Az első lelkesedés svungját kicsit enyhítette sajnos, hogy a forradalom közben feltételessé vált. Ha és amennyiben, valamint és, csak akkor, ha. Pedig már lelki szemeim előtt láttam a metafizikából, textusból és kontextusból fölépülő barikádokat.

A sztrájk ötlete azonban veszélyes dolog. Szemben a hajnali 8-as hídfoglalással ezt nem fenyegeti az, hogy a résztvevők végül nem tudnak elmenni rá. A sztrájk az a hadművelet, amit a bölcsész és a társadalomtudós minden különösebb erőfeszítés nélkül végre tud hajtani.

(És különben is, ki volt az az idióta, aki hajnalra szervezte a hídfoglalást? Bölcsész 10-ig a kávéját sem issza meg. Így sosem fogjuk megtudni, ki lehetne a gender szakos Budaházy György. Figyelmesebben tessék olvasni a Rules for Radicalst!)

Ez azonban az ország egyensúlyát és jólétét fenyegeti.

Épp ezért nagyon szépen megkérünk minden szociológust, politológust, kulturális antropológust, esztétát, gender studiesost, média-kommunikáció szakértőt, eszmetörténészt, hogy ne sztrájkoljon. Ha mégis megteszi, az ugyanúgy csőd közelébe vezetné az országot, mintha jómagam nem írnék posztokat ide.

Könyörgünk, ne tegyétek! Nem szeretnénk Görögország sorsára jutni. A boltokba kell a kenyér meg a tej. És azt is tudnunk kell, hogy áll a termelőeszközökhöz való viszony.