Európa megtelt. A tavalyi migránsváró osztrák nyugdíjasok egyre inkább a félelmeikről, a kiszolgáltatottságukról beszélnek. Pedig fél évvel ezelőtt még Budapestről csempészték Ausztriába a bevándorlókat. 

Tavaly, az európai közbeszédet a hurráoptimizmus jellemezte. Nyugaton, teli torokból szidták Orbánt és a magyar határkerítést. Mára már az efféle hangok elnémultak, mindenki kerítésépítésbe kezdett és síri csönd járja át Európát, miközben alig beszélünk egy fontos, talán még a migrációnál is égetőbb problémáról.

Szalai Máté, a Magyar Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója szerint egy lokális szinten kidolgozott integrációs modell akár még működhetne is. Ha hihetünk a statisztikai adatoknak, akkor kijelenthetjük, hogy 25 millió muzulmán él az Európai Unióban, melyek az összlakosság 8-9 százalékát teszik ki.

A muszlim népesség létszámának hirtelen megugrása a német vendégmunkásprogram (Gastarbeiter Program) bevezetésének volt köszönhető. Az 1960-as években a fejlődő német gazdaság  az elöregedő társadalmával találta magát szembe, és ennek orvoslására behívták egy seregnyi török vendégmunkást. Az időszakos munkaerőpótlás az alacsony képzettségű külföldi munkaerő behívása két évtized múlva a családegyesítéssel tetőződött be. 2006-ban már 3,3 millió főre becsülték a muzulmán kulturális háttérrel rendelkezők számát (80 százaléka szunnita, 20 pedig síita). Körülbelül 1,5 millió muszlim már Németországban született. Egyelőre nincs biztos recept, hogy miként kéne a muszlimokat integrálni.

A kezdeti hurráoptimizmus az 1972-es olajválság és a 2008-as gazdasági válság után odalett. Már a német fiataloknak sem volt elég munkahely, a bevándorlók pedig egyre szegényebbeké váltak. Ám eszük ágában sem volt hazatérni.

Valódi integrációs intézkedések Németországban csak az ezredforduló óta tapasztalhatóak. A német állam egyszerűen nem vett tudomást az ország területén élő és egyre növekvő számú kisebbség jelenlétéről, csupán megtűrte őket. A párhuzamos társadalmak legnagyobb problémája a kisebbség újratermelődésében keresendő: ugyanis  a bevándorló nem érzi szükségesnek, hogy megtanulja a német nyelvet, így nem tud részt venni az oktatási rendszerben. Következtetésképpen alulképzettek maradnak, és a munkamegosztás alsó fokain található tevékenységet végezhetnek. A német nyelv és az oktatás hiánya miatt nem tudnak felemelkedni, mely a radikalizálódáshoz vezet.

Az euró-iszlám kifejezéssel illetett Európában szocializálódott muzulmán kisebbség racionális, felvilágosult, európai értékeket magának valló közösség egyre inkább a gettó-iszlám irányába fejlődött. Németországban és Nyugat-Európában párhuzamos társadalmak alakultak ki, megvetve a terrorizmus melegágyát.

Közben Hollandiában, Franciaországban, Norvégiában, Svédországban és Angliában ugyanez a folyamat lejátszódott, hasonló problémákat eredményezve. Az európai ember szinte pillanatok alatt a muzulmánokat a terrorizmushoz kötötte, a szeptember 11-i terrortámadás Hamburg gyökerei, a madridi merénylet, Theo van Gogh brutális meggyilkolása, a londoni metró felrobbantása, a madridi vonat elleni merénylet, a francia fejkendőbotrány és a dán karikatúrabotrány hatására. Hogy az elmúlt két év merényleteit már ne is említsem.

Az állam hatalmát és tekintélyét képviselő közhivatalokat és az azokat működtető tisztviselőket kiűzték, helyüket alternatív hatalmi központok vették át, melyek igényt tartanak a gettóban lakók hűségére és támogatására, ugyanakkor hangosan követelik  a központi segélyeket és szolgáltatásokat. 

Az elveszett nemzedék vállára nehezedik a gazdasági válság. Az Európai Unióban a fiatalok helyzete a legrosszabb. A válság terhének nagy része a fiatalokra nehezedett. Õket bocsátották el először, nincs munkahelyük, az ő béreiket csökkentették elsőként, nehezen tudnak lakást vásárolni, vagy családot alapítani.

A jövőbeli problémákat a nemzedékek közötti méltánytalanság fogja okozni. A fiataloknak kell majd megfizetniük a jelenleg is halmozódó adósságokat. Ez valószínűleg még nagyobb adókat és járulékokat fog jelenteni, kevesebb pénzt oktatásra, egészségügyre és infrastruktúrára. A mai fiatalok máris túlzottan és hosszú távra eladósodtak a bankoknál, így nagyon valószínű, hogy a részlet visszafizetése mellett már nem marad túl sok pénz egyéb tevékenységekre.