Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének támogatására született meg a szovjet katonai bábáskodás mellett a Kádár-korszak hivatalos párt- és állami propaganda kiadványa a Népszabadság. November 2-án jelent meg a „megújult kommunista párt" lapja, a Népszabadság, miközben még Szolnokon kiadták a Szabad Népet is. A Népszabadság az MSZMP lapjaként, Kádár János rádióbeszédével a címlapon jelent meg, miközben a szovjet ellentámadás november 4-én indult meg. 

A Népszabadság aztán, mint a szocialista Magyarország vezető napilapja már 750 ezres példányszámban jelent meg egészen a rendszerváltás idejéig. A lapnak olyannyira semmi köze nem volt a független szakmai újságíráshoz, hogy kezdetben formálisan, de egészen 1989-ig informálisan is a Népszabadság mindenkori főszerkesztője nem újságíró volt, hanem az MSZMP politikusa. A szovjet Pravda példáján a Népszabadság is kötelezően előfizetett volt az egyes intézményekben, és kötelező olvasmány volt a párt tagjai és a lakosság számára.

(Kádár János)

A belpolitikai újságírás ... “átfogóan és vonzóan mutatja be a szocializmus építésének eredményeit, azok propagálásával jogos büszkeséget kelt, segít elterjeszteni a jó tapasztalatokat, növeli a tisztességes munka rangját, kiemeli és népszerűsíti a nagy tettek embereit, bemutatja a dolgozó ember, a család, az üzemi kollektíva életét, növeli a tartalmas alkotó élet vonzerejét, szót ad a tisztességesen élő és dolgozó emberek véleményének” (v.ö. bulvárok) (p. 31 Soltész István: Belpolitikai sajtó. TK, 1977)

Aztán hogy, hogy nem, a rendszerváltás kezdeti, irányított privatizációs szakaszában az ország legnagyobb példányszámú lapja úgy került magánkézbe, hogy az MSZMP utódpárt MSZP befolyása a Szabad Sajtó Alapítvány tulajdonrészéhez kötött jogok révén folyamatosan biztosított volt (egészen a lap mostani, legutóbbi tulajdonosváltásáig). Így a Népszabadság továbbra is pártlapként működött, nem titkolva, hogy esetében a kifelé hangoztatott objektivitás és baloldaliság tisztán csak az MSZP pártérdekeinek a szolgalelkű kiszolgálását jelentette.

A 2000-es évektől kezdve látványosan elkezdett visszaesni a rendszerváltás első éveiben még mindig 300 ezres eladási példányszáma a lapnak, ami egyet jelentett a folyamatos veszteség termelésével a külföldi laptulajdonosok számára. Mivel a lap története egybefonódott az MSZMP és a szocialista utódpárt létével és történetével ezért talán nem túlzás azt álltani, hogy a lap sorsának alakulása az MSZP aktuális állapotának a tükörképe.