A legutóbbi kupameccs után ismét a harmadosztályt választottam, ráadásul most egy olyan pályát, ahol már sokszor voltam, még beszámoló is született róla tavaly. Viszont, ahogy akkor is megírtam, ez egy olyan közeg, amit nehéz nem imádni, és bár a pályának is van varázsa, a kilátogató bácsik és a beszólásaik teszik tökéletessé a helyet. Igen, Pesterzsébetről és az ESMTK-pályáról van szó.

Most a Salgótarjáni TC volt az ellenfél, ami nem az SBTC utódja, hanem a néhány éve az NB III-ba feljutó Somos SE új neve, az egykoron nemzetközi kupában is induló bányász a megyei osztályban vitézkedik.

A pálya amúgy éppen átalakulóban van, a falelátón kívül is lesz fedett hely, az ultrák helyét kezdték el befedni, elég érdekes módon.

Valamiért nem voltunk sokan, talán ha 300 néző lehetett, viszont a színvonal egészen jó volt, a két héttel ezelőtti csepeli meccshez képest zongorázni lehetett a különbséget, de őszintén szólva az előző napi Újpest-Paks sem volt sokkal jobb.

Hajtott, küzdött mindkét csapat, de a nézők nem is hagyták, hogy ne így legyen. Már a hatodik percben, egy hosszú indítás után elhangzott egy

Az ESMTK meg is szerezte a vezetést egy szép fejes után a félidő felénél, de még a szünet előtt egyenlített a Salgótarján. A második játékrész elején rögtön újra vezetést szerzett a Liza, de az STC megint egyenlített, most elég hamar. Az igazi beszólások ezután jöttek, bár a bíró, és főleg a hazai oldal előtt lengető partjelző kapta az ívet végig.

— kiáltotta az a vezérszurkoló, aki amúgy fejből tolta azt is, hogy kinek kell vigyáznia, mert négy sárgája van.

Volt egy bácsi, aki egészen fantáziadús bekiabálásokkal örvendeztette meg a többieket, és minket. Sajnos még egy előzőn való röhögés közben elsiklottunk amellett, aminek a második fele az volt, hogy "mint szarka dögöt!", de volt egy másik, szintén nem trágár beszólása is, amit a partjelző kapott:

Szegény spori tényleg kopaszodott, volt, aki még gonoszabb módon csak egy "Collina" beszólást eresztett meg felé.

Közben küzdöttek a csapatok, végül a hazaiak 3—2-re megnyerték a mérkőzést. A végére persze most is nagyon feszültté vált a hangulat, amit az egyre sűrűsödő majmozás (pl.: most lengess te majom!) is jelzett. A modern költőnek beillő bácsink is trágárabbra váltott:

A végén a dühében méltatlankodó vendég kispad és az orvosi stáb is megkapta a magáét. Különösen szórakoztató volt, ahogy az orvos felvette a kesztyűt, és visszaszólt a közönségnek. (Egy salgótarjáni játékos maradt lent egy szöglet után, látványosan fájt neki a dolog, és a nézők nem is őt, hanem a késve odaérő orvost találta meg.)

Távozáskor még jót szórakoztunk két, egymást froclizó hazai rendezőn.

— jegyezte meg.

Jó meccset láttunk, különösen az NB III-hoz képest, és izgalomban sem volt hiány. A fentiek alapján pedig remélem átjött, hogy amúgy is elég szórakoztató volt, nehezen tudtam volna ennél jobb programot elképzelni vasárnap délutánra.