Richard Nixon, Gerald Ford és Ronald Reagan amerikai elnökök egykori tanácsadója a konzervatív Townhall című amerikai politikai magazinban megjelent publicisztikájában a globalisták és a patrióták szembenállásáról értekezik.

A szerző az írásában felidézi Robert Bartley, a The Wall Street Journal vezércikkeinek egykori szerkesztőjének szavait, aki a szabadkereskedelem megrögzött híve volt, és évtizedekig egy ötszavas alkotmánykiegészítésért küzdött:

Bartley elfogadta mindazt, amit az amerikai határok eltörlése, valamint a külföldi emberek és termékek végtelen beáramlása jelentene az országának. „Szerintem a nemzetállamnak leáldozott” – mondta.

Pat Buchanan emlékeztet, hogy ennek a víziónak és ideológiának az előzményei hosszú időre nyúlnak vissza. Ez a fajta „szabadkereskedelem és nyitott határok” kultusz először a 18. században virágzott fel Nagy-Britanniában. E posztkeresztény hit Szent Pálja, Richard Cobden megbabonázta az eliteket víziójának nagyszerűségével, valamint a retorikai erejével. 1846. január 15-én a manchesteri Free Trade Hallban a tömeg olyan hatalmas volt, hogy ülőhelyeket kellett eltávolítani. Ott Cobden felharsant:

Nagy-Britannia erre az utópikus hitre tért át, és megnyitotta piacait a világ előtt. Az Atlanti-óceánon túl azonban egy másik rendszert állítottak fel, amit „amerikai rendszerként” ismerhetünk – írja a Reagan egykori tanácsadója. Az Egyesült Államok ugyanis következetesen arra törekedett, hogy függetlenedjék, hogy saját maga legyen képes garantálni a nemzeti ellátmány minden lényegi elemét.

Buchanan szerint ez a bölcsesség a tapasztalatból született. Yorktownban az amerikaiaknak francia puskákra és hajókra kellett támaszkodniuk, hogy elnyerjék függetlenségüket. Elhatározták, hogy egy olyan rendszert állítanak fel, amely véget vetne az Európától való függőségnek a nemzeti életünk szükségleteit illetően, és új, kölcsönös függőségi köteléket teremtene.

Amerika első nagyobb elmozdulását a szabadkereskedelem, a nyitott határok és a globalizmus irányába John F. Kennedy kereskedelembővítési törvénye és Lyndon B. Johnson 1965-ös bevándorlási törvénye jelentette.

– írja a szerző, aki úgy véli, hogy ennek láttán az amerikaiak kezdték megérteni, hogy a szabadkereskedelem „kizsigereli” a nemzet gyáripari bázisát, és a nyitott határok annak az országnak az elvesztésével járnak, amelyben felnőttek, ennél pedig nincs nagyobb veszteség.

Az amerikai tanácsadó azonban megjegyzi, hogy ez a „reakció”, a nyugati ember új ellenállása a globalista mozgalommal szemben mostanra mindenütt megjelent:

Nem véletlen az sem, hogy az európaiak elkezdtek magukra őshonos népekként tekinteni, amelyek öreg kontinensét halálosan veszélyeztetik a megszállók százmilliói, akik átkelnek a Földközi-tengeren, és mindenre elszántan jönnek, hogy elfoglalják szülőföldjeiket.

Pat Buchanan szerint az internacionalisták problémája az, hogy az általuk kínált vízió – a szabadkereskedelem, a nyitott határok és a globális kormányzás világa – az elme konstrukciója, mely nem kötődik a szívhez. Az emberek harcolni fognak a családért, a hitért és az országért.

– teszi fel a kérdést.

A transznacionális elitjeinknek látszólag tehát megoldhatatlan problémájuk van. Az általuk dédelgetett és erőltetett „nyitott határok és a szabadkereskedelem” Nyugat-szerte újabb és újabb milliók számára nem egy dicsőséges jövőt jelent, hanem egy egzisztenciális fenyegetést az általuk szeretett országok szuverenitására, függetlenségére és identitására. És ők nem fognak csak úgy „csöndben átlépni az éjszakába” – zárja sorait Buchanan.