A két héttel ezelőtti beszámolóhoz hasonlóan ismét egy friss meccs élményei következnek. Ahogyan legutóbb már felvezettem, Budapest egyik, ha nem a leghangulatosabb pályáján voltam. Ez nem más, mint a ESMTK létesítménye, klasszikus falelátóval.

Ráadásul még az ellenfél is érdekes volt, a REAC látogatott Pesterzsébetre. A korábban az NB I-ben is éveket eltöltő csapatból már nem maradt senki, kivéve az edző, aki az a Dinka Balázs, aki három különböző osztályban is pályára lépett a csapatban, igazi helyi legenda.

A kezdés előtt még éppen volt időnk elmenni a büfébe, ahol az első sokk akkor éri az avatatlan kilátogatót, amikor a pulton meglátja a WiFi-t "hirdető" kiírást.

A meccs jól kezdődött, már az első húsz percben történt egy vitatott szituáció, a REAC kapusa a 16-oson kívül felvágta a hazaiak csatárát. A spori természetesen lefújta az esetet, de csak sárgával büntette a kapust. A szurkolók már itt megposszantak, sokan a legválogatottabb módokon pirosat követeltek.

A szünetig két gólt is szerzett a REAC, a tabellán is a palotaiak állnak előrébb, így lefutottnak tűnt a mérkőzés. Jól szórakoztunk már ekkor is, de az igazán nagy bulit csak a második félidő hozta el.

Pár perccel később tizenegyest kapott az ESMTK, a vendégek pedig megfogyatkoztak. Legnagyobb döbbenetünkre a büntetőt a Liza kapusa, Sebastian Bonica végezte el, akit a közönség csak Bocikának hív. Bonica, aki talán a legnagyobb megbecsülésnek örvendő román az országban, belőtte a tizit, 2–2. Óriási ünnep a lelátón, és volt még húsz perc, a hazaiak pedig eggyel többen voltak.

Ezután következett a meccs legjobb beszólása. A hazaiak egyik csatára kilépett, gyönyörűen alápörgetett a labdának, aminek csak a REAC kapusa fölött kellett volna átszállnia a hazai vezetéshez. A kapus viszont hatalmas bravúrral védett. Egy előttünk álló bácsi erre meg is jegyezte:

Percekbe telt, mire magunkhoz tértünk az önfeledt röhögésből.

A 86. percben egy REAC támadás végén a hazaiak egyik játékosa nagyon csúnyán rácsúszott Bonicára. Az ezt követő felzúdulásra szavak sincsenek, a lefújásig olyan változatos káromkodásokat és válogatott szidalmazásokat hallhattunk, hogy a nevetést abba sem tudtuk hagyni. A bíró sporttársnő persze kiállította a szabálytalankodó játékost, de az utolsó percekben a hazaiak nem tudtak mit kezdeni a kettős emberelőnnyel, maradt a 2–2.

A képen felhívnám még a figyelmet a rövidnadrágos úrra, ő a csapat egyik vezérszurkolója, és nincs a világon más, aki ilyen szépen tudná üvölteni, hogy "Erzsééébet!"

Klasszikus kép a pályáról ez az ősidőkből származó tábla, ami az Ady Endre út felőli bejáratnál található.

A pályától néhány perc séta a Nagysándor József utca, ahol több kocsma is található. Az egyikben újabb döbbenetes árazással találkoztunk. Krusovice 280 forint, Arany Ászok 240. Nem volt kérdés, mit iszunk.

Pesterzsébet viszonylag messze van, a csapat pedig baloldali kötődésű, míg a közönség tele van fradistákkal (vasárnap is legalább öt alkalommal küldték el a búsba Kassait a szombati meccs miatt). Ez elég sok indok arra, hogy ne szeressem az ESMTK-t, mégis imádom.

Remélem, ez a beszámoló megmutatta, miért.