A bevándorláspárti politikusok rendre a magyar miniszterelnököt állítják a kirakatba. Õt vonják kérdőre, ellene írattatnak pellengérre állító cikkeket, róla folytatnak vitát a brüsszeli bürokraták hathatós közreműködésével. Ahogy ez történt a múlt héten és fog még történni az elkövetkező hetekben is.

A magyarázat egyszerű: vele szemben akarják meghatározni magukat.

(Amikor meg Orbán nem megy el a soron következő Soros-szeánszra, akkor az törvényszerűen érdektelenségbe fullad, mivel nincs, aki emelhetné őket, nincs, akivel szemben meghatározhatnák magukat.)

Meg akarja állítani az illegális migrációt. Meg akarja védeni a határokat. Meg akarja őrizni Európa keresztény kultúráját.

Aki Orbánnal szemben határozza meg magát, az mindezt nem akarja. 

Orbán ellenfelei nem megállítani, hanem menedzselni akarják a bevándorlást (migránskártya, migránsvízum, állandó áttelepítési mechanizmus, azaz kvóta). Nem megvédeni, hanem megnyitni akarják a határokat (a migráció emberi jogként történő elismerése). A keresztény Európával szemben a nyitott társalomban, egy vegyes kultúrájú Európában hisznek (nyíltan támogatják Soros tervét, a migránsokat befogadni nem akaró tagállamokat szolidaritás címszó alatt büntetni akarják, adót akarnak kivetni a migráció támogatására).

A bevándorláspárti politikusok azért teszik Orbánt a címlapra, mert tudják, hogy aki Viktort teszi a címlapra, az azt akarja, hogy a májusi európai parlamenti választás egyértelmű döntés legyen a két világ között. Nincs mellébeszélés, nincs maszatolás, nincs himihumi.

Õk nem győznek, ha Orbán győz.