Kétséget kizáróan üde perceket okozott a tegnapi EP-jelentés, amelyben Magyarország helyzetét taglalták. A megnyirbált jogkörű Európai Parlament vérbalos képviselői egy olyan jelentést fogadtak el, amelyben a Lukács Archívum megszüntetése miatt aggódnak.

Bizonyára a nagytiszteletű EP-képviselők nem tudják – ezért csak a naivitás számlájára írom –, hogy Lukács György, a honi baloldal szellemi atya, zsenge kommunista korában saját katonáit lövette tarkón, az MTA szerint aktívan részt vett a kommunista rezsim működtetésében, így a hatályos törvények szerint sem utca, sem alapítvány nem viselheti a nevét. Lukács a Vörös Hadsereg politikai biztosaként kezdte pályafutását, és jó látni, hogy Brüsszelben a hagyatéka miatt aggódnak.

De a tegnapi jelentés más izgalmas aggodalmakat is tartalmaz. Nézzük őket sorban, közben próbáljuk megőrizni higgadtságunkat, hiszen a világtól elzárt, realitásérzéküket vesztett európai zöldek, szocik, liberálisok és a radikális baloldaliak szerint Magyarországon égető probléma:

• a Lukács Archívum megszüntetésének a veszélye,
• az egyesülési szabadság hiánya – bármit is jelentsen ez,
• a romák jogai,
• LMBTI személyek jogai,
• a nők jogai.

De az Európai Parlament fent nevezett emberei azt sem tolerálják, hogy a magyar kormány a visszaeső bűnözőket tényleges szabadságvesztésre ítéli. A migránsok és a menekültek miatt is aggódnak, több jogot és szabadságot követelnek nekik.

A legnagyobb európai gittegylet felszólítja a kormányt, hogy különösen a migránsok és menekültek emberi jogait tartsa tiszteletbe. Külön aggódnak Ahmed H. miatt, aki csak pár követ dobott a rendőrökre.

Amúgy az Európai Parlament állásfoglalói ismét óriási tévedésben vannak, pl. a tranzitzónák nem zártak, hanem nyitottak, onnan nyugodtan lehet Szerbia irányába távozni. A zsidókat semmilyen jogsértés nem érte, sőt a németek is elismerték: a magyar kormány többet tett az antiszemitizmus ellen, mint bármelyik elődje.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a tegnapi jelentés az Európai Parlament vergődését jelképezi, már a megfogalmazáson is érződik, hogy a honi rendszerszerű árulkodók ismét kitettek magukért.