Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Békés Márton: "Che Guevara ma Viktor-pólót hordana"

888.hu

2017.08.30. 17:58

Rendhagyó beszélgetés Békés Mártonnal, a polgári underground gerillájával a jobboldalról és az életrõl, a hõsökrõl és gyilkosokról, a terroristákról és liberálisokról, a forradalomról és arról, ami utána következik, na meg arról is, hogy "Európa politikai életének legnagyobb partizánja Orbán Viktor".

A jobboldal legyen törzsszövetség”

 

GFG: Mi már régóta ismerjük egymást. Van előtörténete a dolgainknak.

Békés: Régóta, bizony. A beszélgetésre készülve megnéztem azokat a leveleket, amiket az ismeretségünk elején írtam.

GFG: És milyenek voltak? Felháborodottak?

Békés: Tisztelettudók.

GFG: Utána jött a felháborodás, meg hogy verekedjünk. (nevetés)

Békés: Az is volt?

GFG: Az is. Volt egy vitánk a szervilizmusról, a jobboldalról, a Polgári Magyarországról először írásban, aztán borozva, még jó néhány évvel ezelőtt, a kőszegi Tranziton.

Békés: Tegnap újraolvastam ezeket a szöveget. És ugye a társas érintkezésnek van egy szabálya, hogy…

GFG: Kioktatással kezdjük?

Békés: Nem. Állapotfelméréssel kezdjük! Hogy mindig, akik egymással szemben ülnek, mint mi most, azok ellentétben állnak egymással. De Nietzsche azt mondja, hogy jól válassz magadnak ellenfelet.

GFG: Biztos, hogy Nietzschével szeretnél indítani?

Fűrész: Hadd indítson már Nietzschével!

Békés: Lehet, hogy Gábor és köztem van egy ilyen bizsergető ellentét. (nevetés) És ez az ellentét évek óta van, vagy szerintem most már csak volt. Változnak az idők. Nem lehet az időt leszögezni. Sem 1956-ban, sem 2002-ben, de 2009-ben sem. Mindig az időzítés a fontos. Amit akkor, 2012-ben írtál – azaz öt éve–, az szerintem akkor még nem volt igaz. Szerintem akkor még elébe mentél az időnek.

GFG: De tudod, hogy most veled készül az interjú.

Fűrész: De mit írtál, Gábor?

Békés: Nagyjából arról írt, ami később úgy híresült el, hogy a Polgári Magyarország egy „politikai termék”. 2012-ben még közelebb voltunk ahhoz az időhöz, amikor a Polgári Magyarország ideája még a mostaninál aktívabban élt és hatott, de ma azt gondolom, hogy megváltozott az idő. Az egész jobboldali, konzervatív portfóliónak továbbra is szerves, folytatható része, vagy inkább azt mondom: igen fontos legendája a Polgári Magyarország, de beépültek azóta új mítoszok is ebbe a portfólióba. El kell viselni, hogy a Polgári Magyarország pólusa mellé betársultak mások is. El kell viselni, hogy a polgári világhoz tartozó fórumok mellett vannak már más fórumok is. De nemcsak el kell viselni, hanem egyenesen örülni kell annak, hogy többszólamú lett a jobboldali kánon. Ennyiben közelebb is van az én nagy ideálomhoz, hogy a jobboldal legyen egy törzsszövetség, amibe több, alkalmasint egymással is talán vitában álló klán van. A jobboldalon belül magam is egy klán tagjának tartom magam.

GFG: Mi vagy melyik ez a klán?

Békés: Ez a klán egy konzervatív szubkultúra, amit mondjuk a Jobbklikk képviselt. Ebben sok minden van. És az is igaz, hogy néha ennek a klánnak az egyedüli tagja vagyok. (nevetés)

GFG: Legalább nincsenek törzsi villongások. (nevetés)

Békés: Törzsi villongások vagy a klánon belül vita nincs. Fontos, hogy önmagunknak újra és újra szellemi kihívásokat támasszunk, ezt én néha megcselekszem. Magamat a „konzervatív forradalom” ügyéhez közel állónak tartom. Azt is szeretném, hogy legyünk többszólamúak! Azt el kell viselni, hogy néha a szólamban vannak erősebb hangok. Volt, amikor nem voltam erős hang, de nem is biztos, hogy ez szükséges – ez egy dinamika.

GFG: Most erős vagy gyenge a hangod?

Békés: Stabil vagyok. De komolyra fordítva a szót: a hangom erejét majd mások megítélik. Most azt gondolom, hogy van néhány olyan – ahogy te mondanád – „politikai termékem”, ami használható. És nem baj, hogy azt mondod, mert szerintem ez egy jó szó.

Fűrész: Ezt a két szót harsogja mindenki.

Békés: Valakinek az egész életében nincs két szó. De azt gondolom, hogy van néhány olyan – akár politikailag is értelmezhető – termékem, amit forgalmazok ezen a piacon.

GFG: Na, nézzük akkor a termékeid! Ha már itt vagy, mutasd akkor, hogy mid van!

 

Akkor fejeződik be a sztori, ha a hőseink gyilkosai is meghalnak”

 

Békés: Az egyik termék most a bírák és ügyészek. Schmidt Mária Látószög blogján fut, ennek a minap jelent meg az első portréja. Ez a vonal antikommunista része. Ez szerintem fontos, ezt ne feledjük!

GFG: De azért mondjál már három mondatot erről a „termékről”!

Békés: Nehéz a dolgokra nagytotálban nézni, és most elkezdhetném, hogy valaki halálügyészből lett a brókerbotrány érintettje, valaki hadbíróból lett a Legfelsőbb Bíróság alelnöke, vezető ügyészből Békés megye rendőrfőkapitánya. Két állítást azért megfogalmaznék: az egyik az, hogy ezek az emberek továbbra is köztünk élnek, vásárolnak a boltban, vagy felszállnak velünk a villamosra.

Fűrész: Tehát azokról beszélsz, akik súlyos politikai ügyekben a kommunizmus idején a megtorlók oldalán álltak?

Békés: Így van, ők maguk voltak a megtorlók, az ’56-os forradalom és szabadságharc megtorlása során főképp munkásfelkelők gyilkosai voltak.

Fűrész: Vagyis politikai ítéleteket hajtottak végre.

Békés: Igen, azokat hajtották végre. Teszem hozzá: akkor se volt muszáj, hogy valaki vezető ügyész legyen, de ők örömmel vettek ebben részt. 25 ember halálához van közük. De ha rajtuk múlik, akkor 32-t végeznek ki. Köztük van a 19 éves Mányi Erzsébet, egy ikon: Mansfeld Péter, Bárány János, Tutsch József. Többnyire igazi munkásfelkelő az összes. Ezek az emberek, akikről a sorozat szól, ezt követően a Kádár-rendszer csúcsára tudtak jutni: sportvezetésben Úszószövetség-alelnök, Keravill-vezető, MÉH-trösztvezér, legfelsőbb bírósági alelnök és így tovább. A rezsim, amikor állítólag puhult, akkor is azokat alkalmazta, akiknek könyékig véres volt a keze. Ez a sztori egyik fele. A másik fele az, hogy nem bízom abban, hogy velük szemben lehet eljárás.

GFG: Akkor mit szolgál, amit csinálsz? A lelkiismeretnek, a történelmi igazságtételnek szól?

Fűrész: Az életnek, nem?

Békés: Mind a kettővel egyetértek, de leginkább a hőseinkről szól. Arról a 25 emberről szól, akik 60 éve nincsenek már köztünk, mert megölték őket azért, mert forradalmárok voltak.

Fűrész: És hozzátartozik az élethez, hogy a gyilkosok időnként elsétálnak. Merthogy a sztori végül is erről szól.

Békés: Nincs befejezve a történet. Szomorú kimondani, hogy akkor fejeződik be a sztori, ha a hőseink gyilkosai is meghalnak. Ez felháborító dolog. Azt gondolom, hogy a politikai folyamatokban a felháborodás és a harag tényező lehet. A másik pedig: idetartozik egy könyv, a Gerillaháború. Annak is van egy komoly ’56-os része, és a gerillamódszer politikai exponálása fontos. A technológiakritika, amit csináltam egy ideig, az most abbamarad. Más feladatok vették át a helyét.

GFG: Maradjunk még egy kicsit a gerilláknál.

 

A cél az életmódunk elpusztítása”

 

Fűrész: A gerillatéma helyett ma a terrorizmusról van szó. Mi a véleményed a terrorizmus és a gerillaharc viszonyáról? Mi az unikális ebben a mai terrorizmusban? Mert azt azért mindannyian érezzük, hogy van benne valami szokatlan. A liberális véleményoldalakon sokat hasonlítják azt, ami történik, az ETA és az IRA által elkövetett merényletekhez. Azt mondják, hogy korábban is voltak terrorcselekmények, nincs új a nap alatt, te meg azok között vagy, akik azt mondják, hogy mégiscsak valami új dologról van szó.

Békés: Most hétéves ausztrál kisfiúk vannak a célkeresztben és nem Aldo Moro. Ez szerintem teljesen más. Most nem azonosítható, nem elkezdődő, nem befejezhető konfliktusok zajlanak. Európa 2015-től kezdődően – persze már régebben is – elkövette azt a hibát, hogy számunkra nagyon nehezen érthető közel-keleti vallási, kulturális, etnikai konfliktusok ágenseit hozta be Európába. Ami Szíriában zajlik, és ami az egész jelenlegi világkrízis katalizátora volt, az nem más, mint az arab világ spanyol polgárháborúja. És egyben olyan, mintha a 30 éves háborút Kalasnyikovokkal vívták volna meg. A fegyverek technológiai fejlődése és a modern proxiháború összekevert két olyan háborús modellt, ami végzetes. Mi ezeknek a csíráit elhoztuk Európába, és a mi nagyvárosaink kellős közepébe ültettük őket. Most egyesek csodálkozva nézik, hogy ezek mérges gyümölcsöket teremnek.

GFG: De arról beszélsz, hogy az alany mi vagyunk. Hogy mi vagyunk azok, akik ezért felelősek.

Békés: Én azt gondolom, hogy az európai nihilista liberalizmus a felelős ezért. És azt is gondolom, hogy Közép- és Kelet-Európa – ami ebből az egészből kimarad – ebből erősebben fog kikerülni. Volt szerencsém járni Londonban, Brüsszelben és Párizsban – bár Brüsszelben járni a legkevésbé szerencse –, de ha valaki megkérdezné, hogy a gyerekem, pláne az unokám fogja-e látni ezeket a városokat, azt mondanám: ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Szerintem rövidesen mi sem a spanyol tengerpartra fogunk járni, hanem a bolgárokhoz, románokhoz, a Fekete-tengerhez. Létrejött egy olyan szituáció Európában, ami nincs az ellenőrzésünk alatt, a kulturális okait nem értjük, s a mainstream média úgy tálalja ezt az egész konfliktust, mintha ugyanolyan lenne, mint a régi. Azt mondják: a terrorista nem muszlim. Pedig a terrorista muszlim, és vallási motivációból hajtja végre rémtetteit. A terrorista téged azért öl meg, mert a csajoddal kézen fogva sétálsz a tengerparton. Õrajta bikini van és egymás mellett mentek kézen fogva, vagyis ő nem mögötted jön egy burkában, két méterrel leszakadva – ez a felháborító a számukra. Az életmódunk áll a támadás középpontjában, és emlékezzünk a Charlie Hebdo-merénylet idején arra a muszlim rendőrre, akit szintén megöltek. Mert ők is célpontok. Azok is, akik elhagyják a Dar al-Islamot, ide vándorolnak és a mi életmódunkat élik – azok szintén ellenségek.

GFG: Tehát azt mondod, hogy a modern kori terrorizmus célpontja az európai életforma – legalábbis a kontinensen.

Békés: A posztmodern kori terrorizmus célja egy életforma megsemmisítése, de a győzelem minden reménye nélkül. Hasonlítsuk össze az ETA- és IRA-terroristát a mostani Iszlám Állam terroristáival: két nagy különbség van. Az ETA és az IRA terroristája – nem beszélve a Baader-Meinhof csoportról – az európai életforma keretei között maradt. Baader és Meinhof nudista volt, kommunákban éltek, olyan gyorsan cserélgették a partnereket, mint a géppisztolyban a tárat. Ugyanebben a keretben maradtak, csak ők egy szélsőbaloldali romantika keretében akarták felszámolni a kizsákmányolást. Meg akarták érni a győzelmük végét. Zsaroló leveleket küldtek, egy svájci ügyvéden keresztül kommunikáltak az elrabolt túszok sorsáról a hatóságokkal, tárgyalni lehetett velük. Ezt a mostani terrorizmust nem lehet szóra bírni. A mai terrorista nem akarja megérni a győzelmét, hiszen meghal már előtte. A Kurd Munkáspárt terroristája vagy gerillája (ezt mindenki döntse el maga) meg akarja érni Kurdisztán létrejöttét. Ezek nem. Õk nem abban az életmódkeretben vannak, mint mi. Itt a cél az életmódunk elpusztítása. Katonai vagy hadászati értelemben pedig semmi, de semmi közük a gerillákhoz. Lehet, hogy a gerilláktól vesznek át taktikai elemeket: üss és fuss, rejtőzz el…

Fűrész: Mint ahogy a modern fegyvereket is átveszik a modern hadviselésben.

Békés: Abszolút így van. De stratégiai szempontból teljesen más a cél. Lehet, hogy a terrorista a mindenkori szabadságharcos patináját magára akarja ölteni…

GFG: Ugye mindenki harcosa az Iszlám Államnak. Tehát, ha történik egy merénylet, és azt elismerik, akkor azt mondják be, hogy „az Iszlám Állam katonája követte el”.

Fűrész: Tudod, mi a fura az egész jelenségben nekem? Az öngyilkos karakter, ami emberi, evolúciós szemszögből nézve is teljesen nonszensz.

Békés: Az öngyilkos karakter az iszlám felfogás legmélyéről jön, ahol ez megengedett, sőt valaki így is tud sahíd, azaz mártír lenni. Nagyon érdekes, hogy mi, szekularizált, európai gondolkodású emberek, nem tudunk ezzel mit kezdeni, és nagyon gyakran a liberális médiában, hogy ne kelljen ennek a nagyon komoly vallási motivációjával számolni, őrültnek állítják be őket, és egy-egy disznó ügyvédnek sikerül is ezeket beszámíthatatlannak nyilváníttatni. Mert akkor azt tudják mondani, hogy labilis idegállapotban volt, és azért hajtott bele mondjuk a nizzai sétányba.

Fűrész: Azt is mondják, hogy be volt drogozva.

Békés: Így van. Nem merünk ezzel számolni, mert ha ezt egyszer átgondolnánk, akkor ki kellene jelentenünk, hogy háborúban állunk – vallásháborút indítottak ellenünk. Nagyon fura belegondolni, hogy egy halálszekta, amely megragadt Mohamed és közvetlen követői (salaf) gondolkodási körülményei közepette,  háborút indít reformáción, felvilágosodáson, modernizáción túl lévő nem vallásos kontinens ellen.

 


Hogy a fenébe ellenőrzöd, hogy valakinek van-e otthon konyhakése?”

 

GFG: Melyik az erősebb?

Békés: A történelem azt szokta mutatni, hogy nem az utóbbi. A másik probléma, hogy megváltozott a terroristák rekrutációja. Már nem ott tartunk, hogy az iszlamistákat radikalizálják, mint ahogy az al-Kaida csinálta, hanem a radikálisokat iszlamizálják. Máshogy alakul a terrorizmus szocializációs közege. Tönkrement életekről van szó. Olyan életekről, amelyek eleve nem illeszkedtek az európai rendbe, és – bocsánat – az európai rend nem is követelte meg tőlük, hogy beilleszkedjenek. A terroristák közül sokan börtönben voltak, ott építették ki a kapcsolataikat, mindegyik kisstílű bűnöző, többnyire drogfutár és autótolvaj volt, vagyis eleve társadalmon kívüliek. Az Iszlám Állam csak annyit csinált, hogy ezeket a radikálisokat iszlamizálta.

GFG: Fegyvert adott a kezükbe, a lelkükbe.

Fűrész: Tudom, hogy ez egy olyan argumentáció, ami széles körben népszerű, hogy mi gyengék vagyunk és ők erősek, de azért vegyük figyelembe azt is, hogy mi (az európai kultúrkör) hoztunk létre egy globális gazdaságot, egy óriási, erős networkben létezünk. Az ő öngyilkos kultúrájuk – már bocsánat a metaforáért, de – rákos daganat, ami ugyan szíve szerint elpusztítaná az egész szervezetet, de ez irreális, hatalmas teljesítmény lenne egy decentralizált, valódi katonai erő nélküli terrorszervezettől. Ezzel azt akarom mondani, hogy lehet, hogy mi gyengék vagyunk bizonyos szempontból, de a mi kultúránk ad egy olyan globális struktúrát, amiben a világ jelenleg működik. Ez pedig egyszerűen más lépték.

GFG: Szerintem a kulcs a félelem és a rettegés. Hogy ebben vagyunk gyengék, ebben a pszichózisban.

Fűrész: Azt én elismerem Gábor, hogy abban mi gyengék vagyunk.

GFG: Mert hogyha tényleg a hétéves ausztrál gyerek a célpont, meg nem tudjuk, hogy mikor és hol robban valami, mert egy riasztó felsüvít és máris azt hisszük, hogy iszlám terroristák rohannak be a Nyugati pályaudvarra, tehát igazából a rettegés kultúrájában vagyunk gyengék, és ebben ők az erősek.  

Békés: Olaszországban nemrégiben embereket tapostak le, mert egy petárdát robbanásnak véltek. Ehhez van köze az Iszlám Államnak?

GFG: Hogyne lenne.

Békés: Persze, hogy van. Õk hozták létre azt, amiről beszélsz, a pszichózist: hogy megijedünk az árnyékunktól is. Ez a harci módszer egyik része. Nagyon nehéz ellene tenni, mert egyfelől persze növelheted a katonák jelenlétét az utcán, amit én üdvözlök, növelheted a terrorfenyegetés elleni apparátusaid hatékonyságát, ezt is üdvözlöm. De azért talán érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy azok a fiatalok, akik ebből a közegből kijönnek, őket vajon milyen közösség veszi körül? A legutóbbi merénylet egyik elkövetőjének a lánytestvére azt mondta a kamerába, hogy „az öcsém nem bűnös, ő csak egy tizenéves fiú. Nem gondolt soha terrorcselekményre, és nem volt radikális.” Ez ugyanolyan, mint az RTL Klub tudósításai, amikor valaki kiirt egy egész családot, és megkérdezik a szomszédokat s mindenki elmondja, hogy „ez egy áldott jó gyerek volt, úgy szerette a nagyanyját; igaz, hogy most megkéselte, de egyébként csendes szomszéd volt”. Ilyenkor a kognitív disszonanciát csökkenti a rokonság, a szomszédok, és elmondják, hogy mi nem vettünk észre semmit. Vagy egyszerűen hazudnak. Izraelben ez a dolog úgy működik, hogy a terrorcselekményt végrehajtók családjának a házát is lerombolják. Nem kellene ide eljutni, de az mégiscsak halálos fenyegetés, hogy integrálatlan és ma már integrálhatatlan csoportok élnek a mi szekuláris közösségünkben.

GFG: Szerinted felmehetnek az európai kultúra képviselői arra a pályára, hogy az elrettentés pszichózisán mérik össze az erejüket? Most már mindent ellenőrzünk, megháromszorozzuk a katonai jelenlétet, és így tovább. De az ellenőrzés nem félemlíti meg őket.

Békés: Nem félemlíti meg őket és ki is csúsznak az ellenőrzés alól. Hogy a fenébe ellenőrzöd azt, hogy valakinek van-e otthon konyhakése, azzal lefut-e az utcára és lekaszabol vele. Ezt nem tudod ellenőrizni. Ott tartunk, hogy már az ellenőrzés is kevés. A hatékony megelőzésre kellene koncentrálni. Azoknak a társadalmi struktúráknak, közegeknek az ellenőrző funkcióját kiépíteni, amelyekben ezek az emberek kitermelődnek. Az, hogy Európában működnek Európán kívülről finanszírozott imámok, ezt én olyannak veszem, mintha a fejünkhöz tartanák a pisztolyt. Azt, hogy működnek radikális mecsetek, szintén elképesztőnek tartom. Minden alacsony homlokú heil hitlerezőt nyilvántartanak Németországban – helyesen–, de miért van az, hogy szalafisták meg saría őrjáratok működhetnek? Azt hiszem, hogy ez a probléma. A túl nagy szabadság a végzetünk.

 

Che Guevara ma Viktor-pólót hordana”

 

GFG: És akkor hol vannak a gerillák?

Békés: A vesztfáliai békerendszer összeomlása és a világháborúk után mikro-világháborúk zajlanak. Világ-polgárháborús állapot van, ahol a technológia előrehaladása miatt a gerilla-hadviselés is egyre kevésbé van jelen. Az optikai hadviselés, a felfokozott ellenőrzés, a technikai haladás miatt a gerillának is egyre kevesebb talaja marad.

GFG: Azt mondod, a gerilla-hadviselés lényege egy aszimmetrikus viszony. Tele van a világunk ilyen viszonyokkal.

Békés: Tulajdonképpen egy aszimmetrikus korban élünk, ebben igazad van, de én a gerillát szűk értelemben fogom fel. Ha persze a gerillát hétköznapi módon értelmezzük, ahol a gerillagrilltől kezdve gerillapornón át a gerillaéletrajzig minden van, akkor érthető, amit mondasz. Ha viszont a szót eredeti értelmében használjuk, akkor a gerilla az, aki népéhez és földjéhez kötött és egy nálánál nagyobb megszálló erő alól felszabadítja a hazáját. Ennyiben én manapság egyetlen gerillacsoportot látok csupán, a kurd milíciákat, akik egyébként éppen a terrorizmus legdurvább, totalitárius verziójával harcolnak. Valójában azonban a gerilla tiszta formájában egyre inkább a múlté. Ha viszont azt mondjuk, hogy a gerillaháborúzás – mint aszimmetrikus küzdelem – az emberi viselkedésnek egy elkülönült megoldása, akkor azt is kimondhatjuk, hogy Európa politikai életének legnagyobb partizánja Orbán Viktor.

GFG: Viktor egy gerilla?

Békés: Abszolút. A gerilla lényege nem véletlenül az aszimmetria. Egy elnyomott, megszállt, erőforrásaiban alacsonyabb szinten lévő szereplő harcol furfanggal, átveréssel, cselekkel egy őt megszálló, sokkal jobban szervezett és erőforrásait tekintve összehasonlíthatatlanul hatalmasabb szereplővel. Hát, miről szól az európai uniós doktrínák elleni küzdelem? Miről szól a civil szervezeteknek nevezett, nyomásgyakorlásban utazó NGO-kkal való küzdelem? Õk egy globális, összefüggő, Magyarország erőtartalékaihoz képest többszörös túlerőben lévő szervezetrendszer, ugyanilyen a Soros-hálózat és a liberális véleményklíma is.

GFG: Tehát akkor a fiatal lányoknak, srácoknak Che Guevara helyett Viktor-pólót kellene hordaniuk.

Békés: Az a helyzet, hogy Che Guevara ma Viktor-pólót hordana. Ahogy Che Guevara mondta: csináljatok egy-két, sok-sok Vietnamot, én azt mondom, csináljatok egy-két, sok-sok Magyarországot, amelyek tűzfészekként szembeszállnak ezekkel a globális, ellenőrizhetetlen és a nemzeti szuverenitást csökkentő struktúrákkal. És efelé megyünk, legalábbis a láthatatlan vasfüggöny keleti felén. Ennek az az oka, hogy a kommunizmus miatt, amikor hibernáltak minket, olyannyira elmaradtunk a világtól, hogy most ez a lemaradásunk lesz az előnyünk. Hogy sok minden miatt kimaradtunk a nyugati liberalizmus őrültségeiből (gender studies, multikulti), lemaradásunk immuntartalékot jelent. Ahogy Cioran is mondta: Európa jövője délkeleti felén van. Látom a szemeim előtt a finn hómezőktől Krétáig, és Magyarországtól a Dnyeszterig tartó új Európát. Igenis, lesz kétsebességes Európa, aminek mi leszünk az első sebessége. 

GFG: Honnan az optimizmusod? Cioran pesszimista, lévén nietzscheiánus.

Békés: Cioran heroikusan pesszimista volt. A pesszimizmusnak van egy olyan szintje, amikor annyira leszállsz a pesszimizmus mélyére…

GFG: ...hogy az már k888rva jó.

 

Gábor, hát győzött a forradalom”

 

Békés: De ez persze politikai líra, honnan tudjam, hogy így lesz-e? Nem megyek az olcsó megközelítés felé, hogy Trumpra se számítottunk, a Brexitre se számítottunk, ráadásul voltak egypáran azok is, akik azt gondolták, hogy ez megvalósulhat. Ami szerintem újdonság, hogy Nagy-Britanniában jelentek meg újságok azzal a címlappal, hogy „Britain Remain”, és be kellett zúzni őket. Magyarországon írtak könyvet arról, hogy Hillary az új elnök és újra kellett nyomtatni a borítót. Ez az újdonság! Ez ad okot az optimizmusra. Kialakult az elmúlt fél évszázadban egy olyan egyöntetű, mainstream véleményklíma, ami mindent biztosra vett, mindent bekövetkezőnek gondolt. Tulajdonképpen úgy gondolta a nyugat-európai liberális szuperkapitalizmus, hogy bebiztosíthatja magát a véletlenek ellen. Csakhogy ma a véletlenek korában élünk, visszatér a világunkba a nem várt esemény...

GFG: De ez a világ szokásos menete, nem?

Békés: Valószínű, hogy az elmúlt ötven év is a véletlenek kora volt...(nevetés)

GFG: ...csak nagyon erős volt az a – nevezzük így – tudatállapot, hogy mindent uralunk, minden ki van számítva.

Békés: Így van. Ez repedezik és a repedések mögül beszüremkedik a véletlen.

GFG: Ha beszüremkedik a véletlen, akkor mi lesz azzal a tudatállapottal, amely igyekezett magát bebiztosítani a véletlennel szemben?

Békés: Richard Nixon azt mondta a hetvenes évek elején, hogy „örülök, hogy ilyen izgalmas korban élek”, aztán nagyon izgalmas lett neki a kor a Watergate-botránnyal (nevetés), de a világ mindig is egy roppant izgalmas hely volt. Az a fajta utópia, amely megpróbálta a véletleneket száműzni, életbiztosítást kötni az élet ellen, annak vége van. Mert abban teljesen igaza van Gábornak, hogy mindig is ez volt a világ folyása – a paleolitikum óta, csak létrejött egy olyan tudatállapot, amely hályogot vetett a szemünkre. Most szakad fel ez a hályog, rémes dolgokat is látunk emiatt, de azt gondolom, hogy az életakarásunk, a vitalitásunk, ami mégiscsak a biológiai állományunk mélyén ül, erősebb lett. Egyszerűen ma, az önvezető autók korában is, el tudjuk azt képzelni, hogy autóbalesetet szenvedünk. Míg régen mindenki azt hitte, hogy ha Volvóval jár, az biztonságos lesz. Persze az, csak van, aki nem tartja be a jobbkéz-szabályt, és beléd hajt. Ma azzal, hogy tekintetbe vesszük a véletlent, a nem vártat, ezzel együtt óvatosabban is vezetünk. Annak a tudatállapotnak, amire Gábor utal, annak nincs világa szerintem, annak vége van. Ez azzal is jár, hogy ki fog alakulni egy vákuum, ami nagyon sok rossz dolgot is be fog szívni. Az a fontos, hogy mi annyira erősek legyünk, hogy – ahogy te fogalmaztál Gábor a mostani Tranziton – az életpárti narratívánk vegye át ebben a káoszban a kezdeményezést.

GFG: És mi történt Békés Mártonnal, mióta majdnem nem verekedtünk? Innen nézve a polgári underground fenegyerekéből, egy gerillából a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója lett, statusquo-ember lettél.

Békés: Gábor, hát győzött a forradalom!

Fűrész: Mindig ez a nagy kérdés, hogy mi van, amikor győz a forradalom...

GFG: ...és hogy mi lesz a forradalom után.

Fűrész: Mi történik azután, mint Richard Gere és Julia Roberts filmjében, hogy a kurvát elveszik feleségül (nevetés).

Békés: Akkor kell okosnak lenni, mert addig nagyon könnyű. Hebrencskedni, heveskedni egy barikádon, lobogó hajjal – ami nekem soha nem volt – az könnyű, mert a múlt minden rosszához viszonyíthatod magad, és ahhoz képest könnyű jó gyereknek lenni. Ahhoz képest, hogy a múlt rossz, korrupt, erkölcstelen, ahhoz képest lehetek én az erkölcsös, az etikus, a jó. De azután, hogy győztünk, már jóval nehezebb. Ekkor lehet megőrülni és forradalmat indítani a forradalom ellen, de én nem ezt az utat követem, és lehet struktúrát is építeni, ami sokkal nehezebb és bonyolultabb. Azt hiszem, hogy ez a próbakő. Persze ma is van mi ellen lázadni, a ti brandetek, „csatlakozz a lázadókhoz” például nagyon jó. A Pesti Srácokat, 888-at én egy gondolkodásmódnak tartom, ami a polgári underground után Mao stratégiájának második pontját követi, a milíciává válást valósítja meg. De lehetünk a rend lázadói is. Mondok egy példát. A 444-en, a HVG-n és az Indexen nagyon egyszerre jelent meg egy-egy sárgaföldbe döngölő kritika a Pappa Pia! című filmről. Nagyon lehúzták. Ebben komoly szerepet játszott a liberális gőg és elitista dölyf, ami nem bírja elviselni, hogy nemcsak Fassbinder-filmeket vagy Tarr Béla hosszú snitteket nézünk, hanem, hogy készül egy pusztán szórakoztató film a Vajna-rezsimben. Azt állítom, hogy ezek a cikkek azok ellen íródtak, akik ezt a filmet megnézik!

Fűrész: Valóban, ebben igazad van.

Békés: Ellenük indult lejáratókampány. Pedig tele van a film balliberális ikonokkal – az egyik főszerep például egyenesen Stohl Andrásé –, akár ki lehetett volna hozni ezeket a kritikákat egálra is. Az volt az igazi cél, hogy azokat kell ledorongolni, akik ezt megnézték, mert ők primitívek, hiszen musicalt néznek, adott esetben eljárnak egy plázába vasárnapozni, mert nekik az a kikapcsolódás, hogy osztrák import sört isznak vagy olykor a gyermekeiket elnevezik egy focista után. A liberálisokat ez felháborítja, lenézik az embereket. A néppel van a bajuk, ez a probléma. Aztán elmentünk a barátnőmmel és megnéztük ezt a filmet. Nagyon jó mozi. Nyolcvanhárom perc és egy üresjárat nincs, végigröhögtem az egészet. Úgy jöttünk ki a moziból, hogy egész este vigyorogtunk. Iszonyú jó magyar zenék vannak feldolgozva benne, tökéletes a történetvezetés, persze mindent előre ki lehetett találni, hogy mi fog történni, de ilyen egy zenés vígjáték. Egy zenés vígjátéktól azt várom el, hogy szórakoztasson. És én is a nép vagyok, én is szórakozni akarok.

GFG: Veled van a baj, meg a néppel, le kellene váltani.

Békés: Az a baj ezzel a liberális véleményklímával, hogy egy percre sem érezhetem jól magam hét éve. Ebben az országban semmi nem jó, és már ott tartanak, hogy mi, magyar emberek sem vagyunk jók. Ez a liberális véleményzsarnokság nem hagyja, hogy jól érezzük magunkat még egy percre se. Mert ha az Orbán van hatalmon, akkor minden rossz. Bocsánat, de így nem lehet élni. Én 2010 előtt is, amikor a Gyurcsány volt, akkor is jól éreztem magam. A Bajnai alatt pedig egyenesen kivirágoztam (nevetés). Könyveket írtam, gyűjtöttem a pénzt lakásra és nem gondoltam azt, hogy mivel Gyurcsány vagy Bajnai van hatalmon, még a pillangó szárnya se színes, hanem minden olyan fekete. Ezzel, amit csinálnak, önmagukat lehetetlenítik el. Az emberek nem szomorúan, hanem boldogan akarnak élni és egyébként egy morózus, rosszkedvű, minden rossz állapotban nem lehet sikeres senki sem. Amit a liberálisok képviselnek, az kiút nélküli, életellenes.

GFG: Zárjuk le egy kicsit derűsebben! Mondj egy pozitív mondatot is azért!

Fűrész: Ez olyan, mintha azt mondanád, forog a kamera, na mondjál valamit...

Békés: Sokat gondolkodtam rajta, frázisokon kívül nehéz lenne bármit mondani, de a frázisok azt hiszem igazak, a közhelyek mindig érvényesek. Az a pozitívum, hogy most jobb élni. Ezt minden sejtemmel érzem. Nagyobb a felelősség, sok mindent lehet csinálni, még olyanokat is, amiket a lázadás évében nem gondoltam volna. A győzelem sokkal jobb, mint maga a forradalom.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére