor azt írtad, hogy a lélek háborog.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Lánczi: Igen, a lélek háborog, mert hogy igazságérzete van az embernek, az olyan természetes, minthogy az emberi test nagyrészt vízből áll. Ha valamit igazságtalannak érez az ember, akkor a lélek háborog. Ha ők nem jönnek vissza 2002-ben, én ma nem ülök itt. Nekem teljesen elfogadhatatlan volt, hogy a régi  politika emberei akarnak – éppen morális kérdésekről van szó – dirigálni vagy elmondani dolgokat, mi hogyan legyen. Ilyenkor két dolgot csinálhat az ember: vagy emigrál – belső emigrációba vonul vagy fizikailag is emigrál –, vagy pedig kilép a színre és azt mondja, én ezt nem fogadom el.

GFG: Dehát nem úgy néz ki a játék, hogy az ellenfelei éppen ezt a morális igazolását akarják érvényteleníteni, éppen azok, akiknek nincs moráljuk?

Lánczi: Szerintem mindenkinek van morálja. Az a kérdés, hogy mit tekint annak. Ha valaki azt tekinti morálisan helyesnek, hogy ember vagyok és ez pusztán elég ahhoz, hogy én annyit kapjak, mint bármelyik más ember a közösségtől, ezt egyébként nagyon sokan fogadják el az ókortól kezdődően, úgy hívják, hogy kommunizmus. Én viszont utópikusnak hívom, mert ez képtelenség, ráadásul könnyen utat enged a gonosznak.  

Fotó: Kozma Zsuzsi

GFG: De ha az ördög ügyvédje akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a korszellem telis-tele van képtelenségekkel: a feminizmus radikális értelmezése, az egyenlőségelv túlhajszolása, az ökologizmus különböző árnyalatai. Akkor most képtelen világban élünk?

Lánczi: A nagy politikai alapkérdés 400 éve Európában az, hogy elfogadjuk-e, hogy a természet rendje szerint kell-e élnünk vagy azt elutasítva. A természet rendje azt is jelenti, hogy van teremtő, de legalább valamilyen princípium, valami, ami az ember akaratától függetlenül létezik. Ennek természetesen van következménye a politikára nézve. Vagy azt mondjuk, hogy ilyen nincs. Akkor a politika nem lesz más, mint emberek közötti alku. Ezt gondolják a baloldali liberálisok. Se Isten, se természet, semmi se avatkozhat bele az emberek dolgaiba. Bárkiből lehet bármi, vagyis az ember teljesen az elképzelése szerint alakíthatja a világot.

Egész egyszerűen nincsenek kész válaszok.”

Fűrész: A jobboldallal szemben indított múlt századi liberális offenzíva egészen odáig jutott, hogy aki jobboldali, az nem csak maradi, de hülye is. A bizonyításhoz módszert is találtak. Például az úgynevezett Rokeach-teszt arra volt jó, hogy kimutassák a jobboldaliak zárt gondolkodásúk, míg a nyitott gondolkodás ugye intellektuálisan ennek fölötte áll. Csakhogy nem olyan régen valaki csinált egy kísérletet, amiben egyszerűen kicserélte azokat a kérdéseket, amik az Istenre vagy a nemzetre vonatkoztak olyanokra, mint klímaváltozás vagy nemek közötti egyenlőség és láss csodát, kiderült, hogy a magukat liberálisnak, demokratának nevező amerikaiak ugyanolyan zártan gondolkodnak, mint a jobboldaliak, ha azokról a kérdésekről van szó, amik nekik vörös posztó.

Görgényi: Ha belegondolsz, ez kérdés-válasz típusú kutatások – amikor kész válaszok közül kell választani, ez a fajta vizsgáztatás az egyetemeken, az általános iskolában vagy akár az óvodákban is, tehát ez a tesztjellegű tudás eleve ennek a gondolkodásmódnak kedvez. Aki így tesz fel kérdéseket, az be tudja bizonyítani, hogy mindenki zártan gondolkozik – rajta kívül.

GFG: A módszertan csele.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Lánczi: Egy másik lényeges ponthoz érkeztünk. Ez az egész akörül forog, hogy van-e haladás vagy nincs, mert minden erről szól. A baloldal morális tartását az adja, hogy ők képviselik a haladást. A  progresszió képzete azonban nem létezett a 18. század előtt. Most akkor Dante, Shakespeare és mondhatom sorba a neveket, ők haladóak voltak, vagy sem? Ma egy elvont haladás-eszme uralma alatt élünk. Minden pillanatban a rádióból, tévéből ez jön becsomagolva, azt zúdítják ránk például, hogy „a 21. században ilyen már nem lehet” és más hasonló árulkodó megfogalmazások hangzanak el. Hát miért ne lehetne? A progresszivista azt hiszi, hogy ami volt, azt ő ismeri és tudja mi az és mindenre, amit újonnan tapasztal, ráhúzza a haladás sémáit, mert végleges válaszai vannak az emberiség nagy kérdéseire. A migránskérdésnél is ez bukott ki. Merkelről kiderült, hogy ő aztán igazán zárt gondolkodású, nem tud reagálni a változó világra, a haladás eszméje rabul ejtette.

Fűrész: Nem érzed úgy, mintha a huszadik század foglyai lennénk? A huszadik század sablonjai uralkodnak és aki valami mást próbál meg, mint a migránskérdés esetében, arra rádobálják a saját múlt századi kliséiket, hogy fasiszta, szélsőséges.

Lánczi: Dehogynem. Ezek a klisék már akkor sem voltak igazak, amikor kitalálták őket. Ahhoz, hogy ezek igazak legyenek, ki kellett irtani több társadalom lakosságának jelentős részét – természetesen a haladás nevében.

Fűrész: Miben más az, ahogy Orbán Viktor csinálja a politikát? Sokan azt sem értik, hogy mitől sikeres. Vannak ugye az 1.0-ás válaszok az ellenféltől. Orbán mindenkit becsap, manipulálja az embereket és így tovább. Szomorú, hogy nem tudnak ezeken a népmesei magyarázatokon túllépni, és ezzel le is mondanak a megértéséről. Pedig éppen a migránsválság mutatta meg, az Angela Merkel és Orbán Viktor közötti konfliktusban, hogy mennyire másképp ítélik meg ugyanazt a történelmi helyzetet, mennyire különbözőek a perspektívák. Valahol itt lehet-e keresni a választ arra, hogy a mostani, modern jobboldal miben lehet más.

AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK, LAPOZZ!

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 

Szabadon lehet kommentelni, a vélemény szabad, viszont a gyűlöletkeltésért, személyi integritás megsértéséért mindenki maga felel.

Václav Klaus: "Európának szüksége van Orbán Viktorra"

Václav Klaus: "Európának szüksége van Orbán Viktorra"

Big pikcsör

Rendhagyó beszélgetés Václav Klaus egykori cseh államfővel, a cseh jobboldal ikonikus alakjával a migrációról, a nemzetállamokról, az Európai Unió és a V4-ek helyzetéről. Nemrég megjelent könyve, a "Népvándorlás - Útmutató a jelenlegi migrációs válság megértéséhez" budapesti bemutatója előtt beszélgettünk a cseh politikussal.

Próbára tették a dohánylobbit Hollandiában

Nem emelnek vádat emberölés és egyéb bűncselekmények miatt a nagyobb dohánycégek ellen Hollandiában, az ügyészség csütörtöki döntése szerint ugyanis az érintett vállalatok megfelelően tájékoztatták a fogyasztókat az egészségügyi kockázatokról.

Túlterheltek a svájci börtönök az észak-afrikai rabok miatt

Túlterheltek a svájci börtönök az észak-afrikai rabok miatt

amerika, london, párizs

Svájc francia többségű régiójában, Romandyban az elítéltek 80 százaléka külföldi. A statisztikák szerint elsősorban a Magreb országokból származók azok, akik ilyen magasra tornázták fel a számokat.

Hétéves fiúból próbált dzsihadistát faragni egy szíriai orvostanhallgató

Hétéves fiúból próbált dzsihadistát faragni egy szíriai orvostanhallgató

amerika, london, párizs

Bíróság elé került egy 30 éves szíriai orvostanhallgató Németországban, miután radikalizálni próbálta élettársa hétéves gyerekét. A férfi emellett egy berlini zsinagóga ellen tervezett robbantásos merényletet.

A V4-ek mostantól még jobban védelmezik Európát

A visegrádi országok védelmi együttműködésének további erősítéséről írtak alá közös nyilatkozatot Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország képviselői csütörtökön Budapesten az Országházban.

Köves Slomó: attól, hogy valaki kritizálja Sorost, nem lesz antiszemita

Köves Slomó: attól, hogy valaki kritizálja Sorost, nem lesz antiszemita

spring is coming

Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a csütörtökön megjelent interjújában elmondta, hogy fenntartásai vannak a nyílt társadalom koncepciójával kapcsolatban és visszásnak tartja, hogy ha valaki kritizálja Sorost, akkor az már rögtön antiszemita.

Este 7:59

Este 7:59

7:59

Ezek a nap legfontosabb hírei.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére