Ez év április 12-én a 33 éves Mourtala Madou illegális bevándorló halálosan megkéselte volt barátnőjét, a német állampolgárságú Sandra P.-t és egyik közös gyermeküket, az egyéves Miriamot a hamburgi metró egyik peronján.

Beszámolók szerint az egyéves kisgyermek a helyszínen belehalt sérüléseibe, míg édesanyja nem sokkal a kórházba szállítása után vesztette életét. A gyilkos apa, Madou bár elmenekült a bűncselekmény helyszínéről, később feladta magát. Tettét azzal magyarázta, hogy a bíróság nemrég hivatalosan is megtagadta tőle Miriam kislányának közös felügyeleti jogát, ezért dühből gyilkolt. Később kiderült, nem véletlen született meg az ominózus bírósági végzés, ugyanis Madou nemegyszer halálosan megfenyegette a volt barátnőjét. 

A vérfürdőt a német hatóságok és a média nem terrortámadásként vagy szélsőséges vallási fanatizmusból elkövetett bűncselekményként kezelték, inkább egy tragédiába fulladt családi viszályként.

A gyermek és az édesanya leszúrását követően éppen a peronon várakozott Daniel J., egy ghánai evangélikus gospelénekes, aki a pillanatokon belül kiérkező mentősök és rendőrök gyűrűjét látva reflexből elővette telefonját és videózni kezdett. A felvételen kivehető a földön fekvő, éppen újraélesztésen áteső édesanya, míg a vágányokhoz közelebb fekvő, ám már élettelen kislánya is. 

Amint a szemtanú közelebb kerül a mentőakcióhoz, elcsukló hangon a következő szavak hagyják el a száját angolul:

Az általa készített képsorokat még aznap feltöltötte a saját Facebook-oldalára – amely azóta természetesen el lett távolítva. Azonban szerencsére egy hamburgi blogger, Heinrich Kordewiner, aki felfigyelt a tartalomra, még időben cselekedett: lementette a szemtanú videóját és azonnal fel is töltötte a YouTube felületén létrehozott saját csatornájára. 

A blogger aligha volt tudatában annak, hogy az általa lementett, majd újra megosztott, de egyébként a szemtanú által készített videó volt az egyetlen olyan bizonyíték, amely arról számolt be, hogy az egyéves Miriamot szándékosan lefejezte az elkövető. 

Ugyanis valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva sem a hivatalos rendőrségi iratokban, sem pedig az ügyész által kiadott nyilatkozatban nem szerepelt semmilyen információ a lefejezésről. Ehelyett általánosító jelleggel körülírt, hasi és nyaki tájékra mért szúrások szerepeltek a dokumentumokban.

Ráadásul az incidens után néhány nappal, hajnali 6:45-kor meg is jelent a hamburgi rendőrség kiberbűnözéssel kapcsolatos különegysége a blogger lakása előtt, készen nyomtatott, teljes körű házkutatási paranccsal együtt. Kordewiner – elmondása szerint – nem akarta beengedni a rendőröket, mivel úgy vélte, semmilyen bűncselekményt nem követett el, ám hosszas párbeszéd kialakulására nem került sor:

A vádak szerint Kordewiner a "lesifotós paragrafusnak" csúfolt, a német büntetőjogban ímmel-ámmal alkalmazott tényállást merítette ki, mely többek között kimondja, hogy "egy bűncselekmény áldozatát tilos kiszolgáltatott vagy megalázó helyzetben nagy nyilvánosság előtt közszemlére bocsátani". A 2015-ben elfogadott és egyben rendkívül vitatott törvényt eredetileg azért hozták, hogy például a közúti balesetekben megsérült, magatehetetlen egyénekről a járókelők ne készíthessenek felvételeket, mivel ezzel megsértik a személyiségi és emberi méltóságukhoz köthető jogaikat.

Ráadásul az eredetileg a gospelénekes által készített, ám már a blogger, Kordewiner jóvoltából feltöltött videóból egyáltalán nem kivehető az áldozatok személyazonossága, amely a lesifotós paragrafus egyik kulcselemét képezi. Mi több, a patinás Die Welt is készített felvételeket az esetről, melyekből majdnem tisztán kivehető a halálra szurkált édesanya személyazonossága, a rendőrök mégsem foglalták le videofelvételüket – igaz, abban nem hangzik el olyan tanúvallomás, amely aláásná a német hatóságok hitelességét.

Nana Frombach államügyész a videóban hallható szemtanú szavaira reagálva azt mondta, "pletykákat nem kommentálunk". Mindössze annyit ismert el, hogy a gyermek valóban "komoly nyaki sérüléseket szenvedett". Elmondása szerint még nem döntötték el, hogy a feltöltőre a vonatkozó paragrafusban foglalt szankciókat alkalmazni fogják-e, de ennek ellenére az eljárást megindították ellene, többet pedig nem árulhat el egy folyamatban lévő nyomozással kapcsolatban.

Az ügybe egyébként az Alternatíva Németországnak (AfD) is beszállt, de kevés sikerrel. A párt hivatalosan, a parlamenten keresztül próbált információkat kicsikarni az ügyben, hogy akkor volt-e lefejezés vagy sem. Csakhogy – kötelezettségeikkel ellentétesen – az ügyben illetékes bizottság megtagadta a konkrét kérdésre a válaszadást. Mi több, a lefejezéssel kapcsolatos kérdéseket érthetetlen okoknál fogva kitakarva küldték vissza az érdeklődő képviselőnek.

Hiszen hiába található meg a mai napig a megrázó felvétel az interneten, hivatalos, állami szintű elismerés nem történt az ügyben, hogy itt nem egy családi tragédiáról volt szó, hanem egy brutális, szándékosan elkövetett, hidegvérű, feltételezhetően iszlamista indíttatású gyermeklefejezésről, kettős gyilkosságról.