Tudjuk, mi a tét: 1918 után a polgári radikálisok tétovaságuk következményeként harminc évre kiszorultak a politikából s az intézményekből, a liberális, polgári radikális és georgista gondolatok Károlyi forradalmának bukása után eltűntek a magyar közéletből.  […] Pontosan ez a sors vár az ellenzék által képviselt ideákra, ha esetleges [sic!] megosztottságuk miatt képtelenek lennének mozgósítani azokat, akiknek elegük van Orbán kormányzásából”