Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo
Big pikcsör
 
 
 
 

Gajdics Ottó: "Én például Nádastól hideglelést kapok"

Fűrész Gábor - GFG - Ketipisz Sztavrosz

2018. február 4. 10:23

Rendhagyó beszélgetés a nagy felhorgadóval, Gajdics Ottóval a kommunistákról és a megbocsátásról, a liberálisokról és a parasztmoralitásról, az européerekről és a jelző nélküli demokráciáról, a kardszárnyú delfinekről és a gendersemleges mosdókról, na meg arról, hogy "akkor ki is a paraszt, már könyörgöm?"

Nem tudok megbocsátani, mert nem lehet megbocsátani”

GFG: Régóta ismerjük egymást. Nekem mindig is úgy tűnt, hogy van benned egy engesztelhetetlen düh, az igazságérzet sérelme a kommunistákkal szemben. Arra gondolok, hogy nem tudsz nekik megbocsátani. Miért nem? Annyi idő telt el azóta.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Gajdics: Érdekes ez a düh, mert ez azért megszelídült az idők során. Most már az maradt belőle, amit nagyon pontosan úgy fogalmaztál meg, hogy nem tudok megbocsátani, mert nem lehet megbocsátani. Több okból sem. Először is: igazi bocsánatkérés nem hangzott még el (nevetés). Ezt cizellálnom kell, mert maszatolás volt természetesen, de az igazi bocsánatkéréshez, ha már keresztény kultúrkörben élünk, hozzátartozik a bűnbánat, azután a vezeklés, és azután azok majd megbocsátanak, akiknek ez a dolga és az illetősége. Elsősorban is az Úr. Mert hogy jövök én ahhoz, hogy megbocsássak azoknak a kommunistáknak, akik hetedíziglen tönkretették a családom életét? Egyébként nagyon ambivalens a viszonyom ehhez a problémához, mert egész egyszerűen nem értem az én drága jó népemet, akik között még mindig sokan vannak olyanok, akik meg engem nem értenek, amikor erről beszélek. A ’90 előtti időszak gyalázatos volt mindenki számára. Azok számára is, akik a haszonélvezői voltak annak a rendszernek, és mégis, fel nem foghatom,  hogy mégsem tudnak szabadulni attól, hogy ne nosztalgiázzanak például. Ma már ott tartunk, hogy vannak, akik azt mondják, hogy „óh, hát akkor jobb volt, volt munkánk, igaz, hogy nem kaptunk érte szart se, de azért úgy el lehetett lenni”. Na, én ezt nagyon nehezen tudom elfogadni.

GFG: Annak azért nagyon erős moralitása van, hogy engesztelhetetlen vagyok a megbocsátás tekintetében.

Gajdics: Így van, így van. Hadd mondjak két példát a szüleim életéből. Az apám kulákszármazéknak számított abban a rendszerben. A Néphadseregben lehetőséget kapott arra, hogy szertornázhasson, rendkívül ügyes volt egyébként. Ezzel nemcsak sok őrséget lehetett megúszni, hanem ő ezt úgy csinálta, hogy versenyeket nyert és büszkék voltak rá az akkori elvtársai. „Gajdics elvtárs, nagyon jól tornázik” (nevetés). Ez annyira megtetszett az apámnak, hogy mivel egyébként sem engedték az akkori urak tanulni, azt mondta, hogy akkor Testnevelési Főiskolára megy, ha már ilyen jól megy ez a szertorna. El is ment a felvételire, tele volt az aula. És sorolták, hogy kiket méltóztatnak engedélyezni a kommunista elvtársak egyáltalán felvételezni. Majd felállították abban a tömegben az apámat és azt mondták neki, hogy „Gajdics, maga mit képzel? Ezzel a származással hogy jöhetne a Népköztársaság egyetemére, hogy dugta ide a képét egyáltalán?”.

Fotó: Kozma Zsuzsi

GFG: Tehát a megalázás.

Gajdics: Az. Nem is mondok többet. A másik példa anyám. Ő ’56-tal kapcsolatban vetette el a sulykot. Pontosabban a bátyja. Amikor vidéken is kitört a forradalom, akkor ő fogott egy oldalkocsis motorkerékpárt, telerakta élelmiszerrel és vitte Diósgyőrbe a forradalmároknak, hogy azok ne haljanak éhen. Többször megtette az utat, aztán egyszer lebukott. Akkor már harcok dúltak, már bejöttek az oroszok. Akiket etetett, azoktól kapott egy fegyvert is, amit betett az oldalkocsiba a kaja alá, na ez lett a veszte. Soha nem használta, mégis hét évet ült Kádár börtönében. Amikor kijött, akkor olyan állapotban volt, hogy teljesen szétdúlta a családját, kezdve a nagyapámmal, aki már azt is nehezen viselte, hogy ő, az igazi mesterember, aki mindent megtett, hogy a gyermekeit taníttassa, odakeveredik, hogy nem hogy nem tud embert nevelni a fiából, hanem börtöntölteléket csinál belőle a rendszer. Azt az elmondhatatlan szenvedést, ami ezeket az embereket érte a börtönben, az anyám bátyja nem tudta feldolgozni...

GFG: Tehát mentális katasztrófa.

Gajdics: Így van. Ez aztán rányomta a bélyegét mindenki további életére. Na most én azt gondolom, hogy ennyi bőven elég. Ha még ehhez azt is hozzáteszem, hogy az én édesanyám minden október 23-a közeledtével effektíve megbetegszik és úgy kell rá vigyázni, mert gyomoridege van és minden baj előveszi, akkor innen már érthető, hogy miért is nem tudok én megbocsátani.

Az ötödik kerület, ez Magyarország? Na ne hülyéskedjünk már!”

GFG: Tehát apádíziglen, anyádíziglen antikommunista vagy...

Gajdics: Így van.

Fotó: Kozma Zsuzsi

GFG: De nem lehetne azt mondani, hogy hát miért haragszunk a gyarmattartókra, ha már nincsenek gyarmattartók? Vannak-e még kommunisták? (nevetés)

Gajdics: Vannak. A Gajdics-féle definíció szerint nem az a kommunista, aki ’90 előtt élt, hanem aki ’90-ben úgy maradt. A komcsik nagyon rafkósak voltak, mert teleküldték az összes rendszerváltó pártot az embereikkel, és akkor most vigyorog a sok kritikus, hogy „hööhöö, de a Fideszt is” – igen, csakhogy azok végigmentek a damaszkuszi úton. Azért az nem mindegy! Én egy fordulatot engedélyezek mindenkinek, de ötöt-hatot nem. Aki ezt akkor nem tette meg és úgy maradt, az a mai napig – lehet hogy szándékosan, lehet, hogy szándékain kívül – de elképesztően sokat árt ennek a nemzetnek, mert nem engedi a megtisztulást.

GFG: A kommunizmusprobléma tehát nem a múzeumi tárgyak közzé való.

Gajdics: Egyáltalán nem, ezt ki kellene beszélni, mint ahogy mi most tesszük. Ki kellene beszélni, hogy nem az a bűnötök, hogy éltetek akkor, hogy elvállaltatok pozíciókat és megtettetek mindent azért, hogy a gyerekeitek boldogulhassanak, hanem az a bűn, már csak az a bűn, hogy ’90-ben nem mondtátok azt, hogy „na ezzel aztán örökre szakítok”. Úgyis lehet persze szakítani, hogy kiállok és azt mondom, hogy „én már nem vagyok az, soha nem is voltam” – „csak éppen használom azt a vagyont, amit akkor loptunk”. Hát, így is lehet, csak nem olyan hiteles.

GFG: Adjunk már ennek nevet, hogy hívjuk ezt: szemérmes vagy inkább szemérmetlen kommunisták? (nevetés)

Gajdics:  Inkább az utóbbi a jó.

GFG: Nyugat-Európában a huszadik második felében nagy divatja volt a kommunizmusnak, főleg az értelmiségiek körében és ők is mintha úgy maradtak volna. A brüsszeli elit megvádolható szerinted a szemérmes vagy szemérmetlen kommunizmus bűnével?

Fotó: Kozma Zsuzsi

Gajdics: Felfoghatatlan, amit művelnek. Semmivel nem különb egy mai voluntarista hevülettel átitatott zöld globalista, mint azok, akikről eddig beszéltünk. Semmivel nem különb. Ugyanúgy azt hiszi, hogy neki van egyedül kizárólag igaza, és azt gondolja, hogy aki ezt nem érti, az valami csökött agyú, kevésbé fejlett és nem is emberi lény, úgyhogy meg is érdemli a sorsát. Egyedül és kizárólag annak van létjogosultsága, amit ő gondol és képvisel. És innen már ismerős lesz a történet. Csak az a demokrácia, ha ők vannak hatalmon. Csak az a jogállam, amit ők annak neveznek. Csak az a szabadság, amit ők abban a kiterjesztő értelemben használnak, amit mi leginkább káosznak, szabadosságnak és lehetetlenségnek nevezünk. És innen kezdve aki mást gondol, azt megbélyegezni, elkapálni, tönkretenni, megalázni, kinyírni kell szerintük.

