Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#bevándorlás
#belföld
#Soros György
#külföld
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
piszkostizenkettő
 
 
 
 

Furcsa háború

Szentesi Zöldi László

2017. június 19. 13:58

Visszavágó után: a hajnali londoni merénylettel még jobban elszabadulhatnak az indulatok Európában.

A Londonban muszlimok közé hajtó fehér férfi – bármi is motiválta tettét – szomorú jelképe annak, ami Európára vár. Nem évtizedeken, hanem néhány esztendőn belül. Az iszlamista terrorizmusra megérkezett a válasz, és mostantól egyre gyakrabban hallhatunk majd ilyesmiről. Biztosak lehetünk abban, hogy mindkét oldalon lesznek emberek, akik találnak ürügyet a leszámolásra, ellencsapásra.

Az erőszak elszabadult, és immáron a saját útját járja. Már az is csoda, hogy eddig nem jöttek a válaszcsapások, hogy nem torolták meg az iszlamista erőszakot a mindenre elszánt európaiak. A rossz hír, hogy az erőszak spiráljából egyelőre nincs kiszállás. A háború elkezdődött, még akkor is, ha sokan azt hiszik, háborúzni csak egymással szemben álló hadseregek szoktak.

Az erőszak spirálját Észak-Írországban figyeltem meg a legalaposabban. 1994 és 2000 között négyszer forgattam filmet a feldúlt tartományban, írtam könyvet és sok-sok cikket a polgárháborúba zuhant protestáns és katolikus közösségről. A párhuzamból számunkra csak az erőszak természetének vizsgálata érvényes, hiszen az a háború teljesen másról szólt, mint a mostani.

Az erőszak spiráljának a lényege, hogy minden érintett, legyen az magánember vagy közösség, lépésenként hágja át a saját erkölcsi normáit, és a végén, a mindennapos erőszak árnyékában már mindenki egyformán áldozat. 1969-ban úgy kezdődött az északír polgárháború, hogy Derryben az átvonuló Orániai Rend tagjai félpennysekkel dobálták meg a Bogside negyed katolikus lakóit. 1998-ban pedig úgy végződött a polgárháború, hogy mintegy 3600 áldozata volt a vérontásnak, ami Nyugat-Európában példátlanul magas szám. A résztvevők, a helyi protestánsok és katolikusok (később kiegészülve a brit hadsereggel) lépésről lépésre hágták át az írott és íratlan törvényeket. Először csak őszintén és kölcsönösen utálták egymást, majd emberi jogi tüntetések zajlottak, aztán előkerültek a fegyverek, végül vadászni kezdtek egymásra utcán, kocsmában, temetésen, az élet különböző fórumain. Nyugat-Európában mára túllépett a harmadik fázison az iszlamista terrorizmus, hiszen megkezdődött a fegyveres vadászat, a furgonos gázoló esetéből úgy sejtjük, kölcsönösen. Az erőszak spirálja forog, és beszippant minden résztvevőt.

Fontos tanulsága az északír konfliktusnak, hogy egy maroknyi kisebbség is eredményesen működtetheti az erőszakot. Az erőszakot, amely azonban már a társadalom minden egyes tagját fenyegeti. A mostani nyugat-európai konfliktusban, akárcsak hajdan Észak-Írországban, a hatalmas többség eredendően semleges, nem fogna fegyvert, nem támogatná egyik vagy másik gyilkos társaságot, de az erőszak spirálja végül sokukat bedarálja. Amikor személyesen megtámadják, vagy felrobbantják, lelövik a szeretteit, feldúlják az otthonát, betörnek a templomába, akkor a polgári lakosság egyre több tagja segítséget nyújt az „övéinek” „azok” ellen. Lassan kiépül az erőszak hátországa, akkoriban a militáns belfasti és derryi gettókban, manapság a kelet-londoni, brüsszeli, párizsi negyedekben, valamint a futballszurkolók, neonáci csoportok, radikális szervezetek körében. Az erőszak egyre szélesebb körben terjed, és bár gyakorlóinak köre számban soha nem múlja felül a hallgató többségét, mégis bőven elegendőek lesznek ahhoz, hogy félelmet keltsenek és tartósítsák a társadalomban a háborús pszichózist.

A háború a szó szoros értelmében vett háború. Csak éppen más eszközökkel vívják, mint Nagy Sándor vagy Napóleon. Veszélybe kerülnek a békés, mindennapi élet színterei, bárhol robbanhatnak bombák (és robbannak is), az emberek félnek tömegrendezvényekre járni, a turizmus visszaesik, az önkormányzatiság elsorvad, az államhatalom megszűnik bizonyos lakónegyedekben. Egy-egy nagyváros militáns részei tovább gettósodnak, virágzik az erőszakos szubkultúra. Ráadásul a terroristák (és fehér szélsőségesek) utánpótlása soha nem apad el, hiszen követendő példává emelkednek a helyi társadalomban. Lassan az erőszak is intézményesül: a pancserek eltűnnek, az elkövetők profi gyilkosokká válnak, egyre jobb fegyverekkel, egyre pontosabb és szigorúbb központi ellenőrzéssel. A 21. századi hírközlési forradalom minden vívmánya rendelkezésükre áll: ebből a szempontból sokkal nehezebb a rendőrség és a szolgálatok dolga, mint negyven évvel ezelőtt Észak-Írországban.

A gyógyulás lassú évtizedek munkája. Észak-Írországban akkor ért véget a polgárháború, amikor a hadviselő felek ráébredtek, hogy nem tudják végleg felszámolni a másik közösséget. Amikor már minden családban akadt sebesült vagy halott hozzátartozó, a házkutatások mindenkit elértek, az erőszak önmagába fordult vissza, és a terroristák a saját szakadárjaikat vadászták – akkor lett vége. Az iszlamista erőszak azonban nem számolja fel magát, mert túlvilági ígéret fűti. A dzsihadista nem követ politikai logikát, mint az IRA-aktivista, hanem újabb és újabb trófeára áhítozik. Küldetést teljesít, önmagát teljesíti ki halálával – vagyis tárgyalásképtelen.

Ezt a háborút kiszámítható rendőrségi fellépéssel, elkésett titkosszolgálati reagálással, a hadsereg kivezénylésével nem lehet felszámolni. Ezt a háborút csakis politikai eszközökkel lehet felszámolni. Jelenleg két színtéren folyik a küzdelem: a sajtóban és a parlamentekben. A sajtóban a befogadáspártiak és a bevándorlás ellenzői egyaránt a jövőt építik: amit az európai emberek többsége gondol vagy nem gondol iszlámról, bevándorlásról, terrorizmusról, annak döntő szerepe lesz a továbbiakban. A nemzeti parlamentekben pedig az a kérdés, hogy a nemzetállami Európa hívei, vagy a bevándorláspártiak képviselnek több választót, eldöntve ezzel azt a kérdést is, hogy az európaiak az életet vagy a halált választják?

A háború tehát a mi lelkünkben is folyik, a vírust mi is megkaptuk. Vagy már régóta hordozzuk, csak késett a diagnózis? Bármi is a válasz, háború van, és ezt muszáj megértenünk, mert különben újabb tévhitekbe ringatjuk magunkat. 

OLVASTAD MÁR?

piszkostizenkettő
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Soros a magyar bíróságokra pályázik

Soros a magyar bíróságokra pályázik

kétharmad

Az egyik Soros-féle szervezet több mint száz bírónak és igazságügyi alkalmazottnak tartott "érzékenyítő" tréninget.

Húzzuk ki a család szót az értelmező kéziszótárból?

Húzzuk ki a család szót az értelmező kéziszótárból?

piszkostizenkettő

Az elmúlt időszakban egyre többen csatlakoztak a kormány családpolitikáját szidalmazók táborához, miközben az idén van a családok éve és hamarosan nemzeti konzultáció is indul családalapítás tematikában. De mi az oka annak, hogy a kormány egyre inkább támogatni kívánja a gyermekvállalást?

A német keresztény egyházak mentik meg a kitoloncolás elől a migránsokat

A német keresztény egyházak mentik meg a kitoloncolás elől a migránsokat

amerika, london, párizs

A német protestáns és katolikus egyházak idén eddig közel 500 migránst mentettek meg a kitoloncolástól. Az AfD emiatt már szót emelt az egyházak "humanitárius" akciói miatt.

Ismét tízezrek tüntetnek Macron ellen

Mintegy nyolcvan helyszínen, több mint hatvan francia civil szervezet, egyesület, szakszervezet vonult utcára Franciaországban, hogy Emmanuel Macron gazdaságpolitikája ellen tiltakozzon.

Fucsovics megnyerte a genfi tenisztornát

Fucsovics megnyerte a genfi tenisztornát

hajrá, magyarok!

Fucsovics Márton megszerezte pályafutása első ATP-trófeáját az 501 ezer euró (159 millió forint) összdíjazású genfi salakpályás férfi tenisztornán.

A hét karikatúrája a 888-on

A hét karikatúrája a 888-on

8)8)8

Mellár Tamás, a független politikus

Csak a hülyék nem félnek

Csak a hülyék nem félnek

piszkostizenkettő

Bennünk, akik jártunk már Párizsban, Gábor László sorai semmiféle megütközést nem keltettek. Mi, akik láttuk, milyen volt, és most milyenné vált, az Origo főszerkesztőjének minden egyes sorával egyetértünk.

Váratlanul ismét találkozott a két koreai elnök

Szombaton a Dél-, és Észak-Korea határán húzódó demilitarizált zónában találkozott a két ország vezetője. A váratlan személyes tárgyalás a második alkalom Mun Dzsein és Kim Dzsongun között. A megbeszélés a Trump-Kim találkozó előkészítése érdekében zajlott.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Az oldal a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató itt. Elfogadom.
Vissza az oldal tetejére