Alig három hónappal a soros parlamenti voksolás előtt a magyar ellenzék politikai térképe egyszerre obszcén gruppenszex (szíve szerint mindenki összejönne mindenkivel) és múmiashow. A kettő persze külön-külön is sok.

Ha Kész – felfalom a kétharmadot – Zoltán veszprémi független jelöltet klónozni vagy 3D-ben nyomtatni lehetne, azt is bevállalnák 106 másolatban, csak érjen véget a jobbközép rettegett rémuralma és jöjjön el az ő országuk.

Igaz, erről az országról keveset tudunk, azon túl, hogy megszűnne a bevándorlókat megalázó kerítés és újraindulna a szoci nyolc évben már megismert térden járás M&M (Merkel és Macron) felvilágosult, neoliberális Európája előtt.

Hogyan muzsikálna együtt a nem tanultam semmit, de azt legalább nem felejtem, balliberális közép- és törpepártok horrorkoalíciója a radikális múltját szégyenlő, Heller mama előtt kukoricán térdeplő, Vona-féle Jobbikkal?

Mindezt érdemes megfejelni azzal, hogy Soros György és Simicska Lajos önzetlen támogatását is azonnal vissza kellene fizetniük.

Hogyan terelhető össze a globalista, brüsszelita ball sucking, a liberális píszí a cigánybűnözés elleni küzdelemmel? Hogyan fér meg az istenadta közakarat (ne jöjjenek migrik) a külföldi támogatásért cserébe beígért toleránsabb, multikultibb bevándorláspolitikával?

Sehogy. Taktikai koalíciók, furfangosan, lasztminit visszaléptetett egyéni jelöltek, lesz ami lesz, trial and error kormányzás – ezt ajánlja a „Fidesz-terrorral” szemben a kispályások, csörgőlabdások csapata.

A semmit.

Lehet árulni fingot befőttes üvegben. Az is valami. Ez azonban a nagybetűs semmi.

Maga a metafizikai tagadás. Az üres halmaz. A GODOT, amire várhatsz, soha sem érkezik meg.

Nincs potens, közös kormányfőjelölt. Nincs politikai program. Nincsenek ígéretek. Nincsenek megegyezések.

Csak a vegytiszta „NEM”.

Úgy fest, hogy 2018 parlamenti voksolása az ellenzéket fogja elzavarni. Jöjjön valami új.

Bármi, ami nem a SEMMI.