GFG: Hogy lehet ez ellen harcolni? A felháborodás, a felhorgadás inkább a morális ellenálláshoz tartozik, de hogy lehet legyőzni őket?

Gajdics: El kell menni szavazni...

GFG: Ez a legfontosabb, utána majd eldöntjük, hogy mi legyen (nevetés).

Gajdics: Ez a legfontosabb és utána majd felrakjuk őket a varsói, prágai meg nemtudommilyen gyorsra, mert el kell takarítani őket a közéletből. De csak így. Nem hasonlóvá válni hozzájuk. A takarítást dupla idézőjelbe tedd légy szíves, ha le is írod, amit mondok! Vagyis Gajdics nem akar kinyírni senkit (nevetés), csak a közéletből húzzanak el.

GFG: Jó, hogy mondod ezt, mert ők teli szájjal vádolnának meg egy pillanat alatt téged, hogy „Gajdics ki akar minket nyírni...”

Fotó: Kozma Zsuzsi

Gajdics: Abszolút így van. Ők a saját elképzelt világukból indulnak ki. Ők rólunk már rég kiállították azt a bizonyítványt, hogy nem vagyunk emberek. Hát gyerekek, elment az egyik barátom a Katona József Színházba és ott a shopban lefotózott egy táskát, a táskára rá volt mintázva egy piros gumicsizma, és az a szöveg, hogy „nem látszol vidékinek, tök normális vagy” – kell ennél több? Azt mondja rólam az egykori szobatársam, alias Csintalan Sándor, hogy felhoztak engem valahonnan vidékről. Mi vaaan? Miről beszélünk? Ez Magyarország, könyörgöm, de ha nagyon fel akarjuk őket idegesíteni, akkor Kárpát-haza. Kit hoztak föl, hova? (nevetés). Az ötödik kerület, ez Magyarország? Na ne hülyéskedjünk már! Menjenek ezek oda, ahová én gondolom. A rólunk kiállított bizonyítványnak része az is, hogy Gajdics egy agresszív, gyűlölködő vadállat...

GFG: Egy paraszt (nevetés).

Gajdics: Így van, egy paraszt. Aki azonnal végigmenne rajtunk a John Deere-rel. (nevetés) Na, Gábor, te ismersz. Ehhez képest, én soha nem verekedtem, ezt büszkén merem mondani. A gyermekeimet is ilyen atyai szeretettel legyintettem meg, amit pofonnak nem lehet nevezni, mert mindig kiröhögtek, amikor így csináltam (nevetés). A lányom nekem nagyobbat csap a fejemre, ha így ordítok, mint ahogy most veletek. Az ordításom mögött ugyanakkor nincs semmiféle agresszivitás, persze, indulat az van bennem. Gábor, te egyszer úgy fogalmaztál az Angardban, hogy a politika az egy indulati műfaj, abban érzelmek is vannak és ezt én osztom. Akkor szoktam jókat mosolyogni magamon, amikor kapom az e-maileket egy-egy Angard után, hogy „Gajdics úr vigyázzon magára, nehogy infarktust kapjon ezek miatt.” Én ilyenkor mindig megírom nekik, hogy „ne aggódjon, nincs semmi bajom, ilyenkor én ilyen vagyok” (nevetés).

Ebből összeáll a parasztmoralitás”

GFG: Meg tudnád fogalmazni, hogy ez a parasztmoralitás, ami számukra vád, innen nézve milyen erkölcsi parancsokból áll? Miért vagyunk mi olyanok, amilyenek? (nevetés)

Fotó: Kozma Zsuzsi

Gajdics: Tökéletes kifejezés a parasztmoralitás. Az én kuláknagyapám, akit félholtra vertek a kommunisták Nyírbátor főterén, ez az ember rajtakapott engem, hogy én suttyomban kipróbálom a cigarettát. Ez úgy történt, hogy hátul az udvarban volt egy már nem használt vetőgép egy tiszafa alatt, és ott el lehetett bújni. Igen ám, de a füst kijött a tiszafa alól, és az öreg ezt látta, hogy „hejjejejj, hogy a fene vigye el a farkát a kölyöknek” (nevetés) és a következőt tette: Nem vett elő és nem tartott valami hosszú litániát erkölcscsősz dumákkal, hanem azt mondta: „fiam, ma nem megyünk kapálni, mert rendbe kell tenni az udvart, hozzák télre a tűzifát, ezt nincs hova tenni, tehát udvartakarítás van.” Módszeresen elkezdtünk haladni beljebb és beljebb, haladtunk a vetőgép felé, aminek a csoroszlyájába bele volt rejtve az én mentolos cigarettám. Raktunk tüzet is, amibe a szemét szépen elégett. Amikor odaértünk a vetőgéphez, és már csak az hiányzott, akkor az öreg azt mondta, hogy na ő most már inna egy boros teát és hoz nekem is. Bement a házba. Nekem pedig volt időm a cigarettát kiszedni a vetőgépből, beledobni a tűzbe és onnan kezdve hosszú évekig nem gyújtottam rá.

GFG: Tehát a szégyen.

Gajdcs: Elszégyelltem magam. Megértettem, hogy mit csinálunk. Azóta is tudom és hogy ha azon kapom valamelyik munkatársamat, barátomat, szerettemet, hogy valami olyat csinál, ami szerintem nem elsősorban nekem vagy környezetének káros, hanem elsősorban saját magának, akkor én ezt a módszert alkalmazom, úgyhogy észre sem veszik.

GFG: Ez a parasztkantianizmus (nevetés).

Gajdics: Az bizony. Ilyet tudnék mesélni, százat, ezret. Ebből összeáll a parasztmoralitás. Nem akarok lózungokat, szlogeneket mondani, szerintem ez a történet beszédes.

Fotó: Kozma Zsuzsi

GFG: Bár azzal vádolnak téged, hogy te vagy a felhorgadó ember – milyen szép szavakat találunk ki egyébként – , de én mégis olyan embernek látlak téged, aki a józan ész talaján áll. Én is csak egy szikszói srác vagyok. Aki itt ül, mindenki vidéki. Sztavrosz ugyan nem, de őt bevesszük tiszteletbeli vidékinek..

Gajdics: Béfogadtunk (nevetés). Nem könnyű egyébként így maradni. Nem akarok most nagyképű, dicsekvő színben feltűnni, de azért azt tudni kell, hogy elképesztően sok elolvasott könyv, megnézett film van mögöttem. Ugyanakkor nem gondoltam azt sohasem, amikor az iskolába betettem a lábam, hogy én odavittem a bölcsek kövét is. Én azt mondom, hogy teljesen mindegy, hogy mit tanulunk, de valamivel a fejünket, az agyunkat pallérozni kell, mert soha nem tudjuk, hogy milyen hasznát vesszük majd. Nekünk, ennek az állandóan elnyomott, kiszipolyozott fajtának egyetlen esélye van, ha fejét telerakja. Azt ugyanis, egyetlen esetben tudják elvenni tőlünk, ha lenyakaznak...

GFG: Az én apám is arra tanított engem, hogy csak azt nem vehetik el tőled, amit megtanultál, ami a fejedben van.

Gajdics: Amíg a fejem rajta van a nyakamon, ha tudom használni, akkor a jég hátán is megélek.

GFG: Ez miért nem válik fellengzőssé? Ha vannak liberális barátaid, akkor talán érted, hogy mire gondolok. Én csak reggeliznék egyet, és ahelyett, hogy ők is csak reggeliznének egy jót, elkezdenek céltalanul Nádas Pétert vagy Esterházyt idézni.

Gajdics: Értem, amiről beszélsz. Én például Nádastól hideglelést kapok.

GFG: Ez lesz a cím...(nevetés)

Fotó: Kozma Zsuzsi

Gajdics:  Aki egy fél könyvet teli tud írni a saját farkáról, hát attól én frászt kapok (nevetés). Én például nem tudom szelektálni azt a hatalmas irodalmat, ami a világban felhalmozódott, csak azt tudom szelektálni, amit már elolvastam. Ezért én mindenevő vagyok. Rengeteg mindent elolvastam, többek között A tulajdonságok nélküli ember három vaskos kötetét is végigrágtam, ami azért nagyon hasznos volt, mert miközben attól is a hideg rázott, arra azért rádöbbentem, hogy milyen emberek is ezek, akikre utalsz. Akikből kivész mindenféle morális gátlás, akik számára semmi se szent, akik most már az utolsó fázisban azért küzdenek, hogy azt se tudd már eldönteni, hogy fiú vagy-e vagy lány, vagy éppen hogy te döntsd el, ne felismerd. Mivel ha nincs fiú és lány, nincs férfi és nő, akkor nincs teremtés sem. Ha nincs teremtés, akkor az egész keresztény kultúra sutba vágható. Onnan kezdve nincsenek erkölcsi skrupulusok, nincsenek gátlások, nincsenek félelmek a büntetéstől, akkor a bűn lesz a követendő minta

GFG: Illetve bűn sincs.

Gajdics: Igazad van Gábor, bűn sincs, mert mindent szabad. Ugye ez a végső, nagy igazi szabadság, amiért küzdeni kell. Nagyon ki fognak cikizni ezért, de ti értitek. Na szóval, ez a könyv megadta az erkölcsi iránymutatást, ahol éppen most tartunk.

GFG: Pedig ez nem mai könyv.

Gajdics: Nem mai könyv, bizony. Ez így izgalmas. Sokáig én magam sem tudtam ezzel a könyvvel mit kezdeni, megöregedtem, mire megértettem. De ezért mondom, hogy soha a büdös életbe mi velük szót érteni nem fogunk.  Mert ezt a könyvet lehet úgyis olvasni, hogy elájulok tőle, és a követőjévé válok a benne felhalmozott marhaságtömegnek, meg úgyis, ahogy reményeim szerint mindenkinek kellene, tehát megértem, és azt is meg lehet érteni, hogy a szerző miért írta ezt. Egyáltalán nem biztos, hogy azért írta, hogy kövessék.

GFG: Én is erősen hajlok erre az olvasatra. Vannak tehát hidegrázásos könyveid, de gondolom, hogy vannak szívmelengető könyveid is.

Gajdics: Hogyne. Ha már ennél a mennyiségi mintánál tartunk, akkor én Hamvas Béla Karneválját legalább háromszor... Az is kegyetlen dolgokról szól, oda is bele van írva az összes emberi elvetemültség, szörnyűség és az ember mondhatná azt, hogy „akkor most neki a Dunának, mert minek az egész, ha ilyenek vagyunk”, de az mégis telve van szeretettel. Arról szól, hogy „ne, ne csináljátok azt ember!”. Én ebből az egészből megtámogattam azt a parasztmoralitást, amiről beszéltünk.

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Halálos fenyegetés az ellenzéki "tüntetőktől"

Halálos fenyegetés az ellenzéki "tüntetőktől"

pszicho

A sorosista csürhének semmi sem szent, az otthonom kapualjában fenyegettek akasztással.

Ők azok

Ők azok

kétharmad

Az elmúlt napokban előkerültek a Soros-hálózathoz tartozó figurák, provokátorok, politikusok, propagandisták.

A baloldal ismét a magyarok ellen fordult

Erről Deutsch Tamás beszélt vasárnap Budapesten.

Milo: csak a kereszténység mentheti meg a nyugati civilizációt

Milo: csak a kereszténység mentheti meg a nyugati civilizációt

piszkostizenkettő

Furcsa idők furcsa hírnököket hoznak. A világ olyannyira a feje tetejére állt, hogy a hagyományos, keményvonalas kereszténységet épp egy magamutogató homoszexuálisnak kell védelmébe vennie - ha már más erre nem képes, vagy kevésbé hatékonyan.

Orbán adventi koszorújáról osztott meg egy képet

Advent harmadik vasárnapja van ma. A kormányfő erről posztolt a Facebookon.

Juncker, a kvótakirály ismét beégette magát

Juncker, a kvótakirály ismét beégette magát

amerika, london, párizs

Mondhatni: most is hozta "szokásos formáját" az Európai Bizottság (EB) vezetője.

Kikiáltották rasszistának, mert elmondta, hogy szereti a fehér embereket

A hallgató felfokozott hangulatban méltatta a fehér embereket, akiknek - állítása szerint - sokat köszönhet a világ. Mindezért az internet "elfogadó" népe rögtön rasszistának kiáltotta ki az egyetemistát.

Egyre több gyermek születik Magyarországon

Egyre több gyermek születik Magyarországon

Az egész Európai Unióban jellemző demográfiai válság leküzdésére az egyes tagországok más-más módszert alkalmaznak: hazánk a családok biztonságának megteremtését, illetve a gyermekvállalás ösztönzését tűzte ki célul. Az elmúlt években kedvező változások kezdődtek Magyarországon a házasságkötések és gyerekvállalási kedv terén is. Mindeközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gyerekekre milyen veszélyek leselkednek az online térben, éppen ezért az Emberi Erőforrások Minisztériuma digitális immunerősítő programot dolgozott ki.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére