A közfelfogással ellentétben a zsidó állam lakosai már egyre kevésbé gyakorolják vagy tartják kulturális örökségükből eredő vallásukat.

Az izraeli zászló nem véletlenül hordozza magán a - szent jelképnek számító - Dávid-csillagot, melyet a zsidó Dávid király személyével kapcsoltak össze az akkori vallásos misztikus szövegek. Ugyanis a Cion létrehozásakor az akkori alapítók a politikai motivációjukat a valláson keresztül szerették volna legitimálni. 

Csakhogy a legfrissebb felmérések arra engednek következtetni, hogy a zsidó államban maga a zsidó vallás már egyáltalán nem olyan népszerű. Sőt, az országban mintegy 40 százalékra tehető azon izraelieknek a száma, akik teljes mellszélességgel kiállnak a szekularizmus és az ateizmus mellett.

Ennek ellenére az adatok mégis azt mutatják, hogy közel minden egyes izraelita arra a kérdésre, hogy melyik vallás követőjének vallja magát, azt válaszolja: természetesen a zsidónak.

Elemzők szerint ez annak tudható be leginkább, hogy mára a zsidó identitás fogalma egészen más jelentéssel bír, mint amelyet a történelem során a társadalom a vallással kapcsolatban társított.

A 40 százaléknyi szekuláris izraelita mellé csupán 18-20 százaléknyi igazán vallásos zsidó tartozik, és mintegy húsz százaléknyi tradicionalista. A "maradék" vallásosak többsége muszlim - lévén, hogy Palesztina nagy részét bekebelezte az ország. Azonban az antiszemitizmus elől menekülő izraeliták egymás között is igencsak komoly feszültségeket gerjesztenek.

Nemcsak az askenázi-szefárd ellentét az, amely megosztja a lakosságot, mivel egymás közt kifejezetten lenézik a fekete bőrű, többségében Etiópiából származó zsidókat is. A főként Kelet-Európából származó askenázik számítanak a helyi elitnek, míg az arab származású szefárdok  - akik többségében Marokkóból, Spanyolországból és Palesztinából érkeztek -, a közfelfogás szerint inkább az erőszakosabb és egyszerűbb rétegeket alkotják. Továbbá az orosz alija hullámban érkező zsidókat is hátrányosan megkülönbözteti az izraelita társadalom, amely évtizedek óta lényegében egy hús-vér olvasztótégely funkcióját tölti be.

Érdekes módon az Izraelben élő muszlim örökséggel rendelkező személyek között is kirívóan alacsony a vallásosok száma. A főként muzulmán vallású környező országokban - mint Jordánia, Irak és Egyiptom - a megkérdezettek körében sokkalta magasabb a hívő iszlamisták aránya, mint az Izraelben megkérdezett muzulmánoké. Továbbá az iszlám alapjainak tartott "öt pillért" is jóval kisebb valószínűséggel gyakorolja egy Izraelben élő muszlim, mint a világ egy másik pontján. 

Elemzők szerint több oka is lehet annak, hogy a magát zsidó államnak definiáló ország lényegében miért működik a tradicionális vallások temetőjeként. A muszlimok kapcsán többnyire arra következtetnek a vallástudósok és a történészek, hogy a palesztinok elnyomása oly mértékben megváltoztatta az eredetileg őslakosnak számító személyek identitását, hogy a nemzeti palesztin önkép mára már meghatározóbb karakterjeggyé vált a vallásnál.

Továbbá az egész szekuláris, nemzettudatos izraelita politikai modell is előnyben részesít minden olyan politikával és érdekérvényesítéssel kapcsolatos entitást, amely a hatalomgyakorlás szempontjából eredményesebb. Így szinte természetszerűen maradt fenn a rostán a tradicionális zsidó vallás, amelyet a politikai értelemben vett cionizmus váltott fel.

(Pew Research)