Magyarország világos álláspontot fogalmazott meg a migrációval kapcsolatban, és kijelentettük, hogy a keresztény kultúrából kinőtt civilizáció nem egyeztethető össze az iszlám kultúrából kinőtt civilizációval. Ezt a vélekedést pedig lassan, csendesen, de átveszi Nyugat-Európa, csak éppen fordítva.

Míg mi megelőztük a káoszt és a tragédiát, hogy megtartsuk a biztonságot, addig ott előbb megvárták a nagyobb tragédiákat (gondolva itt az egymást érő terrortámadásokra), hogy utána kénytelen-kelletlen a biztonságra koncentráljanak – például burkatilalom képében:

• Lombardia
• Dánia
• Hollandia
• Svájc
• Németország
• Belgium
• Ausztria

És akkor még nem említettük az olyan országokat mint Lettország, Bulgária.

Kérdés akkor, hogy mi történt? Hiszen Európában látható, hogy a migráció okozta problémák mindenütt jelen vannak, mégis úgy tűnik, Magyarország az unió „kedvenc” fekete báránya – hazai liberálisoknak épp úgy, mint Guy Verhofstadtnak:

Verhofstadt ékes arca a „menekültek” befogadásának, aki rendre szolidaritásra, európaiságra hivatkozik. Ha pedig megtörténik a befogadás, el is jön a kulturálisan sokszínű álomvilág, amely mellett Jean-Claude Juncker is hitet tett évértékelő beszédében.

– szögezte le a bizottság elnöke.

Különös ellentmondás, hogy a sokszínűség ellenére tiltani kell a burkát biztonsági okokra hivatkozva. Sok ember, sok kultúra együtt tud élni, ám mégis egyetlen eggyel szemben védelem szükséges. A befogadásról és szolidaritásról szóló szentbeszédek úgy tűnik egyszer csak elvesznek, és bizalmatlansággá változnak abban a pillanatban, amint valaki átlép a hétköznapokba.

Megkíséreljük feloldani az ellentmondást: el kellene gondolkodni azon, hogy az európaiság talán elsősorban nem a befogadást és az esztelen nyitottságot jelenti. Sokkal valószínűbb az, hogy az igazi európaiság nem érdekli sem Junckert, sem Verhofstadtot, sem a legtöbb brüsszeli bürokratát, sem a nagy liberális véleményhuszárokat.