Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
piszkostizenkettő
 
 
 
 

Furcsa háború

Szentesi Zöldi László

2017. június 19. 13:58

Visszavágó után: a hajnali londoni merénylettel még jobban elszabadulhatnak az indulatok Európában.

A Londonban muszlimok közé hajtó fehér férfi – bármi is motiválta tettét – szomorú jelképe annak, ami Európára vár. Nem évtizedeken, hanem néhány esztendőn belül. Az iszlamista terrorizmusra megérkezett a válasz, és mostantól egyre gyakrabban hallhatunk majd ilyesmiről. Biztosak lehetünk abban, hogy mindkét oldalon lesznek emberek, akik találnak ürügyet a leszámolásra, ellencsapásra.

Az erőszak elszabadult, és immáron a saját útját járja. Már az is csoda, hogy eddig nem jöttek a válaszcsapások, hogy nem torolták meg az iszlamista erőszakot a mindenre elszánt európaiak. A rossz hír, hogy az erőszak spiráljából egyelőre nincs kiszállás. A háború elkezdődött, még akkor is, ha sokan azt hiszik, háborúzni csak egymással szemben álló hadseregek szoktak.

Az erőszak spirálját Észak-Írországban figyeltem meg a legalaposabban. 1994 és 2000 között négyszer forgattam filmet a feldúlt tartományban, írtam könyvet és sok-sok cikket a polgárháborúba zuhant protestáns és katolikus közösségről. A párhuzamból számunkra csak az erőszak természetének vizsgálata érvényes, hiszen az a háború teljesen másról szólt, mint a mostani.

Az erőszak spiráljának a lényege, hogy minden érintett, legyen az magánember vagy közösség, lépésenként hágja át a saját erkölcsi normáit, és a végén, a mindennapos erőszak árnyékában már mindenki egyformán áldozat. 1969-ban úgy kezdődött az északír polgárháború, hogy Derryben az átvonuló Orániai Rend tagjai félpennysekkel dobálták meg a Bogside negyed katolikus lakóit. 1998-ban pedig úgy végződött a polgárháború, hogy mintegy 3600 áldozata volt a vérontásnak, ami Nyugat-Európában példátlanul magas szám. A résztvevők, a helyi protestánsok és katolikusok (később kiegészülve a brit hadsereggel) lépésről lépésre hágták át az írott és íratlan törvényeket. Először csak őszintén és kölcsönösen utálták egymást, majd emberi jogi tüntetések zajlottak, aztán előkerültek a fegyverek, végül vadászni kezdtek egymásra utcán, kocsmában, temetésen, az élet különböző fórumain. Nyugat-Európában mára túllépett a harmadik fázison az iszlamista terrorizmus, hiszen megkezdődött a fegyveres vadászat, a furgonos gázoló esetéből úgy sejtjük, kölcsönösen. Az erőszak spirálja forog, és beszippant minden résztvevőt.

Fontos tanulsága az északír konfliktusnak, hogy egy maroknyi kisebbség is eredményesen működtetheti az erőszakot. Az erőszakot, amely azonban már a társadalom minden egyes tagját fenyegeti. A mostani nyugat-európai konfliktusban, akárcsak hajdan Észak-Írországban, a hatalmas többség eredendően semleges, nem fogna fegyvert, nem támogatná egyik vagy másik gyilkos társaságot, de az erőszak spirálja végül sokukat bedarálja. Amikor személyesen megtámadják, vagy felrobbantják, lelövik a szeretteit, feldúlják az otthonát, betörnek a templomába, akkor a polgári lakosság egyre több tagja segítséget nyújt az „övéinek” „azok” ellen. Lassan kiépül az erőszak hátországa, akkoriban a militáns belfasti és derryi gettókban, manapság a kelet-londoni, brüsszeli, párizsi negyedekben, valamint a futballszurkolók, neonáci csoportok, radikális szervezetek körében. Az erőszak egyre szélesebb körben terjed, és bár gyakorlóinak köre számban soha nem múlja felül a hallgató többségét, mégis bőven elegendőek lesznek ahhoz, hogy félelmet keltsenek és tartósítsák a társadalomban a háborús pszichózist.

A háború a szó szoros értelmében vett háború. Csak éppen más eszközökkel vívják, mint Nagy Sándor vagy Napóleon. Veszélybe kerülnek a békés, mindennapi élet színterei, bárhol robbanhatnak bombák (és robbannak is), az emberek félnek tömegrendezvényekre járni, a turizmus visszaesik, az önkormányzatiság elsorvad, az államhatalom megszűnik bizonyos lakónegyedekben. Egy-egy nagyváros militáns részei tovább gettósodnak, virágzik az erőszakos szubkultúra. Ráadásul a terroristák (és fehér szélsőségesek) utánpótlása soha nem apad el, hiszen követendő példává emelkednek a helyi társadalomban. Lassan az erőszak is intézményesül: a pancserek eltűnnek, az elkövetők profi gyilkosokká válnak, egyre jobb fegyverekkel, egyre pontosabb és szigorúbb központi ellenőrzéssel. A 21. századi hírközlési forradalom minden vívmánya rendelkezésükre áll: ebből a szempontból sokkal nehezebb a rendőrség és a szolgálatok dolga, mint negyven évvel ezelőtt Észak-Írországban.

A gyógyulás lassú évtizedek munkája. Észak-Írországban akkor ért véget a polgárháború, amikor a hadviselő felek ráébredtek, hogy nem tudják végleg felszámolni a másik közösséget. Amikor már minden családban akadt sebesült vagy halott hozzátartozó, a házkutatások mindenkit elértek, az erőszak önmagába fordult vissza, és a terroristák a saját szakadárjaikat vadászták – akkor lett vége. Az iszlamista erőszak azonban nem számolja fel magát, mert túlvilági ígéret fűti. A dzsihadista nem követ politikai logikát, mint az IRA-aktivista, hanem újabb és újabb trófeára áhítozik. Küldetést teljesít, önmagát teljesíti ki halálával – vagyis tárgyalásképtelen.

Ezt a háborút kiszámítható rendőrségi fellépéssel, elkésett titkosszolgálati reagálással, a hadsereg kivezénylésével nem lehet felszámolni. Ezt a háborút csakis politikai eszközökkel lehet felszámolni. Jelenleg két színtéren folyik a küzdelem: a sajtóban és a parlamentekben. A sajtóban a befogadáspártiak és a bevándorlás ellenzői egyaránt a jövőt építik: amit az európai emberek többsége gondol vagy nem gondol iszlámról, bevándorlásról, terrorizmusról, annak döntő szerepe lesz a továbbiakban. A nemzeti parlamentekben pedig az a kérdés, hogy a nemzetállami Európa hívei, vagy a bevándorláspártiak képviselnek több választót, eldöntve ezzel azt a kérdést is, hogy az európaiak az életet vagy a halált választják?

A háború tehát a mi lelkünkben is folyik, a vírust mi is megkaptuk. Vagy már régóta hordozzuk, csak késett a diagnózis? Bármi is a válasz, háború van, és ezt muszáj megértenünk, mert különben újabb tévhitekbe ringatjuk magunkat. 

OLVASTAD MÁR?

piszkostizenkettő
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Orbán vezetésével nyert a magyar válogatott

Orbán vezetésével nyert a magyar válogatott

hajrá, magyarok!

A magyar labdarúgó-válogatott hozta a kötelezőt Észtország ellen.

A soron következő EP-választásnak minden korábbinál nagyobb hatása lehet

A jövő évi európai parlamenti (EP-) választások nagyobb hatással lehetnek az Európai Unió jövőjének alakulására, mint bármely másik korábbi EP-választás - jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke Pozsonyban, a V4-ek parlamenti elnökeinek találkozóján.

Iszlamizációellenes programmal állt elő egy svéd város önkormányzata

Többek között betiltják a halal ételeket az iskolai menzákon és az idősek otthonában.

Orbán: ez egy olyan este, ami okot ad a magyaroknak a büszkeségre

Orbán: ez egy olyan este, ami okot ad a magyaroknak a büszkeségre

kétharmad

Orbán Viktor miniszterelnök csütörtök este Milánóban a világhírű magyar zeneszerző, Kurtág György első operájának ősbemutatója előtt nyilatkozott az M5 kulturális csatornának.

A német balosok Trianonnal játszadoznak

A német balosok Trianonnal játszadoznak

kinyílott a pitypang

Ott tart ma a hazai és a nemzetközi baloldal, hogy Nagy-Magyarország feldarabolásáról szerveznek játékot Budapesten. Mindezt német pénzen, az első világháború lezárásának századik évfordulóján, s két évvel a gyalázatos békediktátum centenáriuma előtt.

Este 7:59

Este 7:59

7:59

Erről szólt a mai nap.

Román elemző: Csíkszereda Románia szívében van

Román elemző: Csíkszereda Románia szívében van

amerika, london, párizs

Egy befolyásos román szakértő azt kifogásolta bejegyzésében, hogy Magyarország két erdélyi focicsapatot is támogat. Írásának címében Csíkszeredát és Sepsiszentgyörgyöt Románia szívének nevezi.

A globalista Macron és Merkel páros semmibe veszi Európa történelmét

A globalista Macron és Merkel páros semmibe veszi Európa történelmét

piszkostizenkettő

Macron és Merkel "az örök világbéke" jegyében úgy emlékezett meg az első világháborúról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint Kelet- és Közép-Európa gyakorlatilag megemlítésre sem került. Az, hogy megemlítsék a trianoni békediktátumot és annak következményeit, természetesen egy pillanatra sem merült fel a globális világrendért aggódó, és ezért a nacionalizmus és a nemzetállamok ellen küzdő Merkel-Macron dream teamben.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére