Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
Big pikcsör
 
 
 
 

Kiss Eliza: "Nekem is megvoltak az alsópolcos boraim..."

2016. június 3. 12:08

Rendhagyó interjú Kiss Elizával. Az ő közreműködésével lehet a magyar bor világhírű. A miniszteri biztos arról is beszél, hogy ha a kistermelő nem tud mindent megoldani, akkor ott az állam.

Mindenkinek megvan a maga igaza...”

Ketipisz: Rendkívül integratív személyiség hírében állsz. Mi az, amivel szerinted ezt el tudtad érni?

Kiss: A munkámnak ez az emberi oldala. Azt a munkában sem lehet megkerülni, hogy milyen is az ember személyisége. Az örök harmóniakeresésem miatt úgy érzem, ha én nem vagyok egyensúlyban, akkor nem érzem jól magam. A munkám kapcsán is azt hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga igaza, a saját maga problémája. Azért kell mindig mindenkivel kommunikálni, hogy érezzék azt, hogy az ő problémája fontos, törődünk vele, megpróbáljuk megoldani és valahogy az összhangot megteremteni. Szerintem az integratív személyiségjegy ebből fakadhat. Persze azért, ha a szakmai irányvonalakról van szó, olykor magam is generálok fejlesztő szándékú vitákat.

Ketipisz: Akkor a 444-nek is megvan a maga igaza? Ők kiáltottak ki a legmenőbb miniszteri biztosnak.

Kiss: Annak én nagyon örültem, mert ők– hát mondjuk úgy – nem igazán osztogatják bőkezűen a pluszpontokat.

Ketipisz: Hozzájuk is így fordultál? Elgondoltad előre, hogy miképp kell velük beszélni?

Kiss: Néha jó és rossz is lehet, hogy ösztönösen cselekszem. Amikor éppen írtak – azt hiszem valami egészségügyi történet volt – éppen ültem a falusi orvosi rendelőben soromra várva és kötelességemnek éreztem megvédeni a mundér becsületét. Rámutattam, hogy ott ültem én is, és kivártam a soromat nénikkel-bácsikkal együtt. Én mindig vállalom a véleményemet. Nem szüntettem meg Facebook-oldalamat sem, ha véleményem van, akkor az Kiss Eliza véleménye, és merem vállalni bárkinek a szemébe elmondva. Ez néha jó, néha rossz, kapok is folyamatosan jelzéseket, hogy legyek óvatosabb. Sokan azt játsszák a politikában, hogy nem konfrontálódnak, azaz inkább elrejtik a véleményüket. Ez egy semlegesnek tűnő álláspont. Én viszont nem vagyok politikus és úgy vagyok vele, hogy szakmailag tudom, amit tudok, és abban biztos vagyok… ez mindig nagy fegyvertény. Persze nem vagyok tévedhetetlen, de van egy olyan szakmai muníció, ami alapján merek nyilatkozni és azért ebbe nehéz belekötni.

De visszatérve: ahogy bekerül az ember egy országos koordinációs helyzetbe, az a legelső érzése, hogy ha valamit mond, az hat, mégpedig országosan. És elsőre ilyenkor megdöbbensz. Persze utána ez rutinszerűbbé válik, és ha az ember okosan és jól használja, akkor ebből lehet ágazati sikersztori. De amikor először érzem azt, hogy valamit kimondtam, és utána visszahallom, hogy az intézkedés kapcsán megijedtek valamelyik borvidéken vagy pedig mindenki elkezdte csinálni, amit én kitaláltam… az hátborzongató érzés. Szóval ilyenkor először az ember megdöbben az elérhető hatáson, aztán második körben előjön, hogy „hát remélem, hogy jól csinálom”, merthogy tényleg ekkora hatása van. Egy ágazatot irányítani nem kis felelősség. Bár a miniszter úr nagyon felkészült, fizikailag nem lehet annyi ideje minden részletre, így a kinevezéssel ad egyfajta szabadságot, amiből kifolyólag viszont nem születik visszacsatolás egy jó ideig –, akkor az ember csak reméli, hogy szakmailag jól irányít. Erről persze sok állami vezető nem beszél, de biztos vagyok benne, hogy átélte már. A borászoktól azért szerencsére jön visszajelzés, vannak őszintébbek, akik megmondják, hogy mi az, amit esetleg, át kellene jobban gondolni. És az ember idővel bölcsebb is lesz ezekben a dolgokban, de azért nem szabad elveszíteni a harci kedvet, és sosem szabad elfelejteni, hogy te vagy a vezető. Vagyis ameddig én vagyok itt, addig az én elképzeléseim szerint csináljuk. És nagyon fontos a borászoknak is, hogy legyen iránymutatásuk, mert amíg emberileg és szakmailag hiteles vagy, addig szívesen sorakoznak fel mögéd. De egyetlen hiba, és teljesen elvesztél: ebben a szakmában nagyon gyorsan elterjednek az információk.

Nekem az a véleményem, hogy az államnak nem kellene borászkodnia”

Ketipisz: Kézműves bor vagy nagyüzemi bortermelés?

Kiss: Hogy hová húz a szívem? Ez olyan, mint amikor egy anyát kérdezik, hogy melyik gyerekét szereti jobban. Tényleg az az igazság, hogy mindenkinek megértem a maga igazát. Látom azt, hogy egy kezdő borásznak mennyi munkája van abban az egyébként kevésbé jól sikerült borban, hogy kint van a fagyban a szőlőben, mert kapál, zöldmunkázik és szüretel, de valahogy végeredményen ez mégsem látszik. Értékelni kell azt is, aki lóval szánt, meg azt is, aki a vegyi alapú növényvédelem híve, vagy aki megveszi a drága traktort és azzal szeretne szüretelni. Érdemes azt a sokszínűséget is meglátni, hogy például a terméskorlátozott aszúban éppúgy rengeteg munka és szakmai tudás van, mint egy másik borvidékről odaköltözött palackozó vállalkozó végletekig kifeszített borában. És ezzel nem a két ellenpólust mondom. Az, hogy egy bor jól iható-e, elválik attól, hogy mögötte milyen adminisztrációs teher van, hogy mennyit kínlódnak, dolgoztak. Ugyanis a borászat drága hobbi, többnyire nem „menő” vállalkozások, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy a budapesti közönség elképzeli. Voltak nekem is olyan álmaim, hogy borász leszek, megveszek egy szőlőt, de az itt szerzett benyomásaim alapján rájöttem, hogy inkább maradok a borvásárlásnál. Ebben az esetben az embernek nem kell idegeskednie például az időjárás miatt.

Ketipisz: Nemrég adtál egy interjút az ihato.hu-nak, abban is érintetted a Tokaj-kérdést, mi is ez a Tokaj-probléma? Ugye, ez a legelismertebb térség és mégis infrastrukturálisan a legelmaradottabb. Mit lehet ezzel rövid távon kezdeni? Melyek a reális célok?

Kiss: Borsod-Abaúj-Zemplén megyéről beszélünk, Magyarország egyik legelmaradottabb részéről. Ennek minden baját nyögi a borászat is. Tokaj az orvosi ló esete. Vannak külföldiek, vannak magyarok. Vannak kicsik és vannak nagyok. Vannak az északiak és vannak a déliek. És mindenki mást szeretne. Egy dolog van, amiben egyetértés van: a Tokaji egy évszázados brand. De a többiben nincs egyetértés, hogy milyen fajtát kellene, milyen minőségben, miként definiálják magukat.

Ketipisz: Nem tudod, hogy mit veszel le a polcról...

Kiss: Van a 450 forintos Tokaji, meg van párszázezer forintos, amit a Szepsyék készítettek és mind a kettő lehet tisztességes bor. Bekövetkezett egy fontos változás, a Tokaj Kereskedőház, amely mindig is fontos integrátori szerepet töltött be a kistermelők biztonságérzetének megteremtésében, elkezdett a prémium kategóriás borkészítés iránt elköteleződni. A sztori lényege, hogy most nagyon jó minőségben, nagy mennyiségben, nagyon jó árfekvésű borok készülnek a Kereskedőházban. Ez azért kihívás a többi termelőre nézve, mert tulajdonképpen az állam generált egy konkurenciát az összes többi borászatnak. Azaz, egy állami borászattal kell versenyeznie a sok kis bortermelőnek és nyilván ezek a kicsik sem ár-értékben, sem mennyiségben nem tudják felvenni a Kereskedőházzal a versenyt. Ez szerintem nem egy egészséges helyzet. Nekem az a véleményem, hogy az államnak nem kellene borászkodnia. A kereskedőháznak sokkal inkább egy integrátori, szövetkezeti feladatot kellene ellátnia, de nem én vagyok a Kereskedőház élén, és ott most láthatóan egy más típusú gondolkodási folyamat zajlik.

Ketipisz: És ebben neked van kitűzött célod, hogy ezen változtass?

Kiss: Véleményem van csupán.

Ketpisz: Mikor lesznek egyetemistáknak szánt borozók?

Kiss: Úgy mint a McDonalds? Olcsó borokat, jó minőségben? Most már azért sokkal igényesebb borok vannak, mint tíz évvel ezelőtt és a fiatalok ezeket keresik is. Ennek két oka van. A mostani fiatalok szülei már részesei voltak a 2000-es évek elején bekövetkező borboomnak, tehát ők a családi mintákon keresztül látják, hogy a mindennapok része lehet egy pohár jó bor. A másik, hogy egyébként mi is teszünk erőfeszítéseket, mert ki kell nevelnünk a saját fogyasztóinkat. Ha a fiatalokat nem fogjuk meg, akkor elviszik majd őket a sörösök. De félre téve a viccet, a mostani fiatalok sokkal többet tudnak a borról, mint akár az én korosztályom tudott és ezt a hullámot meg kellene valahogy lovagolni. S itt megint az állami bormarketing kérdésébe ütközünk, ami valamiért nem megfelelő hatékonyággal működik. Nem egy minisztérium feladata, hogy a bormarketinget csinálja, akinek meg a feladata, az meg nem azt és nem úgy csinálja. Most zajlik egy átrendeződés, remélem, hogy lesz egységes közösségi bormarketing szervezet.

Ketipisz: Tehát, ha az a kérdés, hogy mit keres a kormány a borágazatban, akkor az a válasz, hogy itt is centralizálni kell?

Kiss: Nincs egységes irány, nem is biztos, hogy meg tudnánk egyezni egy egységes irányban. De azért valamennyire centralizálni mégiscsak kell. Nem azt mondom, hogy legyen diktatúra a borászatban, de mégiscsak oda kell csapni néha az asztalra. Van, amit a termelő egyedül nem tud elérni, de állami kommunikációval, állami kampánnyal viszont mindent el lehet adni, csak marketing kérdése az egész. Az osztrákok zöld veltelinije annyira extra? Hát egyáltalán nem, de oda állt mögé az osztrák állam és most már Ausztriáról mindenkinek az jut az eszébe, hogy grüner velteliner és kész.

Ketipisz: De akkor azt kell elfogadtatni a termelőkkel, hogy az állam a segítségükre van?

Kiss: Ez azért már nem a szocializmus, az állam nem lehet mindenki marketingese, borjogásza, gazdasági szakértője. Ugyanakkor az állam ezekben mindegyikben tud segíteni. Ahogy abban is, hogy egy jól működő kereskedőház segítségével külföldre adjunk el magyar borokat. Persze, itt is szemléletváltásra van szükség. A külföldieket nem érdeklik a magyar borászok nevei, hanem inkább fajtákat kellene „magyarként” beazonosítani. Jó példa erre, hogy egy barátom szervezte a hamburgi kikötői fesztiválon a magyar borok megjelenését és abból indult ki, hogy majd mindenki a tokajit fogja keresni és hát nem így lett. Senki nem ivott édes bort. Vagy a világfajták fogytak, vagy azok, amelyek kimondhatatlan nevűek voltak és ezért valamiért izgalmasnak bizonyultak, mint a „hárslevelű”. Az egyik legfontosabb tanulság tehát az, hogy azokat a sztereotípiákat is le kell vetkőznünk, amit gondolunk, hogy mások gondolnak rólunk.

Ketipisz: Igaz az, hogy a magyar bor csak Magyarországon világhírű?

Kiss: Hát persze. Abszolút. Csak ezt nehéz kimondani. Vannak egyéni sikerek, de ezek csak ad hoc jellegű történetek. A magyar bort nem jegyzik a világon, ehhez elég megnézni az exportszámokat.

Ketipisz: Mondanék egy példát más területről. Most nemrég ugyan filmtörténelmi jelentőségű sikereket ért el egymás után a Saul fia, de a magyar filmre – ezt a nézőszámok alapján mondom – annyira nem kíváncsi a magyar közönség. Ott az látható, hogy marketing oldalon valami biztosan nem működik: a kérdésem pedig azzal kapcsolatos, hogy ugyanez a helyzet-e bor esetében. A borászaink nem tudják vagy nem akarják jól eladni a portékáikat? A „nem akarom” vagy a „nem tudom” az erősebb?

Kiss: Szerintem is-is. Igazság szerint belföldön sokkal könnyebb bort eladni. Ismerek olyan magyar termelőt, aki egy nagyon sikeres borászatba fektetett be, és annyi pénzt szerintem senki sem költött marketingre, mint ő és nem lett tőle mérhetően sikeresebb. Persze az eladásokon valamennyi meglátszódott, de nem annyi, amennyit a reklámba fektetett. Ezt a példát látva mások már nem is akarják megtenni ezt a befektetést. Tehát először van a „nem tudom” és utána jön a „nem akarom”. Az államnak egy elegáns távolságot kell tartani. Valahol az államnak egy backstage-nek kellene lennie, hogy megadja vagy megteremtse azokat a feltételeket, akár támogatásban, akár szabályozásban, ami által a borászok sikeresek lehetnek. Más a helyzet a külföldi jelenlét esetében.

Ketipisz: Fontosabb az export kérdése egyébként?

Kiss: Nem. Ha kifelé irányul az eladás, az mindig országimázs. Voltam olyan kiállításon, ahol mexikóiak megjelentek egy hatalmas standdal, ahol egy táblára felírták, hogy „nekünk nincs borunk, csak éppen annyi, amennyit meg tudunk inni vagy kóstoltatni veled, ha ellátogatsz hozzánk, és nem exportálunk”. Ez olyan 5-10 éve volt egyébként és megjegyeztem, hogy van mexikói bor. Lehet így is hatásosnak lenni.

Ezt olvastad már?

Lánczi: A gonosszal állandóan foglalkozni kell

Eszenyi: Kislányként karácsonyra néger babát kértem

Rizmajer : "Egyszer csak kitört a sörforradalom"

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE

A baloldali svéd kormányt okolja a stockholmi terrortámadás legfiatalabb áldozatának édesapja

A 11 éves kislányát elvesztő Stefan Akerlund egy független bizottság felállítását szorgalmazza, mely megvizsgálná, hogy a tavalyi stockholmi merényletért felelősek-e a baloldali kormány tagjai és a hatóságok vezetői.

Egy transzneművel vennék be Európát Sargentiniék

Egy transzneművel vennék be Európát Sargentiniék

amerika, london, párizs

Megvan az Európai Zöld Párt "csodafegyvere" Judith Sargentini és Jean-Claude Juncker pótlására.

Jeszenszkyből egy is sok

Jeszenszkyből egy is sok

pszicho

Egyre inkább kiveri a biztosítékot a jobboldaliak közösségén belül.

Olasz Testvérek: Magyarországot azért büntetik, mert nem fogad be migránsokat

Olasz Testvérek: Magyarországot azért büntetik, mert nem fogad be migránsokat

amerika, london, párizs

Az olasz bevándorlásellenes párt, a Fratelli d'Italia elnöke, Giorgia Meloni adott interjút a magyar köztévének.

Lemondták a muszlim rapper koncertjét, aki a Bataclanban akart fellépni

A 2015-ös párizsi terrortámadás helyszínén akart koncertet adni a Medine nevű algériai származűsú rapper, azonban a koncertterem törölte a showt, ugyanis tüntetők protestáltak az ellen, hogy fellépjen.

Milliókat gombolt le az államról a migráns, aki a grenfelli tűz áldozatának hazudta magát

Milliókat gombolt le az államról a migráns, aki a grenfelli tűz áldozatának hazudta magát

amerika, london, párizs

A 28 éves illegális migráns azt hazudta, a Grenfell toronyban lakott, amikor feltámadt az épületben a tűz. Több milliós segélyt nyúlt le így az államtól, és most ezért börtönbe fog kerülni.

Baloldali tüntetéskultúra

Baloldali tüntetéskultúra

kétharmad

Azért van annak egy diszkrét bája, amikor Gyurcsány Ferenc hívja tüntetésre az embereket és ő ordibál a tömegnek, hogy "addig nem lehet megnyugodni, amíg lemondásra nem kényszerítik Orbán Viktort."

A hét karikatúrája a 888-on

A hét karikatúrája a 888-on

8)8)8

A DK kormányváltásra készül

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére