A rajt utáni napon, június 15-én az A csoport második meccse után a B csoport válogatottjai is bemutatkoznak majd a vébén. Érdekes négyest hozott össze a sorsolás, bár várhatóan nem ez lesz a legizgalmasabb csoport.

Európából Spanyolország és Portugália került ide. Pont két szomszédos ország, kis és nagy testvér. Egyik sem a kedvencem, és ez most kizárólag a foci miatt gondolom így, az egyéb tényezők nem számítanak, mert egyik országhoz sem tudok hogy viszonyulni, messze vannak ahhoz.

A spanyolokat gyerekkoromban szerettem, szép focit játszottak, Raúl például egy hatalmas forma volt, de ki lehetne emelni több játékost is, akik mostanában vonulnak vissza, vagy már túl vannak ezen is (Casillas, Morientes, Xavi stb.). A mostani spanyol válogatott nekem nem szimpatikus, Ramos egyre jobban megutáltatja magát, és a játékuk is inkább taktikázás már.

A portugálokat eleve nem szeretem, állandóan szívatták a magyar válogatottat a selejtezőkben. Külön taszító az a közeg, ami társul hozzájuk itthon, divatluzitánok, Cristiano Ronaldo-fanok. Szörnyű. Ne értsétek félre, Ronaldo tudását elismerem, a játékhoz való hozzáállása pedig példás, de a divatportugálság jelensége visszataszító, mellettük talán csak a braziloknál és az olaszoknál figyelhető még meg hasonló. Ott viszont a foci szépsége legalább magyarázat arra, miért nekik drukkolnak, de maga a divatbrazilság nevetséges, és mégis minden vébén tömegével látok ilyeneket itthon. A divatportugálság ennek a szánalmasabb változata.

Maradt még Irán és Marokkó. Irán akár üde színfolt is lehetne, ritkán jutnak ki, de valószínűleg a lelkesedésük lesz a legnagyobb pozitívum. Magáról az országról nem is nagyon szeretnék mit írni, jót nem is lehetne.

Marokkó üdülőhelyként lehet ismerős a jobb módú olvasóinknak, nyilván lelkesek lesznek ők is. Rendszerint azért szurkolok, hogy Afrikából minél több északi csapat jusson ki, így Marokkó kijutásának is örülök, ahogyan a tegnap tárgyalt Egyiptomnak is, erre utaltam is a cikkben, kicsit talán félreérthető módon. A lényeg nekem, hogy Afrikából az észak-afrikai országok jussanak ki, különben is, a szurkolás egy érzelmi kérdés, de hogy kicsit szakmai is legyen – ha már Egyiptom szóba került —: Marokkó esetében nincs olyan igazi sztár, mint Szalah, nekik ebből a csoportból elég kevés esélyük van továbbjutni.

A fentiekből kiderül, hogy kevés érzelemmel fogok viszonyulni ehhez a csoporthoz. Gondolom megnyerik a spanyolok vagy a portugálok, a másikuk meg második lesz. Örülnék neki azonban, ha mégis több izgalmat, netán meglepetést tartogatna a csoport. Igazából azt sem bánnám, ha a spanyolokon kívül senki sem jutna tovább a csoportból.

Sergio Ramost már említettem, egy valódi hentes, ráadásul alattomos is. Ott van még Diego Costa is a csapatban, aki nem is teljesen spanyol (ugyanis félig brazil), de ez még a legkevesebb. Hozzá képest Ramos is tiszta, sportszerű futballista. Õket ellensúlyozza valamelyest Andrés Iniesta, Isco és Iago Aspas. Különösen Aspas játékát kedvelem, ő hatalmas spíler, az egyik kedvenc csatárom a spanyol bajnokságban, remélem bőven jut majd neki szerep. Ha ő játszik, akkor fogok tudni szurkolni a spanyoloknak, főleg a portugálok ellen.

A portugál keretből nyilván Cristiano Ronaldo emelendő ki, a pontrúgásait, illetve a fineszes megoldásait is kedvelem, amiből mostanában sajnos keveset látni. Remélem villogni fog a vébén, akkor talán nem bánom majd annyira, ha továbbjutnak a portugálok.

A marokkói válogatottban sokan vannak olyanok, akik bár marokkói származásúak, de Franciaországban születtek, esetleg ott is élnek. Hát igen, a gyarmati világ szépségei... Benatia mindenképpen külön említést érdemel, a Juventus játékosa, Marokkó legnagyobb sztárja. Ennek ellenére nem várok továbbjutást tőlük, ahogy Irántól is csoda lenne ez, a nevek alapján a legkisebb sanszuk nekik van erre, ezt a lelkesedés ellensúlyozhatja.