Ezentúl könnyebben találhatnak élhetõ bolygókat a tudósok
Horváth József György
2018.08.04. 22:15
A csillagászok már sok ezer, Naprendszeren túli bolygót találtak, de nehéz ezek közül kisilabizálni, hogy melyiken lehet élet. Ezért egy friss kutatásban a tudósok új módszerrel próbálkoznak, ami akár sikerre is vezethet.
A publikáció – amely a Science Advances tudományos folyóiratban látott napvilágot – azt állítja, a központi csillag felől érkező ultraibolya sugárzás mennyisége dönti el, hogy a kérdéses bolygón kifejlődhetnek-e a földihez hasonló organizmusok vagy sem.
Az általunk ismert élet számára nélkülözhetetlen több olyan molekuláris szerkezet, amely a sejten belül különböző funkciókat lát el"
– magyarázta Paul Rimmer asztrofizikus, a Cambridge-i Egyetem munkatársa. „Vegyük például a DNS-t, az RNS-t, a fehérjéket és a sejtmembránokat, amik viszonylag egyszerű építőelemekből (lipidek, nukleotidok, aminosavak) állnak össze. Nagyon sokáig rejtélynek számított, hogy az élet alapvető építőkockái miként jelentek meg a fiatal Földön, ám mostanság több olyan úttörő jelentőségű kutatás napvilágot látott, ami az említett kérdést boncolgatja" – folytatta Rimmer, aki egy szemléletes példával is előállt: amennyiben a vízben lévő hidrogén-cianidot (egy, a természetben is előforduló komponenst) UV-sugárzással és negatív töltésű ionokkal bombázzuk, egyszerűbb cukormolekulákat kapunk eredményül.
A megfelelő körülmények között a hidrogén-cianid – amely a protoplanetáris korongokban bőséggel jelen van – negatív töltésű ionok segítségével nagy koncentrációban képes létrehozni az élet alapvető építőelemeit. Ehhez ugyanakkor pont megfelelő mennyiségben van szükség UV-fényre, ellenkező esetben nem a megfelelő vegyületeket kapjuk.
A mostani tanulmány alapjául egy 2015-ben végrehajtott kísérlet szolgált. Ennek során UV-fénnyel világították meg a hidrogén-cianid molekulákat. Amennyiben a kutatók elegendő fényt használtak, lipidek, aminosavak és nukleotidok keletkeztek, vagyis a földi organizmusok építőkockái, ha viszont a megvilágítás nem volt megfelelő, a létfontosságú reakciók nem mentek végbe.
Rimmer összevetette a 2015-ös kísérletben használt UV-sugárzás mennyiségét azoknak a csillagoknak az UV-fény kibocsátásával, amelyek körül a legígéretesebbnek tartott bolygók keringenek. A keringési pályák figyelembe vételével igyekeztek a kutatók felmérni, mely planéták kaphatnak elegendő fényt ahhoz, hogy a szükséges kémiai reakciók lejátszódjanak. Ezt az övezetet nevezték el végül abiogenetikus zónáknak.
Az abiogenezis vagy az élet keletkezése az a természetes folyamat, amely során élettelen anyagokból (pl. egyszerű szerves molekulákból) élő szervezetek jönnek létre.
A helyzet persze nem ilyen egyszerű. Mostanáig az élet kutatása szempontjából azok a bolygók számítottak érdekesnek, amik kőzetekből állnak, valamint a lakhatósági zónában keringenek, azaz folyékony víz létezhet a felszínükön. A planéta tehát nem lehet túl közel a csillaghoz, hiszen akkor a víz elpárologna, de túl távol sem, mert akkor kizárólag jég borítaná a felszínét.
A probléma az új eredmények alapján ott kezdődik, hogy a lakhatósági zóna nem mindig esik egybe az abiogenetikus övezettel.
A világegyetemben legnagyobb számban jelenlévő hűvösebb csillagok (például vörös törpék) esetében a kibocsátott UV-sugárzás nem elegendő a szükséges kémiai reakciók beindításához. Habár a csillaglégkör időnkénti hirtelen kifényesedése (fler) beindíthatja a folyamatot, egy következő kitörés hamar el is söpörheti az élet csíráit az érintett bolygóról.
A fenti ismeretek fényében a kutatók két izgalmasabb bolygót emeltek ki: a Kepler 62e-t és a Kepler 452b-t. Utóbbit 2015-ben találták meg, és felfedezésekor rögtön a Föld unokatestvéreként emlegették. Nem kizárt, hogy ez a státusz a fentiek miatt hamarosan megváltozhat. Sajnos a planéta nagyon távol van tőlünk, egészen pontosan 1400 fényévre kering, és egyelőre nincsenek kifejlesztve olyan teleszkópok, amikkel részletesen tudnánk tanulmányozni a Kepler 452b jellegzetességeit. Annyi biztos, hogy a Földnél másfélszer nagyobb égitest a lakhatósági, valamint az abiogenetikus övezetbe egyaránt beleesik.
Természetesen azt a kutatók sem zárták ki, hogy a földönkívüli létformák akár a legvadabb képzeletet is felülmúlhatják, és nincs szükségük a cikkben említett feltételekre. Mivel mi csak a földi organizmusokat ismerjük, a helyi viszonyokból tudunk kiindulni, a szakemberek ezért is koncentrálnak elsősorban a Földhöz hasonló égitestekre.
(Origo)
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
