Ugrás a tartalomhoz
" Csatlakozz a lázadókhoz!”
amerika, london, párizs
 
 
 
 

Egy éve kezdődött Amerika lázadása

2017. november 8. 21:28

Egy évvel ezelőtt, november 8-án választották meg az Egyesült Államok 45. elnökévé Donald Trumpot.
Előszó

Pár hónapja a méltán híres és dicső Rizmajer sörházban (Blaha) beszélgetésbe elegyedtem egy amerikai sráccal. 30 év körüli, Magyarországon fejleszti tovább programozói készségeit, szereti a jó magyar sört, a pálinkát, szereti Budapestet, de még inkább a magyar kajákat. Vidéken még nem járt, de ha azóta megfogadta a tanácsomat, akkor pótolta ezt a hiányosságát. Szeret dolgozni, otthon érzi magát Magyarországon, tetszik neki a magyar közeg. Onnan tudom, hogy sokat faggattam erről. Trumpról is megkérdeztem. Ezzel kapcsolatban két erős állítása volt:

  1. Trump a legjobb dolog, ami az elmúlt 20 évben az USA-val történt.
  2. A családja mellett egyedül a Trump által képviselt politika az, ami miatt hazavágyik Amerikába.

Innentől kezdve lehet kapkodni a levegőt, hogy "nyeee, egy ember véleménye nem is reprezentatív", meg lehet szitkozódni azoknak, akik agyi érkatasztrófát kapnak a Trump-jelenségtől, de mindenkinek be kell látnia: Amerikában elindult valami. Új szelek fújnak, és új korok üzenetét hozzák magukkal. Ezt ideje lenne belátnia a magát progresszívnak hazudó liberálkommunista cickányhadseregnek is. Az USA-ban és itthon is.

Trump első éve

Donald J. Trump, New York-i üzletemberként a politikába – korábbi szárnypróbálgatásai ellenére – teljes mértékben kívülről érkezett, sikerét sokan az olasz Silvio Berlusconi 1990-es évek közepén sorozatban aratott választási győzelmeihez hasonlítják. "Mindketten nagyon sikeres üzletemberek, gyakorlatiasak és konkrétak, képesek szokatlan módszereket is alkalmazni céljaik elérése érdekében" – elemezte a napokban Larry Sabato, a Virginia Egyetem politológus professzora az amerikai közszolgálati rádióban.

Trump, aki korábban egyébként nem republikánus köröket látogatott, a washingtoni elit "mocsarának" lecsapolását és a középosztály, valamint az átlagemberek helyzetének javítását ígérte. Választási győzelmének éjszakáján elmondott beszédében így fogalmazott:

minden egyes amerikainak meglesz a lehetősége, hogy megvalósítsa a benne szunnyadó képességeket (...) az elfelejtett férfiak és nők országunkban többé nem merülnek a feledés homályába".

Trump elsősorban munkát, munkahelyeket, az amerikai gazdasági érdekek és az amerikai nemzeti szuverenitás erőteljesebb érvényesítését ígérte. Patriotizmus, nemzeti felfogás és gazdasági nacionalizmus – rég nem látott ilyet az Obama-féle multikulti mocsarába süppedt Egyesült Államok.

Fotó: AFP

Újjászülető republikánus politika

Sok döntésével a Republikánus Párt befolyásos politikusait is magára haragította, vitái a párt elitjével nyilvánosak és nem egyszer durva stílusúak is. Tudvalevő, hogy a hagyományos republikánus politika teljes mértékben a szabadkereskedelem szorgalmazója, és a párt ismert személyiségei Donald Trump külpolitikai döntéseivel sem minden esetben értenek egyet. Ugyanakkor a Trumppal látványosan vitában álló politikusok – például John McCain arizonai vagy Bob Corker tennessee-i szenátor – azt is hangsúlyozzák, hogy társadalompolitikai kérdésekben egyetértenek Donald Trumppal, aki a hagyományos konzervatív értékrendet próbálja érvényesíteni.

A Republikánus Párt mindenképpen megosztott volt a Trump-elnökség első hónapjaiban, de egyre jobban szokják a helyzetet, egyre jobban veszik fel Trump ritmusát. Mert be kell látni: Trump jött, győzött, és nemcsak simán az asztalra csapott, hanem letarolta a táblát, felborította az asztalt, és kegyetlenül megtorpedózta a konformista és unalmas establishment elitjét. Emiatt sokan halálra is rémültek. De régóta kellett már ez a frissítés az amerikai politikának.

Fotó: Toni Jaconelli

Nem feltétlenül kell azt gondolni, hogy Trump egy politikai megváltó, hiszen valamelyest ő is a politikai establishment része, de az kétségtelen, hogy ő volt az elmúlt 20 évben az egyetlen olyan amerikai politikus, aki nevén merte nevezni azokat a problémákat, amik az amerikai társadalmat kínozták már hosszú ideje. Első éve alatt pedig tett is a problémák megoldásáért, sokszor agresszívan, sokszor vitathatóan, sokszor sikerrel, sokszor hatástalanul, de a lényeg, hogy tett, a stílus pedig már csak a Trump-jelenség velejárója.

Láncreakció

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Trump-hatás egyfajta láncreakciót indított be az amerikai politikában, lebontva a PC képmutató falait, és végre értelmes vitát generálva az amerikai társadalomban. Hiszen a Trump-jelenség hatására mutatta meg valódi arcát a safe spacek őreként strázsáló PC-fasizmus, és mutatta ki a foga fehérjét a nyugati, nihilben dagonyázó liberalizmus is.

Lázadás: 2016 vége és az egész 2017-es év is elsősorban a lázadásról szólt a világpolitikában. Míg Magyarországon már korábban politikai tettekben kristályosodott ki a lázadás, addig sokan csak beszéltek róla. Franciaországban, Németországban, Ausztriában és egész Európa-szerte a józan ész lázadásáról, a józan ész forradalmáról hebegtek-habogtak a politikusok. Emlékezhetünk, a francia elnökválasztási kampányban mindenki a saját szája íze szerint értelmezte a lázadást. A jobbközép, Gaulle-ista Fillon a migráció és a terror megállításával kapcsolatban, és a nemzeti gazdaság megerősítését felhozva beszélt a józan ész forradalmáról, míg Macron egy sokkal puhább, középre húzó lázadást fogalmazott meg. Macron annyiban valóban lázadóbb volt elődjénél, Francois Hollande-nál, hogy ő legalább nevén merte nevezni a Franciaországot fenyegető veszélyt, az iszlám terrorizmust, míg Hollande nem volt hajlandó a szájára venni azt, hogy "iszlamista terror". A nyugat-európai beszélő fejekkel ellentétben azonban Trump karaktere maga a lázadás.

Elég csak arra gondolni, hogy már Trump megválasztásának estéjén utcákat gyújtogattak a "békés", haladó liberálisok. Elég csak arra visszaemlékezni, hogy Trumpot kezdettől fogva nácizta és fasisztázta az üvöltő Antifa és Black Lives Matter-féle csürhe. Emlékezetes volt az is, mikor a választások utáni hisztérikus tüntetéssorozatban a haladók legnagyobb érve Trump nácisága mellett az volt, hogy az üzletember német felmenőkkel is rendelkezik.

A tüntetések természetesen a mai napig fel-felélednek, amelyek minőségéről kommentár nélkül elég ennyit bemutatni:

A demokraták jelenlegi mélyrepülése is a Trumpra adott válaszoknak köszönhető. Hiszen mit szajkóztak a választások után? "Csak az ostobák, a buták és a bunkók szavaztak Trumpra" – mondták nagyképűen és lenézően, miközben a valódi középosztály nagy része, a vallásos értelmiség jelentős hányada (evangélikusok 91 százaléka) és az elfeledett "amerikai nemzet" gyermekei mind Trump mellett voksoltak.

Lázadás a gyakorlatban

Fontos leszögezni, hogy bár Trump karaktere és újító szellemisége rendkívül erős, attól még az amerikai establishment gyökerei is mélyen kapaszkodnak az USA politikai fundamentumaiba. Trumpnak nehéz dolga van. Hiszen nehéz végigvinni olyan unortodox döntéseket, amelyeket az ellustult amerikai politika 100 éve nem látott és nem tapasztalt. Nehéz gyökeres változást hozni úgy, hogy a liberálisok és demokraták még mindig foggal-körömmel ragaszkodnak elavult megszokásaikhoz, melyekről 2016. november 8-án derült ki, hogy megbuktak.

