Felfoghatatlan. Szülőként döbbenten, összetört szívvel állok. Mosolygós fiatal lelkek akik előtt ott volt az élet. 
Hányszor sírt anyukám és kiabált velem amikor később értem haza mint ígértem. Mennyire nem értettem a félelmét. Aztán felnőtt fejjel és később anyaként már tudtam mit érezhetett minden ilyen alkalommal. Ami tegnap éjszaka történt olyan tragédia ami a legszörnyűbb. Szülőnek eltemetni gyermekét. Sajnos láttam közelről ilyet a családban is. Nincs rá enyhítő gyógyír. Nem segít a simogatás sem az idő. Nem segít az sem, hogy most írok róla. Remélem nem bántok senkit vele de az együttérzés is az ember sajátja. Rövid időt kaptak ők, nyugodjanak békében.