Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Különös történelemértelmezés: lebukott a magyar holokausztkutató

Sümeghi Lóránt

2017.03.08. 13:58

Kezünk ügyébe akadt Karsai László történésznek a Szálasi Ferenc naplói (1942-1946) címû igencsak vaskos könyve.

Kezünk ügyébe akadt Karsai László – szakmai körökben a magyar holokauszt kiemelkedő kutatójának tartott – történésznek a 2016. november 18-tól elérhető, a Magvető Kiadó gondozásában megjelentett Szálasi Ferenc naplói (1942-1946) című igencsak vaskos könyve.

Ahogyan az a borítón is látszik, Szálasi Ferenc háborús bűnösként elítélt nyilas politikus négyévnyi bejegyzéseinek összegzését, a Magvető Kiadó a „Tények és Tanúk” sorozat keretében jelentette meg, utalván arra, hogy történelmileg hű, értéksemleges és megbízható állítások szerepelnek majd a Karsai László történész által közreadott könyvben.

Csakhogy Karsai könyve minden, csak nem történelmileg pontos és értéksemleges, annak ellenére, hogy ezt sugalmazza mind a kiadó, mind pedig a történész is.

Ugyanis a Karsai által szerkesztett névmutatóban nemcsak tárgyi tévedésekre bukkantunk, hanem etikailag súlyosan megkérdőjelezhető, származási alapon való, szelektív rendszerezésre. Továbbá esetenként egyes történelmi szereplők által elkövetett kommunista bűnök szándékos elhallgatására, elbagatellizálására, és egy, a rendszerváltás utáni magyar Legfelsőbb Bíróság által hozott rehabilitációs ítélet kigúnyolására, bírálására is sor került. Súlyosbító tényező, hogy Karsai 2014 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktori címét viseli, disszertációja pedig a Szálasi Ferenc Politikai életrajz címet viselte.

Származási alapon való szelektív történelmi rendszerezés.

Tekintettel arra, hogy Karsai László tudományos karrierjének nagy részét a nemzetiszocialista bűnök és a holokauszt tanulmányozásával töltötte, szinte felfoghatatlan, hogy miként folyamodhatott egy olyan rendszerezési elvhez az általa szerkesztett könyv névmutatójában, amely származási alapon, szelektíven, szinte kivétel nélkül csupán a nyilasok kapcsán említi meg zárójelben az eredeti vezetéknevüket, utalva arra, hogy ők egykoron nem magyar származásúak voltak. Ezzel szemben a hírhedt, köztudottan is névváltoztatáson tetten ért kommunista bűnösök nevei mellett nem szerepel a származásukra utaló eredeti vezetéknevük.

A teljesség igénye nélkül, íme:
  • Beregfy (Berger) Károly: a nyilas hatalomátvétel után honvédelmi miniszter
  • Kassai (Schalmayer) Ferenc: Szálasi kormányában nemzetvédelmi és propagandaminiszter
  • Mohay (Mohaupt) Gyula, dr.: a Nyilaskeresztes Párt tagja
  • Szöllősi (Naszluhác) Jenő: nyilas politikus
  • Tarján (Löwig) Béla: a nyilas párt tagja

Az első legmegdöbbentőbb észrevétel a nyilasok efféle megkülönböztetett rendszerezése kapcsán az, hogy a háborús bűnösök felsorolásában megtalálható a nyilasok és a kommunisták ellen egyaránt hősiesen kiálló Mindszenty (Pehm) József, esztergomi érsek nevének ilyesfajta megkülönböztetése is. Karsai Mindszenty kapcsán nemcsak több tárgyi tévedést is ejt, hanem tetten érhető a történelem szándékos megmásításának kísérlete is.

Első ízben érdemes leszögezni, Mindszenty eredeti vezetékneve a könyv szerint „Péhm” volt, ezzel szemben pedig az érsek Pehm Józsefként született. Továbbá Karsai a születési dátumát is eltévesztette, ugyanis Mindszenty nem 1887-ben született, hanem 1892-ben. Azonban amely ennél is dühítőbb, az nem más, minthogy a mindenki által tisztelt érsekről többek közt így ír Karsai:

1944-ben semmiféle zsidómentő vagy nyilasellenes akcióban nem vesz részt.”

Ezzel szemben 1944-ben Mindszenty József, akkori veszprémi püspök Shvoy Lajos székesfehérvári püspökkel, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáttal és Apor Vilmos győri püspökkel együtt tiltakozó levelet nyújtott át a nyilas kormánynak, amelyet az ország elpusztítása és a zsidóüldözés ellen fogalmaztak meg. Továbbá érthetetlen, hogy Karsai László hogyan hagyhatta ki jellemzéséből Mindszenty erről fennmaradt visszaemlékezését:

Apor püspök velem együtt úgy gondolta, hogy a fanatikus eszméiktől megszállott nyilas vezetőknél aligha fogunk eredményt elérni, mégis úgy találtuk, hogy a nemzet és híveink védelmében vállalnunk kell történelmi felelősségünket.”

Mondani sem kell, az érseket a tiltakozása után pár nappal le is tartóztatták a nyilasok. Erről hiába tesz említést a történész, Mindszenty hősiességét ennek ellenére a korábbi mondatával megkérdőjelezhetetlenül elvitatja.

De térjünk vissza a Karsai-féle szelektív, származási alapon való rendszerezés problémájára.

Íme – szintén a teljesség igénye nélkül – a névmutatóban szereplő kommunista, névváltoztatáson átesett, ám a könyvben valami oknál fogva fel nem tüntetett bűnösök listája:

  • Kádár János: Karsai szerint többek közt kommunista politikus, koncepciós perben elítélik, az 1956-os forradalom leverése után az MSZMP első titkára.

A történész említést sem tesz arról, hogy Kádár eredeti vezeték neve Czermanik volt, ezt később Csermanekre magyarosította, majd csak ezután Kádárra. Mi több, Karsai rövidke jellemzéséből az is kimarad, hogy Kádár az ’56-os forradalmat ellenforradalmi felkelésnek nevezte, továbbá az ő nevéhez fűződnek a forradalom leverése utáni megtorlások, sortüzek és a rendőrségen, honvédségen belüli politikai tisztogatások, koncepciós perek, melyek több száz kivégzett és sok ezer börtönbezárt emberrel végződtek. Mi több, Kádár volt az, aki megállapodott a Szovjetunió Kommunista Pártjával abban, hogy Nagy Imrét bíróság elé állítsák.

  • Péter Gábor: Karsai szerint többek közt a Politikai Rendészeti Osztály, később a Budapesti Államvédelmi Osztály, majd a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóság vezetője. Komoly szerepe van a koncepciós perek megszervezésében, 1953-ban letartóztatják, életfogytiglani szabadságvesztésre ítélik. 1959-ben szabadlábra kerül, majd könyvtárosként dolgozik.

Karsai László ismételten megfeledkezik arról, hogy Péter Gábor nemcsak vezetéknevét változtatta meg, hanem a keresztnevét is. Jóformán egy teljesen új identitást alakított ki magának a hírhedt ÁVÓ-s, ugyanis eredetileg Eisenberger Benjámin néven látta meg a napvilágot. Karsai továbbá azt is kihagyta Eisenberger jellemzéséből, hogy tevékenysége alatt az ÁVO, majd az ÁVH súlyos törvénytelenségek, emberiesség elleni bűncselekmények sorozatát követte el. Külön érdekesség, hogy Eisenberger egyik foglya Mindszenty volt, akinek egy feljegyzése szerint Péter (Eisenberger Benjámin) Gábor

egy vérszomjas basa volt, aki az általa működtetett terrorszervezet vezetője volt.”

Azonban némileg érthető, hogy Karsai ezt is kihagyta Eisenberger jellemzéséből, hiszen korábban Mindszentyre is megpróbálta rásütni a nyilas bélyeget.

  • Rákosi Mátyás: Karsai szerint többek közt hivatásos forradalmár (sic!), kommunista, a Tanácsköztársaság idején szociális majd termelési népbiztos, 1919-től a Vörös Hadsereg parancsnoka. Vezetése alatt kiépül a kommunista diktatúra, százezreket telepítenek ki, politikai ellenfeleit koncepciós perekkel távolítja el.

Nem meglepő, hogy Karsai – a nyilasokkal és Mindszentyvel ellentétben - Rákosi kapcsán is elfelejtette zárójelben megemlíteni, hogy az eredeti neve Rosenfeld volt. Azt is elfelejtette hozzátenni a történész, hogy nemcsak a politikai ellenfeleit távolítatta el Rákosi koncepciós perekkel, hanem az áltata kiépített rendszer számára idegennek ható civileket is. Egyes feljegyzések szerint a koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. 1950–53 között pedig egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek.

  • Révai József: Karsai szerint többek közt kommunista pártmunkás, író, ideológus, a Magyar Kommunista Párt egyik alapítója, a Rákosi-rendszer kultúrpolitikai irányítója

A Lederer Józsefként napvilágot látott kommunista eredeti vezetékneve ismételten eltussolásra kerül. Mi több, erőteljes szépítés azt írni Révairól, hogy egy szimpla pártmunkás és író volt, amikor – Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Gerő Ernő és Farkas (Lőwy Herman) Mihály mellett – az úgynevezett moszkovita „négyesfogat” tagja volt. Továbbá az ő nevéhez fűződik a szocialista realizmus elveinek kidolgozása, primátusának meghirdetése és könyörtelen érvényre juttatása is.

Az eddig felsoroltak alapján tehát kezd kirajzolódni egy olyan mintázat, amely úgy tűnik kifejezetten Karsai László történész értékrendjét hivatott valamilyen módon alátámasztani annak ellenére, hogy szakmája és doktori fokozata amúgy könyörtelenül megkövetelné a pártatlanság és az objektivitás eszmeiségének megtartását. Azonban a szemmel láthatóan eltagadott, kihagyott és elferdített adatokon túl is akadnak olyan ép ésszel felfoghatatlan részletek az ominózus névmutatóban, amelyek kifejezetten méltóak arra, hogy említést tegyünk róluk.

Sztálin, mint hivatásos forradalmár; Apró Antal mint szimpla kommunista politikus; és persze a Legfelső Bíróság rehabilitáló ítéletének véleményezése, bírálása.

Karsai László a Szovjetunió hírhedt tömeggyilkosával, Sztálinnal kapcsolatban a könyv névmutatójában csupán annyit ír, hogy „szovjet-grúz hivatásos forradalmár (sic!), 1906-tól az OSZDMP vezetője, 1922-től az SZK/b/P (Szovjet Kommunista/Bolsevista Párt) főtitkára.” Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az ilyen mértékű szűkszavú jellemzés Sztálinnal összefüggésben több, mint aggasztó. Karsai – Mindszentyvel ellentétben – ez ügyben ismét elfelejtette megemlíteni, hogy Sztálin eredetileg grúz (Dzsugasvili) vezetéknévvel rendelkezett. Továbbá azt is, hogy a kommunista tömeggyilkos nem csupán egy „hivatásos forradalmár” volt, hanem kezéhez több tízmilliónyi ember vére tapad, és elsőként terjesztette ki a 12-16 évesek körében a nagy tisztogatások idején a halálbüntetést.

Hasonló, az idővel megszépülő értelmezést és leírást adott a történész Apró Antalnak, Gyurcsány Ferenc feleségének (Dobrev Klárának) nagyapja kapcsán.

Karsai László Apró kapcsán mindössze annyit tart fontosnak leszögezni, hogy „kommunista politikus, országgyűlési képviselő, Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, az országgyűlés elnöke” Ezzel szemben Apró Antal bűnei kapcsán jóval több alapvető információval rendelkezünk, melyek azért árnyalják ezt a szimpla életútnak beállított karriert. Ismeretes, Apró az 1956-os forradalom másnapján, a Katonai Bizottság tagjaként egy belső utasításban „fasisztáknak” nevezte a forradalomban résztvevőket. Továbbá személyesen felügyelte Nagy Imre perét, majd kivégzését „az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezte. Mi több, a Gyurcsány Ferenc által is lakhelyként használt Apró Antal egykori villája, köztudottan zsidó vagyont képezett, amíg azt el nem kobozták. Valamilyen érthetetlen módon, ez sem került be a Szálasi Ferenc naplóihoz szerkesztett, Apró Antal nevével is ellátott névmutatóba.

Végül, de nem utolsósorban nem mehetünk el említés nélkül azon kommentár mellett sem, amelyet Karsai László egy, a rendszerváltoztatás utáni Magyarországon, a Legfelsőbb Bíróság által hozott rehabilitáló ítélethez fűz hozzá, egy elviekben „objektív” névmutatóban. A koncepciós perektől hírhedté vált népbíróság – Karsai írása szerint – Rátz Erzsébetet, azaz dr. Herodek Sándornét elítélte „antiszemita, háború- és nyilaspárti cikkeiért 1946-ban”, majd internálják, ezt követően 1953-ban szabadlábra helyezik. Karsai László szakmáját meghazudtolóan kommentárjában kifejti:

a Legfelsőbb Bíróság 1995-ben rehabilitálja: az indoklása szerint a háborúpárti cikkek írása nem minősül bűncselekménynek. Antiszemita és nyilaspárti cikkeiről az LB „megfeledkezik

Mi több, írásunk megjelenése előtt, a cikkben felmerülő kérdések kapcsán megkerestük Karsai Lászlót, aki meglehetősen ködös válaszában többek közt kifejtette, hogy

hogy én mit tartok lényegesnek, az az én véleményem. Nem biztos, hogy nekem van, vagy volt igazam, de az sem biztos, hogy Önnek."

Magyarán a történészi végzettséggel rendelkező, azonban a történelmet ízlése szerint értelmező és közreadó Karsai még attól sem riad vissza, hogy jogi kérdéseket, ítéleteket minősítsen, bíráljon. Mindezt egy objektívnek beállított könyvben, melynek borítóján ékes betűkkel ki van írva: „Tények és Tanúk”.

Jelen esetben talán célszerűbb lett volna a „tények” szót elhagyni, és a „vélemények” kifejezést használni. 

A cikk megjelenését követően az említett könyvben található szubjektív történelemértelmezés miatt az MTA-hoz fordultunk, hivatalos állásfoglalás tekintetében.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére