2015. június, Keleti pályaudvar.

Beleégett az agyamba, a retinámba, a hallójárataimba, ahogyan a "menekültek" dühösen követelőzve egy emberként skandálják: DZSERMÁNI! DZSERMÁNI!

Előrehaladott stádiumban lévő, gyógyíthatatlan migránssimogatónak, és a betiltott őrkutyáknak megpróbálom lefordítani ezt a két szót. 

Azt jelenti: NÉMETORSZÁG! NÉMETORSZÁG!

Ezek a jóemberek "nem ide jöttek, nem ezt akarták" (@Ákos). Nekik nem felelt meg se Görögország, se Bulgária, se Horvátország, se Szerbia, se Magyarország, de még Ausztria sem. Õk a DZSERMÁNI nevű országba akartak/akarnak eljutni s élni. 

A Soros-féle embercsempész – emberi szavakkal leírhatatlanul civil és független – NGO-k ugyanis ezt az országot (a gyengébbek kedvéért még egyszer: DZSERMÁNI) nyomtatták azokra a szórólapokra és prospektusokra, amiket a Közel-Keleten osztogattak az ide csempészendő illegális bevándorlóknak. 

És ezek az emberek el is indultak DZSERMÁNI-ba. Akik picit is érdeklődnek a külpolitikai történések iránt, azok pontosan tisztában vannak azzal, hogy a Közel-Kelet egy olyan darázsfészek, ahol a béke és az elviselhető időjárás hosszú ideje ismeretlen fogalom. Emberemlékezet óta a forróság és háborúk pusztítják.

Akik meg nem, azok kaviáros és libamájas szendvicsekkel várták a Soros által felhergelt és elindított népvándorlókat. Õk bárgyú, de szelfiképes mosollyal fogadták az országokon áttörő, többségében mohamedán tömegeket. És nem voltak hajlandóak elfogadni se az igazságot, se az érveket. 

Etettek, szelfiztek, és dacosan pakolták fel a Facebookra saját nagylelkűségük, és nagyszerűségük bizonyítékait. 

Közben orbánoztak, stadionoztak. Meg princípiumoztak. És vak komondoroztak. 

Persze csak akkor, ha maradt egy szusszanásnyi idejük, ugyanis nagyon lefoglalta őket az a rengeteg férfi, akik nőiket és gyerekeiket otthon hagyva menekültek el a meleg, a munkanélküliség, és a lassú wifi elől. 

Nem akarok igazságtalan lenni. Természetesen hoztak pár asszonyt s gyermeket. Előbbiek cipelték – uraik mögött szigorúan öt méterrel lemaradva – a csomagokat, utóbbiak pedig élő pajzsként szolgáltak a rend- és határőrök, valamint az általuk használt gázspray-fújások és gumibotcsapások ellen. 

Ezeket csak azért írtam le, mert ma az Európai Bíróság elutasította Magyarország keresetét a kötelező kvóták ügyében. Mondhatnák, hogy a döntés csak szimbolikus jelentéssel bír, csakhogy az ítélet után nem sokkal Junckerék bejelentették, hogy akkor ők inkább a duplájára emelnék a kényszerdeportáltak számát. Ha már lúd, ugyebár. 

Beindult a bulika, meg a közeleg a tél és a többi, és a többi. Mert túl azon, hogy az egész migrációs krízist hazugságok indították el, és a nyugati, valamint a magyar ballib sajtó is hazugságokkal akarják elfogadtatni. (Többdiplomás szírek, háború és az ISIS elől menekülő szerencsétlen sorsú keresztény magfizikusok, stb, stb.)

És Junckerék hibába akarják erőszakkal a nyugat-európai országokhoz képest elmaradottabb, szegényebb és ilyenformán a migránsoknak nem elég komfortos kelet-európai országokba kényszerbetelepíteni a menekülteket, ők bizony napokon belül a pozsonyi, a prágai és a budapesti pályaudvarok peronjain fognak dühödten skandálni. 

Azt fogják ordítani: DZSERMÁNI! DZSERMÁNI!