Mint minden amerikai elnököt, Donald Trumpot is érdekkörök próbálják behálózni, és oldalukra állítani. Remek példa erre az a sok személyi csere, ami az elmúlt évben a Fehér Házban történt. Érdekkörök harcolnak az elnök kegyeiért. Befolyásos tábornokok, gazdasági lobbisták, Trump veje, Jared Kushner személyében pedig az ortodox zsidó nagytőke sorakozik fel, de még sorolhatnánk. Egy nagy verseny alakult ki az elnök személye körül, Trump pedig gazdasági tapasztalataira és ösztöneire támaszkodva hagyja ezt, hogy szép lassan végbemenjen a kiválasztódás. Ebben a kemény küzdelemben viszont nem mindenki találja a helyét, így lett a kiszorítósdi talán legfájóbb áldozata Steve Bannon, a modern amerikai gazdasági nacionalizmus atyja, aki egy vérbeli új-jobboldali lázadó személyében gyakorolt pozitív hatást Trumpra.

Akkor hol marad a lázadás?

Donald Trump egy régóta várt színt vitt az amerikai és a republikánus politizálásba is. Az amerikaiak ugyanis már majdnem megszokták, hogy ócska komédiások, Jay-Z-t rappelő showmanek és a PC nevében aggódó, képmutató bohócok dirigálják nekik, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy mi a helyes és, hogy mi nem az. De szerencsére jött Trump, aki rázárta a majmokra az ajtót, és fellázadt a rendszer hibái ellen. Trump nem csak elhibázott politikák, de elhibázott felfogások ellen is harcol.

Nézzük csak szépen sorban, melyek Trump lázadásának főbb pontjai: a munkanélküliség csökkentésére tett intézkedések; a korlátlan bevándorlás szigorítására tett kísérletek; a mexikói fal ötlete, amellyel a korlátlan drogcsempészetnek is megálljt parancsolna; a liberális fake news média hiteltelenítése; az "America First" gondolat előtérbe helyezése, és a nemzeti szuverenitás megerősítése; a közel-keleti terror megfékezése érdekében tett kemény katonai fellépések; az Észak-Koreával szembeni határozott diplomáciai fellépés, mellyel Japánt és Dél-Koreát is védelmébe vette; a középosztály és a kkv-k terheinek csökkentése és a tervezett adócsökkentések; a keresztény gondolatok felvállalása és megerősítése (karácsony); és kiállás az elfeledett Amerika (bányászok, kohászok, gyármunkások) mellett, amiről a keleti part liberális elitje már rég lemondott. Trump konkrétan dogmatikussá vált hitkérdésekkel szállt szembe (klímaegyezményből való kilépés), hogy megtartsa ezen csoportoknak tett ígéreteit.

Természetesen lehet ezeket a pontokat bírálni, lehet értékvitát generálni, de Trump személyében végre újra olyan dolgok kerültek előtérbe az amerikai politikában, melyek a multikulti térhódítása miatt sokáig el voltak nyomva. Olyan dolgok, melyeket itt, Közép-Európában is értékelni tudunk.

Persze sokan próbálják megtorpedózni, sokan tesznek neki keresztbe, sokan próbálják elgáncsolni és gáncsolják el kezdeményezéseit, de hát ilyen a lázadás természete. Harcolni kell, mert harc nélkül nincs győzelem, és ezt Trump is nagyon jól tudja.

Mi a helyzet most?

Egy évvel a sokakat meglepő választási eredmény után a mindenütt ellenzékbe szorult Demokrata Párt elemzők szerint szétesőben van, a győztes Republikánus Pártban pedig sok a vita annak ellenére, hogy övék lett a képviselőházi és a szenátusi többség, valamint ők győztek a kormányzóválasztások elsöprő többségében.

Egy év elmúlt, de egyik párt sem tud túljutni a tavalyi választásokon"

– írta a héten a The Hill, ami egy elsősorban kongresszusi politikával foglalkozó washingtoni lap. Az elemzés szerint a Republikánus Párt ugyan forrong, de legalább él és mozog, míg a Demokrata Párt ott tart, hogy politikusai egyelőre még nem fogalmaztak meg új és a választóik számára elfogadható üzenetet. A CNN hírtelevízió kedden közölt felmérése szerint huszonöt év óta nem volt ilyen alacsony a párt támogatottsága, mint most.

Ezért ünnepeljük november 8-án azt is, hogy nem Hillary Clinton lett az USA elnöke.
Mit jelent nekünk Trump?

Sokan felvont szemöldökkel kérdezik, hogy miért jelent olyan sokat a magyar jobboldalnak Donald Trump és az általa generált amerikai jelenség. Mi olyan különleges Trumpban, mi olyan fontos benne? Trump közép-európai jelentése egyelőre mindenképpen szimbolikus. Hasonlóan azt az értékalapú lázadást testesíti meg, amit a magyar jobboldal és az Orbán-kormány is képvisel. Jelképezi a lázadást az elavult liberális világrenddel szemben.

És ami a legfontosabb: Donald Trump győzelme egyfajta lélektani megkönnyebbülést is jelent. Azt, hogy a közép- és kelet-európai országok, így Magyarország és a Balkán országai is felszabadultak a folyton vizslató, jelentéseket író, ejnye-bejnyéző, és demokráciát féltő politikai rendőrök nyomása alól. Bár a korábbi amerikai külügy még nem cserélődött ki teljesen, érezhetően kisebb amerikai nyomás nehezedik térségünkre, és láthatóan kevesebben próbálják nekünk kívülről megmondani, hogy hogyan éljünk és gondolkozzunk a saját hazánkban.

Trump ENSZ-közgyűlés előtt elmondott tanácsa ugyanis örök érvényű:

Mindenki foglalkozzon a saját hazájával! Mindenki helyezze első helyre a saját országa érdekeit!"

OLVASTAD MÁR?

amerika, london, párizs
 
 
 
 

Szabadon lehet kommentelni, a vélemény szabad, viszont a gyűlöletkeltésért, személyi integritás megsértéséért mindenki maga felel.

Beata Szydlo: Brüsszelnek tiszteletet kell mutatnia

Beata Szydlo: Brüsszelnek tiszteletet kell mutatnia

amerika, london, párizs

Brüsszel folyamatosan piszkálja Lengyelországot, amiből már nagyon elegük van a lengyeleknek.

A Pride nem, de Schiele nudista festményei sértik az erkölcsöt

A Pride nem, de Schiele nudista festményei sértik az erkölcsöt

amerika, london, párizs

A több mint száz éves aktképek vállalhatatlanok, de a sokszor majdnem meztelenül vonagló pride-osokkal nincsen semmi gond.

A németekkel ellentétben az osztrákoknak még idén lehet kormányuk

A németekkel ellentétben az osztrákoknak még idén lehet kormányuk

amerika, london, párizs

Jól haladnak az osztrák koalíciós tárgyalások, már több mindenben megegyezett egymással az ÖVP és az FPÖ, de nem akarják elsietni a dolgokat.

Este 7:59

Este 7:59

7:59

A mai nap legfontosabb híreiben a belpolitikára koncentrálunk. Zárd a hetet velünk!

Durván izmozik az ukrán miniszterelnök a magyarellenes nyelvtörvény ügyében

Durván izmozik az ukrán miniszterelnök a magyarellenes nyelvtörvény ügyében

amerika, london, párizs

Volodimir Hrojszman miniszterelnök pénteken, a kijevi parlament plenáris ülésén leszögezte, hogy Ukrajna senkinek sem engedi meg, hogy "zsaroló hangnemben" beszéljen vele. Hozzátette, hogy ez az új oktatási törvényre is vonatkozik.

Terrorveszélyre figyelmezteti az Európába érkező amerikaikat az USA

Terrorveszélyre figyelmezteti az Európába érkező amerikaikat az USA

amerika, london, párizs

Az amerikai külügyminisztérium külön felhívta az Európában telelő állampolgárok figyelmét a kontinensen uralkodó terrorfenyegetettségre.

A Penny Market homoszexuális csokimikulást is árul

A Penny Market homoszexuális csokimikulást is árul

amerika, london, párizs

A Pennyben is beköszöntött a karácsonyi szezon.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére