Ugrás a tartalomhoz
" Csatlakozz a lázadókhoz!”
szabad vasárnap
 
 
 
 

Így ideologizálták meg a liberálisok az amerikai történelem legvéresebb konfliktusát

2017. augusztus 31. 17:58

Az, hogy az Egyesült Államok történelmében az 1861-1865 között zajló amerikai polgárháború volt a legtöbb amerikai áldozattal járó háború, szinte már közhely. Arról viszont ma már jóval kevesebben beszélnek, hogy a polgárháború valódi célja nem a rabszolgaság eltörlése, hanem az unió egyben tartása volt.

Mint a történelemben oly sokszor láthattuk (és valószínűleg látni is fogjuk), az utókor gyakran megideologizálja a múlt konfliktusait pro és kontra, vagy pedig elfeledteti és megszépíti azokat. Hogy a közelmúltból említsünk egy magyar példát: ott van április 4-e, „Magyarország felszabadításának napja”. Mindenki tudta, hogy szó sincs az ország felszabadításáról, sőt, mint utólag kiderült, a pár éves náci megszállást a Szovjetunió több évtizedes megszállása követte. Ennek ellenére mégis majd 40 évig azzal butították az embereket, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította Magyarországot a náci uralom alól.

Valami hasonlót tapasztalunk az Egyesült Államokban az amerikai polgárháború kapcsán is, amikor is a balliberális véleményvezérek a rabszolgaság eltörléséért, a feketék felszabadításáért folytatott ádáz küzdelemként próbálják prezentálni az USA legvéresebb konfliktusát, melyben több mint félmillió ember vesztette életét. Hogy miért próbálják manapság a rabszolgaság elleni ádáz harcként bemutatni a polgárháborút, arra van egy tippünk, de erről majd később. Az viszont szinte biztos, hogy az abolicionista máz helyett – mellyel sikerült leönteni az amerikai polgárháborúta konfliktus valódi indoka az északi és a déli államok eltérő politikai és gazdasági érdekei voltak, és az, hogy az északiak nem engedték a déliek kilépését az Unióból, amihez egyébként alkotmányos joguk lett volna.

A rabszolgaság mint az amerikai társadalom gazdasági életének egyik legfontosabb jellemzője már a 17. század óta megtalálható volt az Újvilágban. Eleinte a dohányültetvények, az ipari forradalmat követően a gyapotföldek szükségleteit elégítette ki. Ez az Egyesült Államok létrejöttekor sem változott, hiszen a korszak etalonnak számító politikusai, köztük George Washington és Thomas Jefferson is rabszolgatartók voltak.

Sőt, a Bill of Rights X. pontja alapján még alkotmányos védelemben is részesítették a honatyák a rabszolgaságot. A rabszolgaság tehát egy, az alkotmányban elismert „intézmény” volt, annak korlátozásáról és eltörléséről a mérsékelt gradualista, illetve a radikális abolicionista mozgalmak elterjedéséig szó sem volt. Sem északon, sem délen.

Az amerikai polgárháborút megelőzően komolyabb atrocitások a rabszolgasággal kapcsolatban csak akkor történtek, amikor egy új, szuverén állam próbált csatlakozni az Unióhoz. Fontos kérdés volt számukra, hogy a csatlakozás után megmarad-e territórium szuverenitása, vagy a szövetségi törvényhozás beleszól az adott állam „belügyeibe”, amely nyilvánvalóan a rabszolgaság kérdését is érintette. De ami ennél is lényegesebb volt a gazdasági válsággal is küzdő északiak számára, az az, hogy a déli államok ne kerüljenek többségbe, vagyis a mérleg nyelve ne billenjen sem politikailag, sem pedig gazdaságilag a rabszolgatartók felé, és megmaradjon Észak hegemón helyzete az Unión belül.

Lee tábornok és a többi déli parancsnok.

Fotó: AFP

Az amerikai polgárháború előtt egy évvel, 1860-ban sorsdöntő választás elé került az Egyesült Államok. A közvéleményt ekkora már az abolicionisták uralták, azonban a fősodrú politika fittyet sem hányt a követelésükre. A demokraták gyakorlatilag képtelenek voltak egy épkézláb jelöltet állítani, a republikánusoknak viszont ott volt a később nyerő figurának bizonyuló Abraham Lincoln, aki azonban a választásokon csak tizennyolc északi államban tudta bezsebelni a szavazatok többségét, így kisebbségi elnökké vált.

A választások után nem sokkal később Dél-Karolina konvenciója visszavonta az 1788-as csatlakozását, mert az Unió nem tudta biztosítani a személyes tulajdon védelmét, és ki akarta ezeket az államokat zárni a közös birtokot jelentő territóriumokról. 1861-ben Dél-Karolinát további hat állam követte és megalapították a Konföderált Államok Szövetségét. Az államfő Jefferson Davis lett.

