Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
Big pikcsör
 
 
 
 

Kövér László: "A jobboldal a normalitás világa, a baloldal meg az aberrációé"

Fűrész Gábor - GFG - Görgényi Tamás - Vincze Viktor Attila

2018. március 27. 14:00

Rendhagyó beszélgetés Kövér Lászlóval a fenegyerekről és a lázadásról, a normalitásról és az aberrációkról, a világkormányzásról és a nemzeti szuverenitásról, a diabolikus erőkről és a rendezettségről, na meg persze arról, hogy "aki bolsi, az az is marad".

Ha úgy tetszik, ez egy mentális kényszerzubbony”

GFG: A Big Pikcsör-beszélgetések ablakot akarnak nyitni a világra. Mi ma úgy látjuk ezt a világot, mintha eljött volna az igazmondás és az igazmondó emberek időszaka. Amerikában eljött Trump ideje, Önről pedig mindig is azt gondoltuk, hogy olyan politikai fenegyerek, aki kimondja az igazságot. Eljött hát az Ön ideje?

Fotó: Kozma Zsuzsi

Kövér: Nagyon megtisztelő a kérdésben megfogalmazott dicséret. Ezt a régi világban a jog nyelvén szédelgő feldicsérésnek hívták. De komolyra fordítva: kétségkívül úgy alakult, hogy én a Fideszben mindig is jobban megengedtem vagy megengedhettem magamnak, hogy úgy fogalmazzak, ahogy akarok és kimondjam, amit gondolok. Mások ezt vagy nem tehették meg, vagy habitusukból fakadóan, kevésbé konfrontatív emberek lévén igyekeztek inkább mindenki számára elfogadhatóbb stílusban nyilatkozni. Tegyük hozzá azt is, hogy mindig azt mondtam, amit igaznak gondoltam – ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaha is az igazság birtokában lettem volna. Egyetértek ugyanakkor a helyzetértékeléssel. Miután a politikai rendszereket konstituáló nagy ideológiák megjelenése és bukása után mégsem következett be a történelem vége, elérkeztünk azokhoz az alapkérdésekhez, amelyek mindig is megkülönböztették a szemben álló feleket, és mindig is különbségeket tettek az emberek között gondolataik és cselekedeteik szerint. Ezek a kérdések arról szólnak, hogy valaki hogyan gondolkodik önmagáról és a helyéről a világban. Tehát arról, hogy milyen világképet vallanak az egyes politikai erők, és azt milyen emberképre alapozzák. És itt el is jutottunk a legalapvetőbb kérdésekig: a hitbéli kérdésekig.

GFG: Mire gondol?

Kövér: Hadd meséljek el itt egy történetet. 1987-ben, amikor a pápalátogatás idején Lengyelországban voltunk, nemcsak azt láttuk, hogy a rendszer verőlegényei folyamatosan demonstratív csapatmozgásokat tartottak a városokban, hogy megfélemlítsék az embereket, hanem azt is, hogy eközben egy misén volt egymillió ember. Hosszú távon ez csak tovább erősítette a rendszerrel szemben egyébként is erkölcsi fölényben lévő lengyel társadalmat, éltetve a reményt, hogy a kommunizmus nem örökkévaló, ahogy ott akkor egy szerzetes mondta nekünk, már csak azért sem, mert „tudják, a kommunisták nem hisznek az örökkévalóságban”. Ezt a kijelentést én akkor még nem éreztem át a maga teljes mélységében, annyit azonban már akkor is éreztem, hogy ez egy súlyos mondat volt. Ma már talán értem a mélységét is. Merthogy valójában az különbözteti meg a politikai erőket egymástól – Magyarországon éppúgy, mint Európában –, hogy kik azok a vezetők, akik hisznek az örökkévalóságban, vagyis a saját életünkön túli időkre is képesek gondolni és ezt politikai folyamatokra lefordítani, és kik azok, akik nem.

GFG: Tehát van egy moralitás, ami túlmutat a pillanatba zárt emberi cselekvésen.

Kövér: Azoknak az európai vezetőknek, akik ma Európa régi tagállamainak jelentős részét vezetik vagy épp Brüsszelt irányítják – hadd ne soroljam őket, mert nem akarok személyeskedni – még gyerekeik sincsenek. Csak kérdezem: vajon ezek az emberek milyen időhorizontot képzelnek el maguknak? Még egy építész is, aki megtervez egy házat, jobb esetben végiggondolja azt, hogy a ház még akkor is ott fog állni, ha őt már eltemették. Ezeknek a percemberkéknek a holnap csak abból a szempontból érdekes, hogy meg tudják-e tartani a hatalmukat.

GFG: Még az interjú feldicsérő szakaszához tartozik, hogy mi úgy tekintünk magunkra, hogy fenegyereklap vagyunk, és Önt is úgy látjuk, hogy fenegyerek volt és úgy is maradt. Mit jelent a mai világban fenegyereknek lenni? Azt jelenti, hogy hiszünk valamiben? Mert ma talán az is fenegyerekségnek, lázadásnak számít, ha valaki hisz a kereszténységben, vagy van egy olyan moralitás, ami vezérli a cselekedeteit.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Kövér: A Fidelitasból már kinőtt, de nálam fiatalabb emberek igazolhatják, hogy volt 2002 előtt és után is több olyan beszélgetés, amely során azt mondtam nekik: „fiatalok, lázadjatok – legyetek konzervatívok!” Ebben nem látom, hogy sok előrelépés történt volna, mert én még mindig úgy érzem, hogy trendi az, hogyha valaki mindent tagad. De itt is elérkeztünk a végállomáshoz. Annál tovább már nem lehet menni, hogy valaki azt mondja, hogy az embernek nincs biológiai meghatározottsága, tehát minden csak társadalmi konvenció, ha úgy tetszik, egy mentális kényszerzubbony. Vagyis úgy néz ki, hogy ha én egysejtűnek képzelem magam, akkor én egysejtű is vagyok, és ne jöjjön nekem se az akadémia, se senki más semmilyen tudományoskodó érveléssel, hagyjuk a fenébe az egyedfejlődést, a törzsfejlődést, az evolúciót – ha én egyszer az vagyok, akkor az vagyok. Pont.

GFG: De nem érez egy furcsa változást a világban, hogy van ez a szürrealitás, hogyha jogom van egysejtűnek tartani magam, akkor egysejtű vagyok, de mégis mintha a szavaink is változnának, és azok az egyszerű szavak, amiket mindig is használt (család, nemzet, határ, házasság – hogy ilyen provokatív szavakat mondjunk), megint értelmet nyertek. Tehát miközben a világ szürrealitásba zuhan…

Kövér: …aközben mi az ellenkező irányba mozdulunk. Bár csigalassúsággal.

GFG: Ennyire pesszimistán látja ezt?

Fotó: Kozma Zsuzsi

Kövér: Igen. Ha már szóba került a hit és az örökkévalóság: a világon, mai állás szerint, emberi mércével mérve nem lehet segíteni. „A helyzet reménytelen, de nem komoly” – tehetnénk hozzá Eszterházy Péterrel szavaival mondva, látva, hogyan reagálunk világunk katasztrófa felé száguldására. Csak a Jóisten tud rajtunk megkönyörülni, ha van még hozzá kedve. De természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve le kellene engedni a kezünket, és el kellene dobni a kalapácsot. Ellenkezőleg: ha már tavaly volt a reformáció 500. évfordulója, akkor vegyünk elő egy klasszikus idézetet Luthertől: „ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát”. A helyzet ilyetén értékelése tehát nem mond ellent az értelmes és hittel végezhető politikai cselekvésnek, csak reálisan méri fel annak peremfeltételeit. Ha körülnézel, globalizáció, túlnépesedés, az ipari fejlődésből fakadó környezetszennyezés, klímaváltozás – ezek logikusan kiáltanak egy világkormányzásért. A probléma csak az, hogy éppen az a globális gondolkodásmód, amely mindenféle korlátot félresöpört, ha éppen ezt a profitérdekek úgy diktálták, az juttatott el minket eddig a pontig. Tehát attól tartok, hogy szó se lenne ott a homo sapiens fennmaradásának szempontjairól, egy ilyen globális kormányzás a globális tőke szempontjainak korlátlan érvényesítését jelentené. Tehát szerintem – paradox módon – ma a régi újbalos közhely, a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” konzervatív módon értelmezendő. Igen, globálisan kellene gondolkodnunk, legyen szó klímaváltozásról, túlnépesedésről, a valaha volt harmadik világ egyre reménytelenebb helyzetéről, az újfajta gyarmatosításról és kizsákmányolásról, amit nem is a neokolonializmus szavával írhatunk le, hanem valami más kifejezést kellene találnunk – gondolván arra példának okáért, hogy mi zajlik Afrikában. Ezeket a problémákat tényleg meg kellene oldani valakiknek, jelesül a legnagyobb hatalmaknak együttműködve ki kellene jelölni a cselekvés globális irányát, megakadályozandó például a tengereink további elszennyezését, vagy azt, hogy százmilliók induljanak útra a fejlett világ irányába új életteret keresni a régi helyett. Egyébként meg kinek-kinek a nemzetállami keretei között kellene megpróbálni olyan világokat kialakítani, amelyek ezeket a problémákat nem halmozzák, hanem csökkentik. Ezzel szemben ma a globalizáció elkerülhetetlenségét, sőt üdvözítő voltát hangsúlyozó, s ebből a globális kormányzás szükségszerű követelményét kiolvasó ideológia valójában azt a világuralmi törekvést hivatott leplezni, melynek célja, hogy a minden korábbi képzeletet meghaladó tőkekoncentráció révén létrejött informális szuperhatalmak maguk alá rendeljék, illetve fokozatosan felszámolják a nemzetállami struktúrákat, melyek – ma még – a nemzeti érdekeket középpontba állító döntéshozatali mechanizmusaikkal – például az adórendszerre, a környezetvédelemre, az egészségügyi, munkavédelmi vagy fogyasztóvédelmi szabályok megalkotására vonatkozó jogalkotással – akadályokat támaszthatnak a profitmaximalizálás útjába.

A jobboldal a normalitás világa, a baloldal meg az aberrációé”

Görgényi: Mintha ez a helyzet, amiről beszél, kezdene lelepleződni az emberek előtt is – legalábbis Európában, Amerikában. És ez mintha visszaköszönne abban, hogy a politikában megfordul a koordináta-rendszer, és nem a baloldal és jobboldal, valamint az ehhez kapcsolódó ideológiák határozzák meg most már a politikai mozgásokat, hanem mintha egyre inkább a globalizmus kerülne szembe a – nevezzük így – patriotizmussal. Az emberekben újra kezd felerősödni a természetes közösségekhez való tartozás szemben azzal a globalista erőszakkal, ami világméretekben zajlik.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Kövér: Minden rosszban van valami jó. Abból a bornírt globalista támadássorozatból, amiben 2010 óta volt részünk Brüsszel részéről, amivel kívülről akarták korlátozni a mostani kormány minden korábbinál tágabb mozgásterét – és amilyen dicstelen szerepet ebben itt, belül az ellenzék játszott –, az is következett, hogy a magyar emberek egy jelentős részének kinyílt a szeme. Az emberek elkezdték látni, hogy itt miről is van szó. Beindult egy természetes védekező reakció, mert megértették, hogy az ő arra vonatkozó személyes jogukat akarják elvenni, hogy eldöntsék, Magyarországon milyen kormány is legyen. Mert amikor bekapcsolták a televíziót, azt is látták, hogy például Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban vagy Görögországban nem azok a kormányok kormányoztak, amelyeket a nép akart, vagy nem úgy kormányoztak, ahogy egyébként meghirdették a kampányban, hanem úgy, ahogy azt különböző pénzügyi-gazdasági központokból, Brüsszelből és máshonnan lediktálták nekik. Ezért is alakult ki egy ösztönös ellenreakció bennük. De ugyanez a folyamat végbement Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában. Nincs más értelmes magyarázat arra, hogy hogyan is férnek össze ezek az egyébként nagyon is különböző színezetű közép-európai kormányok: a néppárti Fidesz, a tőle jobbra lévő PiS, az eddig szociáldemokrata túlsúlyú cseh kormány, ha az ANO alapít kormányt, akkor meg liberális, illetve egy szocialista-nacionalista szlovák koalíció. Nem ők férnek feltétlenül össze, hanem a népük. Márpedig, ha egy normális, tisztességes ember itt, Közép-Európában politikára adja a fejét, és nem szokta meg, hogy le kell nyalni valakinek a cipőtalpát, akkor mégiscsak próbál a saját közvéleményére figyelni, főleg akkor, ha ő is úgy érez, ahogy a többség. Mindez azt is jelenti, hogy a politikai ideológiák és pártok korábbi „bal-jobb” felosztása kezdi elveszíteni eredeti értelmét. Ha mindenképpen a mára vonatkozóan is érvényes tartalmat akarnánk ezeknek adni, akkor azt mondanám, hogy a jobboldal nemzeti keretekben gondolkodik, mindig is ebben gondolkodott, a bal viszont nemzetközi keretekben…

GFG: ...és mindig is ebben gondolkodott.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Kövér: Igen. És ehhez képest csak másodlagos volt, hogy éppen kit akart – úgymond – felszabadítani. Régen a munkásosztályt kellett felszabadítani, most a tőkét, aztán a homoszexuálisokat (hogy azok legyenek, akik) meg a nőket (hogy ne kelljen annak lenniük, akik). Ha pedig ezek már fel vannak szabadítva, akkor meg a külsőre homo sapiensnek tűnő „egysejtűeket” az alól a számukra elviselhetetlen lelki gyötrelmet jelentő elnyomás alól, amit teremtésre és/vagy az evolúcióra vonatkozó társadalmi konvenciók jelentenek.

GFG: Tehát akkor azt mondja, hogy ami most – legalábbis Közép-Európában – zajlik, az egy ébredés. Az egyszerű hétköznapi emberek lázadása, és ezt a politikai vezetők megértik...

Kövér: Már ahol.

GFG: Igen, már ahol. De mi lehet annak a magyarázata, hogy Brüsszel viszont arról szól, hogy óriásira nőtt a távolság az elit és az emberek között. Ezt hogy lehet fenntartani, miért nem esik össze ez a szürreális világ, ha lázadás van?

Kövér: Azért ne fogadjon senki arra, hogy nem dől össze. Az a kérdés, hogy mikor, milyen formában történik ez meg, ha megtörténik, és ennek milyen ára lesz. Egy kataklizma keretében fog eljönni ez az összeomlás vagy pedig a csöndes enyészet lesz Európa sorsa, aztán majd kialakul valami más a romokon. De nevezzük csak nyugodtan a két szemben álló világot a normalitás, illetve az aberráció világának. A jobboldal a normalitás világa, a kommunistáktól a zöldeken, szocikon, libsiken át a névleg még konzervatív, de „keresztény” jelzőjüket egyre inkább rühellő pártokban is teret hódító, a ’68-as, agysorvadást okozó vírussal fertőzött baloldal meg az aberrációé. Ez szerintem sokkal közelebb van a valóság leírásához, mint bármi más.

GFG: Hát küszködünk a szavakkal és a kategóriákkal mi is.

Kövér: Mindazonáltal fogadjuk el, hogy ennek a nyugat-európai politikának is van társadalmi bázisa. Ha azt gondolnánk, hogy nincs, akkor homokba dugnánk a fejünket. Ugyanúgy van társadalmi bázisa, mint ahogy a legsötétebb diktatúráknak is volt mindig. Kádár apánkról is mindig azt gondolták a hetvenes-nyolcvanas években, hogy ha lennének szabad választások, akkor megkapná a többséget. Ezt ugye leginkább Nyugat-Európában írták le, mert hát Magyarországon ezt nem tehették. Szerintem egyébként nem nyert volna, de ez egy más kérdés, bázisa azonban volt. A legkeményebb jobboldali diktatúráknak is volt. Ennek a brüsszeli rendszernek is van egy nagyon komoly bázisa, amely – mint utaltam rá – részben a ’68-as nemzedék kései győzelmével magyarázható, és bár ez a ’68-as generáció túl van már teljesítőképessége csúcsán – igaz, én a károkozást nem gondolom a teljesítőképesség kategóriája alá tartozónak –, van utánpótlása, merthogy megszállták az összes olyan intézményrendszert,...

GFG: Felsőoktatást, médiát...

Kövér: ...amiben a társadalmi tudat formálása zajlik. Igen, a médiát, a szórakoztatóipart, az egyetemi-akadémiai szférát, lassan már a közoktatást, sőt az igazságszolgáltatást is – tehát minden az ő kezükben van. Ha ma az ember elolvas egy angol, német, francia baloldali vagy éppen konzervatív vagy liberális lapot, semmilyen lényegbevágó különbséget nem talál az értékrendjében, a világképében, az irányultságában, a témaválasztásban, legfeljebb csak stílusban és mértéktartásban van különbség. Ez azért óriási erő.

GFG: És Ön szerint, kiskátészerűen fogalmazva, mit akar az „Aberráltak Pártja”? Fenntartani ezt a buborékvilágot?

Kövér: Igen, mert jól akarnak élni. Ők ebben jól élnek. Az a másik nagy tévedésünk, hogy azt gondoljuk, hogy őket is muszáj, hogy zavarja a többség szenvedése, akárcsak mentális értelemben vett rossz közérzete, az hogy – miként a németek fogalmaznak manapság – hazájuk elvesztette az otthonosságát. Ez egy szenvedést okozó érzés a normális embereknek…

GFG: Idegennek érzik magukat saját hazájukban.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Kövér: Igen, de az, hogy a magunkfajta ember otthon szeret lenni a világban – és akkor idézzük ide ismét Tamási Áront, mert létünknek valóban az egyik kulcskérdése ez –, még nem jelenti azt, hogy ezt mindenki így gondolja. Ez a rendszer kitermelte a kozmopoliták, a világfiak, a világban magukat mindenhol otthontalanul érző emberek tömkelegét. Ők ebbe születtek bele, ebben szocializálódtak, és nem is tapasztaltak mást. Ez a nyugati elit nem csak, hogy megvásárolt és jól kiképzett emberekből áll, de egy évtizedek óta épülő hálózatot is alkot, amely a csúcspolitikusoktól a bértollnokokon át az NGO-aktivistákig terjed. Persze, sokan közülük mocskosul érzik magukat a bőrükben, sehol sem érzik magukat otthon, és ez meg is látszik azon, ahogy a világhoz viszonyulnak. Az internetes újságírók némelyike elmondja azt is, hogy azért kell mindent lefitymálva írni, mert – úgymond – erre van piaci kereslet. Mint a drogdílerek: valójában nem szükségletet elégítenek ki, hanem szükségletet támasztanak, és függővé teszik azokat, akiknek nincs erejük kívül maradni.

GFG: Tehát a cinizmus üzleti modell lett.

Kövér: Igen. Ideáltipikus szavazó, ideáltipikus olvasó is van. Ma az internetes világban az ideáltipikus olvasó a 40-es szingli, az életunt, és magát otthon sehol sem érző, finnyogó ember. Minden tudósításnak ebben a finnyogásban kell végződnie.

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE

Így robbantja rá Orbán Viktor a valóságot Európára

A salzburgi találkozón kérdezték a magyar miniszterelnököt arról, mi a megoldás a bevándorlásra. Orbán Viktor nem futott fölösleges köröket a válasszal.

Szijjártó: Magyarország kemény, de arányos választ fog adni, ha az ukránok kiutasítják a beregszászi konzult

Szijjártó: Magyarország kemény, de arányos választ fog adni, ha az ukránok kiutasítják a beregszászi konzult

kétharmad

Ha az ukrán fél konzult utasít ki, az nem maradhat azonnali arányos válasz nélkül magyar részről, ezt azonban remélhetőleg el lehet kerülni - jelentette ki a külgazdasági és külügyminiszter vasárnap Budapesten.

ENSZ menekültügyi főbiztosa: nincs semmiféle migrációs válság Európában

ENSZ menekültügyi főbiztosa: nincs semmiféle migrációs válság Európában

amerika, london, párizs

A főbiztos, Filippo Grandi szerint Európában nincs semmiféle migrációs válság, az európai politikusoknak pedig "nem kéne civakodnia néhány hajó miatt", utalva itt a migránsokat taxizó hajókra.

Nincs panasz Duterte teljesítményére

Nincs panasz Duterte teljesítményére

amerika, london, párizs

Bár a nemzetközi sajtó elég sokszor támadja a Fülöp-szigeteki elnök drogellenes háborúját, a filippínók mégis elégedettek Rodrigo Duterte lépéseivel.

Még Merkel is hátrahőkölt, akkora felháborodást keltett kémfőnökének kirúgása

Még Merkel is hátrahőkölt, akkora felháborodást keltett kémfőnökének kirúgása

amerika, london, párizs

A német belügyi hírszerzés volt vezetőjét, Hans-Georg Maassent azért menesztették pozíciójából, mert gyakorlatilag azt mondta, Merkel orbitálisat hazudott. A döntésnek olyan óriási visszhangja lett, hogy az egész kormánykoalíció beleremegett.

Dömötör: nem lehet olyanokra bízni a határvédelmet, akiknek a kezében ott van a kerítésvágó

Dömötör Csaba szerint nem lehet olyanokra bízni a határvédelmet és a biztonságot, "akik kezében ott a kerítésvágó".

A legfelsőbb iráni vezető az USA támogatta arab országokat tette felelőssé a szombati merényletért

A legfelsőbb iráni vezető az USA támogatta arab országokat tette felelőssé a szombati merényletért

amerika, london, párizs

Ali Hamenei ajatollah az Egyesült Államok által támogatott, Perzsa-öböl menti arab államokat tette felelőssé egy közleményében a szombati merényletért.

A baloldali svéd kormányt okolja a stockholmi terrortámadás legfiatalabb áldozatának édesapja

A baloldali svéd kormányt okolja a stockholmi terrortámadás legfiatalabb áldozatának édesapja

amerika, london, párizs

A 11 éves kislányát elvesztő Stefan Akerlund egy független bizottság felállítását szorgalmazza, mely megvizsgálná, hogy a tavalyi stockholmi merényletért felelősek-e a baloldali kormány tagjai és a hatóságok vezetői.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére