„Kedves kicsi forradalmárok” – ilyen megszólítással hangol a Massachusetts Institute of Technology (MIT) által múlt hónapban kiadott mesekönyv bevezetője.

„A kommunizmus gyerekeknek” című könyvet egy igencsak különös múlttal rendelkező német szerzőnő, Bini Adamczak írta, akinek a különböző politikai teóriák mellett a queerelméletek is a kutatási területe. Adamczak szerint a kommunizmus „nem olyan nehéz, nem is olyan szörnyű” dolog, bár kétségkívül nem sikerült eddig a helyes úton megvalósítani.

A gyermekkönyv úgy próbálja elhinteni a kommunizmus magvait, hogy Karl Marx téziseit kicsi „tündérmesék” formájában prezentálja az olvasók felé.

A bevezető például ezzel a mondattal kezdődik: „Egyszer régen, az emberek meg akartak szabadulni a kapitalizmus okozta nyomortól.” Nem sokkal később előkerül a témakijelölés is: „Ez a kis könyv egy olyanfajta kommunizmust helyez előtérbe, amely minden zavaró eszmétől és a tekintélyelvűségtől is mentes.” És hogy az egész még színesebb legyen, a gyermekkönyvet különböző kis „rajzocskákkal” is megtoldották, melyeken „kedves kis forradalmárok” és gonosz, kapitalista ördögöcskék is láthatóak.

Ugyanakkor mindenképp tanulságos a kötet szerkezete is, amely így épül fel:

• „Mi a kommunizmus?”
• „Mi az a kapitalizmus?”
• „Hogy épül fel a kapitalizmus?”
• „Mi az a munka?” „Mi a piac?”
• „Mi a válság?”
• Az utolsó fejezet a „Mi a teendő?” címen fut,
• az epilógus pedig „A kommunista vágy” lett.

És persze érdemes elolvasni az MIT beharangozóját is az angol nyelvű változathoz, amely így hangzik:

Nagy örömükre szolgál, hogy végre egy olyan kötet született a kommunizmusról, amely úgy mutatja a be a marxista politikai elméletet, hogy az nem veszíti el mondanivalóját, mégis emészthető formában, illusztrációkkal magyarázza el a gyerekeknek a kommunizmus mibenlétét, történetét. A mesekönyvben szó lesz féltékeny hercegnőkről, díszes kardokról, termelésből „kitaszított parasztokról”, fáradt munkásokról és így tovább. A mesekönyv célja, hogy az olvasók és a gyermekek is megismerjék a gazdaság történetét, a feudalizmust, a különböző osztályharcokat és a kommunizmus válaszait a kizsákmányoló kapitalizmusra.

A happy end pedig nem is lehet más, mint az, hogy az osztályharcok mindig egy „jobb világot” hoznak el. Elvileg.

(The Washington Free Beacon)