Az orosz Vedomosztyi napilapban Alekszej Makarkin politológus, az orosz Politikai Technológiák Központjának alelnöke közölt egy terjedelmes cikket. 

Makarkin a Hogyan értsük meg a magyarokat? című cikkében emlékeztetett a Levada Központ egy szeptemberi felmérésére, amelyet mi publikáltunk elsőként.

A Központ arról kérdezte a választókorú orosz lakosságot, hogy ismerik-e az ’56-os eseményeket. Az eredmények a következőképp alakultak:

• Igen, jól ismerem az eseményeket: 5%
• Hallottam, vagy olvastam róla: 16%
• Valamit hallottam róla, de nem tudnám pontosan megmondani: 22%
• Nem, semmit nem tudok róla: 57%

A felmérésben arra is rákérdeztek, hogy  jogosan avatkozott-e be (értsd: verte le a forradalmat) a Szovjetunió. A válaszadók 35 százaléka inkább egyetértett, 15 százaléka teljesen egyetértett az intervencióval. 

Tehát, a megkérdezettek többségének fogalma sincs arról, hogy mi zajlott le Magyarországon 1956-ban, de a beavatkozást jogosnak tartja. 

A szerző szerint a szovjet emberekben elsősorban a budapesti utcák eseményeinek véres és kaotikus képe élt, a kommunisták meglincselése, ami összefonódott a nyugati titkosszolgálatok és azon horthysta tisztek tevékenységével, akik a második világháború alatt a Szovjetunió ellen harcoltak.  

Ez a sztereotípia a peresztrojka idején kezdett feloldódni, ám ismét felerősödött a gorbacsovi idők értékeinek lejáratódása, valamint annak nyomán, hogy a Nyugatra ismét geopolitikai riválisként, sőt ellenségként kezdtek tekinteni Oroszországban. A "posztkrími hatás" (a Krím Oroszország által történt elcsatolása által felkeltett nacionalista lelkesedés) minimálisra csökkentette a nyugatosok arányát az orosz társadalomban.

Makarkin rámutatott, hogy az orosz kommunisták és konzervatívok egyaránt a birodalmi, geopolitikai szemlélet alapján állnak, és emiatt egyaránt ellenérzéssel viszonyulnak a magyar felkeléshez.

– írta.

A szerző kitért rá, hogy ez alól a szovjet történetírás abban az esetben tett csak kivételt, ha az, aki lőtt, "haladóbb" volt, mint az orosz honfitársak. Ez 1956-ra értelemszerűen nem vonatkozott, de a magyar 1848-49-es forradalomra vagy az 1863-as lengyel felkelésre igen.

A kommunizmus bukásával ez a séma is összeomlott, és helyébe a "mindig nekünk van igazunk" egyszerű és következetes elképzelése lépett.

– fogalmazott a szerző.

– írta.

A szerző meglátása szerint az oroszok a hiányos tájékozottságuk mellett azért sem értik meg más országok fájdalmát – a magyar '56 mellett például a lengyelekét a katyni mészárlás miatt vagy a balti országok második világháború előtt deportált lakóinak sorsát –, mert úgy érzik, hogy a szovjet időkben odahaza sokkal nagyobb veszteségeket szenvedtek el, ám ennek ellenére sem sopánkodtak, hanem győzni tudtak a második világháborúban.

Makarkin következtetése szerint Oroszország polgárainak mélyebben át kellene gondolnia "saját történelmét, saját nagyszerű és tragikus tapasztalatait – önostorozás, de egyúttal a birodalmi komplexuson alapuló öntömjénezés nélkül".

(Az orosz nyelvű cikket itt találjátok)