Ahogyan arról korábban beszámoltunk, Matteo Salvini kedden személyes találkozóra készül Orbán Viktorral, hogy a magyar miniszterelnök segítségével megoldást találjon a jelenlegi migrációs szabályok megváltoztatására, melyek hátráltatják Olaszországot az illegális bevándorlás elleni fellépésében. Ennél természetesen több se kellett, a találkozó híre heves indulatokat és komikus sivalkodást váltott ki a balliberális oldalon mind Olaszországban, mind itteni elvbarátaik soraiban.

A szárnyait bontogató politikust mindössze 20 évesen, a ’93-as helyhatósági választásokon beválasztották a városvezetésbe önkormányzati tanácsosnak. Ezen tisztséget egészen 2012-ig töltötte be, majd egy évre rá a párttagok elsöprő többsége az Északi Liga főtitkárává választotta meg, mely nemcsak az ő életében, hanem pártja számára is gyökeres változásokat hozott. Salvini gyakorlatilag a legnehezebb időszakban vette át az Északi Liga irányítását, hiszen a párt korrupciós botrányba keveredett és népszerűsége rekordmélységbe zuhant.

A kezdetben széles ideológiai spektrumon működő, Észak-Olaszország elszakadását zászlajára tűző pártot visszahozta a realitások talajára, majd egy karakteres jobboldali, euroszkeptikus, antiglobalista irányt szabott az Északi Ligának, amelynek felívelését a baloldali kormányok kudarcos gazdaságpolitikája – ezzel párhuzamosan a Berlusconi nevével fémjelzett jobbközép hanyatlása –, majd a 2015-ben kirobbant bevándorlási válság hozta el.

„Olaszország nem válhat menekülttáborrá“

Számos más nyugat-európai országhoz hasonlóan az illegális bevándorlás kérdése, valamint az arra adott elhibázott válaszok Olaszországban is földcsuszamlásszerű változást eredményezett a pártrendszeren belül. A Salvini vezette Északi Liga a baloldali, populista Öt Csillag Mozgalom mellett a migráció okozta konfliktusok legnagyobb szószólója lett, gyakran olyan radikális lépéseket követelve, mint a nemi erőszakot elkövető migránsok kasztrálása.

A március 4-én lezajlott olaszországi parlamenti választásokon Salvini pártja a Forza Italiával, az Olasz Testvérekkel és a bejutási küszöböt végül el nem érő kereszténydemokratákkal lépett választási szövetségre. Az Északi Liga föderalista múltja azonban behatárolta a párt lehetőségeit, emiatt 2017 decemberében a pártvezetés arról döntött, hogy Liga (Lega) néven mérettetik meg magukat a választáson, ami végül jó taktikának bizonyult, hiszen délen is népszerűbbé vált a politikai formáció.

„Elsőként az olaszok!“

„Prima gli Italiani“ – hangzott a Liga mottója, ami magyarul annyit tesz: elsőként az olaszok. Mindez nem áll messze a Donald Trump kampányában megismert „America First” szlogentől. Az amerikai típusú kampányüzenetek és kampánystratégiák a Liga reformjának jelképeivé váltak, azonban kétségkívül nem ez volt Salvini legnagyobb politikai teljesítménye. A már említett botránytól és a támogatók elvesztésétől szenvedő pártot Salvini a jobboldal legnagyobb erejévé tette, kiütve ezzel a nyeregből Silvio Berlusconit, akire sokan egyfajta akadályként tekintettek a nemzeti tábor újjáéledéséért vívott harcban.

A március 4-i választásokat követően az Északi Liga végérvényesen „Liga Itáliává” vált, több helyen megdöntve a baloldal és a Forza Italia uralmát. A Ligára több mint 5,6 millió olasz adta le szavazatát, a 2013-as parlamenti választásokon elért 4,1 százalékot követően 17,4%-ot szerzett, így Olaszország egyik legnagyobb politikai erejévé, és az olasz jobboldal vezető pártjává vált.

– kommentálta a Liga választási eredményét még márciusban Marco F. Gallina publicista, akinek a jóslata végül a kormányalakítás során beigazolódott, hiszen a jobboldal elszalasztotta a többséget, a választás üzenetét azonban megértették a „győztesek”.

Ennek üzenete pedig a következő volt: kevesebb EU, több határvédelem. Végül ez lett az új kormány összetételének kötőanyaga is, hiszen Berlusconi háttérbe lépésével végül megnyílt a lehetőség a Liga és a szintén bevándorlásellenes és euroszkeptikus, ám baloldali Öt Csillag Mozgalom koalícióra lépésére. Ezzel pedig végre az olaszok is kezükbe vették a sorsukat.

Salvini egy percet sem tétlenkedett

A Liga vezetőjét a választásokat kísérő hosszas huzavona után június 1-jén iktatták be a belügyminiszteri és a miniszterelnök-helyettesi pozícióba, ám kampányígéreteinek betartásával egy percig sem késlekedett. Matteo Salvini vezérletével az olasz kormány rövid időn belül bizonyította Brüsszelnek és az összes kételkedőknek, hogy igenis megvédhetők a tengeri határszakaszok az illegális bevándorlók áradatától, ahogyan azt korábban a magyar kormány is hangsúlyozta Ausztrália példáján bemutatva.

Salvini a különféle migrációt érintő korlátozások bevezetésével és a kitoloncolások megindítására tett erőfeszítéseivel pár hónap leforgása alatt elérte azt, ami manapság minden európai, jobboldali, cselekvő politikus jutalma: brüsszeli és balliberális ellenszenv, valamint a választók szimpátiájának elnyerése.

Eljött a találkozás ideje

Az áprilisi 8-i magyarországi választások másnapján Matteo Salvini – akkor még a választásokon győztes jobboldali koalíció vezetőjeként – az elsők között gratulált Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP újabb kétharmados győzelméhez, mondván,

Salvini a Twitter-bejegyzésében mindemellett jó munkát kívánt Orbán Viktornak, és reményét fejezte ki, hogy a magyar kormányfővel hamarosan olasz miniszterelnökként tud találkozni. Az Orbán-Salvini találkozónak úgy tűnik, most jött el az ideje, azonban az olasz politikus reménye csak részben teljesült, hiszen a koalíciós megállapodás révén mind Salvini, mind az Öt Csillag Mozgalmat vezető Luigi Di Maio hátrébb lépett egyet, lemondva a kormányfői tisztségről. De mint tudjuk: ami késik, nem múlik.