Amerika legvéresebb háborújában a kezdeti déli sikerek után végig Északnak állt a zászló. Nem véletlenül. Gazdasági és létszámfölényük az egész konfliktus kimenetelét meghatározta. És hogy fölényét Lincoln megtartsa, a kilépéssel kacérkodó államokat (például Kentucky esetében) azzal tartotta maga mellett, hogy azt mondta nekik: a háború nem a rabszolgaság ellen folyik.

„Legfőbb célom ebben a küzdelemben az Unió megőrzése, nem pedig a rabszolgaság megőrzése vagy megmentése. Ha meg tudnám menteni anélkül, hogy egy rabszolgát is felszabadítanék, megtenném; és ha megmenthetném úgy, hogy egyeseket felszabadítok, másokat magukra hagyok, akkor így cselekednék. Amit a rabszolgasággal és a színesbőrű fajjal kapcsolatban teszek, azért teszem, mert úgy hiszem, mindez segít megmenteni az Uniót”

fogalmazott az Egyesült Államok elnöke a konfliktus kitörése után mindössze egy évvel.

Azonban, hogy a végső győzelmet, és ezzel az Unió egységét megőrizze, Abraham Lincoln 1863. január 1-én kiadta a Felszabadítási Nyilatkozatot, amely csak a „lázadók” kezén lévő területekre vonatkozott. A rabszolgák szabadsága ezzel sem jött el, sőt, egyes történelmi dokumentumok azt igazolják: Charles Francis Adams, az USA londoni nagykövete figyelmeztette az elnököt, hogy a nemzetközi támogatás elnyerése érdekében fontos lenne erkölcsi tőkét felhalmozni, ezért adja ki a felszabadító rendeletet. A konfliktust végül Észak nyerte meg, a rabszolgaság azonban fennmaradt – csak más néven.

Tüntetések az USA-ban.

Fotó: AFP

Az amerikai polgárháború utójátéka is jól mutatja, mennyire nem a rabszolgaság eltörlése volt terítéken. Bár a tizenharmadik alkotmánykiegészítés valóban eltörölte a rabszolgaságot, a tizennegyedik pedig definiálta az állampolgárságot, gyakorlati érvényesítésük nem nagyon sikerült. Nemcsak azért, mert a rabszolgák nem kaptak szavazati jogot, hanem azért, mert ott voltak az úgynevezett fekete-kódexek, melyek államonként, különböző részletességgel korlátozták a rabszolgák jogait. Sőt, megpróbálták röghöz kötni őket, hogy a munkaerőt biztosítsák.

Bár később a fekete-kódexeket is betiltották, a rabszolgák helyzete továbbra sem javult oly mértékben, ahogy azt a radikális abolicionisták szerették volna.


Az amerikai polgárháború most ismét terítékre került, ugyanis augusztus közepén a Virginia államban található Charlottesville-ben összecsaptak a szélsőbalodali és szélsőjobboldali tüntetők. A téma Robert E. Lee, a konföderációs sereg tábornokának állított szobor ledöntése volt. Az incidens olyannyira kiéleződött, hogy azóta komoly szobordöntögetési láz indult el az USA-ban, és ma már ott tartunk, hogy

nem csak a déli emlékművek eltávolításával szeretnék eltörölni a történelmet. Miért?

Az amerikai liberális véleménydiktatúra képviselői a mostanra kialakult „polgárháborús hangulatért” Donald Trump novemberi győzelmét és az azóta tartó kormányzását teszik felelőssé. Előkerültek a szokásos liberális lózungok, hogy az Egyesült Államokban soha nem látott mértékben nő az idegengyűlölet, hogy immár nemcsak a feketéket, hanem a muszlim és a latin bevándorlókat is megbélyegzik, és hogy az amerikai kormányzat olyan szimbolikus lépéseket tesz, melyek egyértelműen a „fehérek felsőbbrendűségét” hirdetik.

Csakhogy ez nincs így. Egy, a Princetonon tanító történész a cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy már a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt is forrtak az indulatok.

David A. Bell két példával is illusztrálja, hogy már korábban is történtek komoly visszhangot keltő atrocitások egy-egy történelmi személy kapcsán. Két évvel ezelőtt például a Princetoni Egyetem hallgatói azt akarták elérni, hogy az egyetem kollégiumának nevéből távolítsák el Woodrow Wilson amerikai elnök nevét, mivel az a 20. század elején teljes mellszélességgel kiállt a szegregáció mellett. Szintén egy neves amerikai történelmi figura neve került terítékre akkor, amikor a Yale Egyetem kollégiumának nevéből kitörölték a korábbi alelnök, John C. Calhoun nevét, mivel a politikus a rabszolgaság (akár fegyveres) megtartása mellett ágált.

Lee tábornok szobra a Capitoliumban.

Fotó: AFP

Legutóbb pedig Robert E. Lee tábornok, a Konföderáció legnagyobb tábornokának személye került előtérbe. Baloldali liberális véleményvezérek szerint a „rasszista” hadvezér „az elnyomó fehérek” példaképe, sőt, képviselője. Ez sincs azonban így, hiszen hogy lehet egy déli tábornok gonosz rabszolgatartó ültetvényes, ha a rabszolgaságról a következőket állítja?

Eme felvilágosult korban kevés dologban hiszek, de be fogják látni, hogy a rabszolgaság, mint intézmény, minden országban erkölcsi és politikai bűn. Felesleges kifejteni a hátrányait. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a rabszolgaság nagyobb rosszat jelent a fehérekre nézve, mint a feketékre, s míg érzéseim erősen az előbbi mellett állnak, szimpátiám erősebb az utóbbi irányába. A feketéknek összehasonlíthatatlanul jobb dolguk van itt, mint Afrikában morálisan, társadalmilag és fizikailag is. Az a fájdalmas nevelés, amelyen keresztülmennek, szükséges az oktatásukhoz, mint faj, és remélem, jobb dolgokra készíti fel és vezeti el őket. Hogy igában tartásuk meddig szükséges és meddig rendeltetett el, azt csak a bölcs és Irgalmas Gondviselés tudja. Felszabadításuk hamarosan inkább a kereszténység szelíd és megható befolyásának eredménye lesz, nem pedig a heves vita viharaiéi. Ez a befolyás persze lassú, az biztos. Majdnem kétezer évbe telt, mire Megváltónk tanításai és csodái megtérítették az emberi faj egy kis részét, és mennyi súlyos tévedés él a mai napig még a keresztény nemzetek között is!”

Az amerikai balliberális oldal ismét kettős mércét alkalmaz a történelemmel kapcsolatban. Míg az elsődleges szándékuk az, hogy az amerikai történelmet végképp eltöröljék, addig az aktuálpolitikai céloknak megfelelően eszközként mégis felhasználják azt. Donald Trump kapcsán elég csak elővenni a rasszizmus és a felsőbbrendűség kártyáját, és máris ott lesz az amerikai polgárháború a legjobb történelmi párhuzamnak – csak mint látjuk, tévesen.

OLVASTAD MÁR?

szabad vasárnap
 
 
 
 

Szabadon lehet kommentelni, a vélemény szabad, viszont a gyűlöletkeltésért, személyi integritás megsértéséért mindenki maga felel.

Gyermekvállalásra ösztönöznek a támogatások

Gyermekvállalásra ösztönöznek a támogatások

A kormány a gyermekvállalás ösztönzése érdekében kiemelten támogatja a kisgyermekes családok boldogulását. A gyarapodó bölcsődei, óvodai férőhelyek mellett korszerűsödött az oktatás, közel félmillió gyermek részesül ingyenes iskolai étkezésben, és aki még nem kapja ingyen a tankönyvet, annak sem kell mélyen a zsebébe nyúlnia.

Nemsokára kezdetét veheti a lézerforradalom Szegeden

Megérkeztek az első lézerberendezések a szegedi ELI-ALPS kutatóközpontba, az eszközök összeszerelése és beállítása után néhány hónap múlva a helyszínen is elkezdődnek a kísérletek - közölte Lehrner Lóránt, az ELI-HU Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.

Nem jött be az egyetemi migránssimogatás

Nem jött be az egyetemi migránssimogatás

amerika, london, párizs

Ahogy arról kedden beszámoltunk, pár túlbuzgó migránssimogató diák úgy gondolta, hogy illegális bevándorlókat telepít az egyetem campusára. Az "akció" olyannyira sikeres volt, hogy a tanárok egy napig kénytelenek voltak beszüntetni az oktatást az intézményben.

Migránsokat fogtak a Dunán

Migránsokat fogtak a Dunán

amerika, london, párizs

A bolgár embercsempész épp motorcsónakkal próbálta átszállítani a Dunán a migránsokat, de a román határrendészek észrevették őket.

Hollandia: nem vagyunk felelősek a srebrenicai mészárlásért

Hollandia: nem vagyunk felelősek a srebrenicai mészárlásért

amerika, london, párizs

A holland kormány fellebbez a legfelsőbb bíróságon, hogy helyezzék hatályon kívül azt a korábbi ítéletet, miszerint Hága is felelős a srebrenicai mészárlásért.

A pillanat, amikor Asszad és Putyin haragja egyszerre csapott le a terroristákra

Moszkvai jelentések szerint az orosz és a szíriai légierő közös akciójában 850 dzsihadistát sikerült likvidálni a polgárháború sújtotta közel-keleti országban.

Atomra atom a helyes válasz?

Atomra atom a helyes válasz?

amerika, london, párizs

Mintegy ötven ország kezdte meg szerdán az ENSZ-ben az atomfegyverek betiltásáról szóló egyezmény aláírását, amely azonban csak jelképes jelentőségű, mert a nukleáris nagyhatalmak nem vesznek részt benne. Nehéz kérdés továbbá ez ügyben, hogy mi lesz az immáron elképesztően veszélyessé váló Észak-Korea ügyével.

Alinda színháza

Alinda színháza

piszkostizenkettő

Simicska az első sorban bravózik.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére