Ugrás a tartalomhoz
" Csatlakozz a lázadókhoz!”
Big pikcsör
 
 
 
 

Bayer Zsolt: "Amiben élünk, az sugárút a semmibe"

Fűrész Gábor - GFG - Ketipisz Sztavrosz

2017. szeptember 2. 08:28

Tragikus, heroikus beszélgetés Bayer Zsolttal a haragról és a higgadtságról, a "nekik lehet" és "nekünk nem lehet" embereiről, a hősi eposzokról és a varázstalanításról, a kis Cipollákról és a megvezetettekről, na meg arról, hogy "most valami közeledik, valami jön, és most fog eldőlni, hogy lesz-e katarzis".

Ha ez mind nincs, akkor mi van?”

GFG: Lehet, hogy akkor úgy különböztetjük meg őket tőlünk, hogy nekik lehet, nekünk meg nem lehet? És ha tudom, hogy nekem nem lehet, és neked sem lehet, akkor mi egy oldalon vagyunk, a többi meg nem számít. Vagy számít? Szerinted mi különbség van közöttünk? Bayer Zsolt jobboldalisága és a 888 között? Ez egy generációs különbség, vagy érzékelsz valami más, nevezzük így, gyökerekig visszanyúló eltéréseket?

Bayer: Is-is. A kettő nem elválasztható. A gyökerek és a generáció mindenképpen összetartozik, és ugyan nagyon messzire vezet, de akkor vágjunk bele! Szerintem a világ 40-50 év alatt irgalmatlan nagy utat járt be – most a nyugati világról beszélünk –, és szerintem folyamatosan és egyvégtében a rossz irányba tart. Rendszerektől függetlenül végbement ebben a világban egy olyan minőségi változás, méghozzá negatív irányban, ami – rosszabb pillanataimban azt gondolom, hogy – irreverzibilis. És nagyon-nagyon el is tud ez engem keseríteni. Nekem meggyőződésem – és lehet, hogy semmiben nincs igazam, de akkor is ez a meggyőződésem, mert ennek a generációnak a tagjaként nem tudom ezt máshogy látni –, hogy szerintem mondjuk az én generációm, mi, akik két sarokkal odébb, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban megkaptuk az érettséginket még ’82-ben, mi azzal az érettségi bizonyítvánnyal többet tudtunk, mind tárgyi tudásunkban, mind a világra való rálátásunkban, mint egy mai diplomás. Ez nekem meggyőződésem.

Fűrész: Ez lehet, hogy valóban így is van.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Bayer: Egy másik mániám, ezerszer elmondtam, mindig ki is röhögtek érte odaátról, hogyha a rendszerváltást aszerint nézzük, hogy eljutottunk mondjuk a Zsurzs Éva-féle Abigéltől az RTL Klubon futó faszpörgetőig, akkor ezért kár volt rendszert váltani. (nevetés) Tegyük föl a kezünket, gyerekek, ezért nem érte meg!

Fűrész: Kulturális hanyatlásra gondolsz?

Bayer: Igen, és az egész nyugati világ ebben szenved. A keleti világ kevésbé. Ezt nyilván lehetne még cizellálni, de nagy vonalakban szerintem erről van szó. És az is igaz, hogy még hogyha ezért, ha félre akarják érteni, akkor félreértik, és majd ezért is meg lehet majd kövezni engem, de nem érdekel… De mondassék ki: az európai keresztény ember utolsó nagy hősi eposza – ha már az Iliásszal kezdtük –, a mi utolsó nagy hősi eposzunk, gyerekek, az a második világháború volt. És ebből a szempontból még az is mindegy, hogy ki harcolt a jó és a rossz oldalon. Mert a hősi eposz hőse volt az a Moszkva alatti lövészárokba belefagyott német katona is ugyanúgy, mint az Omaha Beachen vízbefulladó és géppuskával szétlőtt amerikai, brit meg francia tengerészgyalogos, aki partra szállt. Ebből a szempontból mindegy. Akkor írt ez a földrész és ez a keresztény világ utoljára egy nagy hősi eposzt. Ennek volt egy ilyen torz – nem azt akarom mondani, mert valódi halálok voltak ott is, de az a második világháborúhoz képest mindenképpen béka-egér harcnak tűnő – utolsó felvonása a délszláv háború a '90-es évek elején, ami érintett egy szűk, európai szegmenst, néhány nemzetet, de lényegében Európa az utolsó 70 évben, benne az európai keresztény, ha úgy tetszik fehér ember szépen belehülyült a jólétbe. Ezért tartunk most itt.

GFG: Tehát azt mondod, hogy van egy minőségprobléma kulturális-szellemi értelemben, és egy elpuhultság-probléma.

Bayer: Így van.

GFG: És ez a kettő együtt visszafordíthatatlan folyamatot eredményez, aminek számtalan tragikus következménye van.

Bayer: A világ varázstalanítva lett – énekelte Cseh Tamás Bereményi szövegére. És mondjuk nekem az ELTE-n egy Závodszky Géza '86-ban már imígyen horgadt fel – és akkor persze mi kiröhögtük őt, mert nem értettük, hogy akkor mégis miről beszél, mikor mondja –, hogy „mondják meg nekem maguk, hogy maguknak kik a hősök? A porcogós Szikora?” – tette föl a kérdést imígyen Závodszky tanár úr, és mi persze röhögtünk és nem is értettük, és mondtuk, hogy „jaj, tanár úr, szegény, belebolondult.” Ő '48-nak volt a nagy tudója, belebolondult '48-ba. Ma már értem, hogy mire célzott: varázstalanítás, hőstelenítés, sehol egy hősi eposz. Mondassék ki ezredszer is, hogy „és a Guttenberg-galaxisnak is vége van”. Ki olvas ma könyvet, gyerekek, ki? Mutassatok egy embert! Épp tegnap őrjöngtem, amikor elolvastam ennek – az egyébként épp török származású – német integrációs miniszter asszonynak a mondatát – ti írtátok meg –, hogy márpedig olyan, hogy német kultúra, nem létezik. Először is akkor nem értem, hogy ő akkor minek a minisztere. Mert ha ő integrációs miniszter, de nincs mihez integrálódni, akkor miért megy be reggel dolgozni? De ez csak az első ellentmondás. És akkor az az ember, aki jön a '80-as évekből, a múlt évezredből, és hozza a batyujában ezt a sok fölösleges lomot a Gutenberg-galaxisból: cipeli magával Heinét, Goethét, Thomas Mannt, a nagy német romantikát, ugye a Grimm fivéreket a Fekete-erdőből, és azt mondja: „ha ez mind nincs, akkor mi van?” És közben rájövök, hogy ezt mondom én még nektek, mert a ti szemetekben még látok azért értelmet csillogni....

GFG: Csak a neoncsövek tükröződnek (nevetés)

Bayer: És ahogy itt ülünk, akkor össze tudunk még nézni és azt tudjuk mondani, hogy „nincs német kultúra? Hát ne szórakozzál, anya! Ott a Varázshegy, baszki! Azt azért mégsem írhatta volna meg egy török!” Más a hinterland, ugye. De közben rá kell jönnöm, hogy ezt mi értjük, de lehet, hogy egy mai húszéves német – nem egy mai húszéves magyar! – szerintem 10-ből 11 nemhogy a Varázshegyet nem olvasta, hanem azt sem tudja, ki az a Thomas Mann. Na, ez a hátborzongató!

GFG: Nyitnék egy zárójelet. Lehet, hogy nem is érdemes erről beszélni, de mi van akkor, ha – értem a minket célzó kritikát is –, hogy van olyan, hogy „visszafogás”. Visszafogjuk, amit tudunk. Tegyük fel, hogy a mi batyunkban is ott vannak a klasszikus szerzők, ugyan töredelmesen bevallom, nem olvastam Hegel 1807-es szövegét német eredetiben, mint TGM (nevetés),

Bayer: Megyek is! (nevetés)

GFG: … mert például nem érdekelt. De vajon érdemes ma azzal próbálkozni, hogy Goethével, Schillerrel vagy Platónnal befolyásoljuk a közgondolkodást? Vagy akár az is lehetséges, hogy mindez éppen irreleváns a politikai tudás esetén.

Bayer: Gábor, és mind ti, többiek! Ma 30 másodpercre lehet lekötni emberek figyelmét. Villódzó képekkel! Miről beszélünk? Ülök otthon, múlt századi romként este, kitöltök egy pohár bort és mondjuk előveszem a Varázshegyet. Ez számos alkalommal megtörténik. És egyébként meg már úgy vagyok ezzel, mint Illyés Gyula, aki egy naplóbejegyzésében egyszer azt írta, ülvén Tihanyban a nem tudom hányezer kötetes könyvtárában, és akkor beírja a következőt, hogy „ma egész nap azon gondolkoztam, hogy miért van nekem ötezer könyvem, amikor 30 éve ugyanazt az ötöt olvasom?” (nevetés) Én is így vagyok ezzel! Van nagyjából egy tucat könyv és azokat váltogatom. Szóval ülök és ugyanígy gondolok magamra, hogy ki vesz ma elő rajtam kívül Szindbádot, egy Utas és holdvilágot, egy Varázshegyet – urambocsá’ –, szinte sziszegve merem csak kimondani, egy Iliászt vagy egy Odüsszeiát?

GFG: Csak, ha Xboxon is kijön! (nevetés)

Bayer: Tehát siralmas ez. De ugyanakkor pedig lehet, hogy mi mindannyian csak görcsösen ragaszkodunk egy világhoz, ami végérvényesen letűnt és halálra van ítélve, és majd jön helyette valami más.

Szánalmas, borzasztó és nevetséges, de ezzé tettük a világot”

GFG: De nézd meg a sebességet! Amikor beütött a Charlie Hebdo-merénylet, hetekig borzongtunk rajta. Próbáltuk feldolgozni. Aztán annak az időintervalluma, hogy meddig lepődjünk meg vagy borzadjunk el, radikálisan lecsökkent. Történik egy Barcelona, már azt sem tudom, hogy az augusztusban volt-e. A terror és a merényletek is villódzó képekké lettek.

Bayer: Maga az idő problematikája ettől függetlenül is egészen hátborzongató. Ha csak a mi emberöltőnket vesszük, és ha még tudnak lenni emlékeink, akkor is hátborzongató, hogy mit is műveltünk az idővel. Hogy a gyorsuló idő egyébként mi mindent öl meg, erről szól a „hosszú most” problematikája is. De tényleg, gondoljon bele egy pillanatra mindenki, hogy mit jelenthetett egyébként 150-160 évvel ezelőtt, amikor egy Petőfi Sándor úgy döntött, hogy bejárja ezt az országot. Írt is egy zseniális úti karcolatot Magyarországról, amin az ember sírva röhög. Na de eljutni Budapesttől Vácig volt egy nap. Miskolcig három nap. Erdélyig pedig egy hónap. Szekereken, gyalog, lovon. Sárban, hóban, fagyban. De akkor valahogy kijjebb volt az idő. Nem tudom ezt máshogy leírni, hiszen én sem éltem abban a korban, és amiben már én felnőttem, ahhoz képest már az is egy elmebaj volt. De ami ma van…! Én ahányszor felülök egy repülőre, különösen ha tengerentúlra repülök, én mindig ezen gondolkodom, hogy ez egy kicsit tényleg olyan, mintha az ember Istent játszana. Az Istennek nincsen ideje. Az Istennek nem számít az idő, mert ő örökkévaló. Az ember pedig, aki tényleg Istent játszik, nemhogy örökkévaló, hanem az arasznyi létben – hogy Madáchot is ide rángassuk –  megpróbál úgy tenni, hogy minden beleférjen.

Fotó: Kozma Zsuzsi

GFG: Ez a nyugati ember vagy az ember?

Bayer: Ez a nyugati ember. A keleti még nincs ezzel megfertőzve, illetve...

GFG: Illetve a fene tudja.

Bayer: Illetve a japán is meg van fertőzve, de a japán azért van megfertőzve, mert nyugativá vált. Szerintem Belső-Ázsiában a mongol jurtákban, vagy Kína nagy részén valószínűleg még nem ilyen az élet. Szerencsém volt a Húsvét-szigetet bejárni, még ott sem ilyen az élet. Nálunk viszont ilyen az élet. Nem tudunk mit kezdeni az idővel, és nem vagyunk hajlandók megadni magunkat az időnek, mert elhittük magunkról, hogy mi vagyunk az Isten, miközben Istent megtagadtuk, letagadtuk, ezért a halálra is azt mondjuk, hogy az nincsen. Régen...

GFG: ...Készültek rá.

Bayer: Régen generációk éltek együtt, 4-5-6 éves korodban szembesültél nagyapád halálával, aki a hátsó tisztaszobában volt felravatalozva, gyerekként átestél a beavatáson, tudtad, hogy van élet, vagyok én és majd meg kell halni, és ha gyerekként átesel a beavatáson, akkor könnyebbé válik minden. A modern ember az időt megöli, felgyorsítja, mindent egyszerre akar, és amiről azt gondolja, hogy szörnyű, azt kizárja. Ma nincs halál. Ma öregasszonyok...

GFG:...elkezdenek dzsoggingolni.

Bayer: Igen, elkezdenek dzsoggingolni, kirúzsozzák vastagon a műfogsorukat, mert nem hajlandók tudomásul venni, hogy ők öregasszonyok. Tinilányt játszanak. Nevetségesek, szánalmasak és ostobák, de ugyanakkor az egész világ ezt sugallja nekik, hogy neked az a dolgod öregasszonyként, hogy mindig rohadt jól nézzél ki. Semmiképpen sem az a dolgod, hogy nagymama legyél, idős, őszhajú nagymama, aki finom süteményt süt az unokáinak, mert az hülyeség, az valami rémes kornak az öröksége, az ma nincs. Ma ülj a Zserbó teraszán kirúzsozott műfogsorral, ma ez a dolgod öregasszonyként. Még egyszer mondom: szánalmas, borzasztó és nevetséges, de ezzé tettük a világot.

GFG: De ha idekapcsoljuk egy merész ugrással a nyugat-európai politika színvonalát...

Bayer: ...Van neki olyan?

GFG: Eltekintve egy-két államférfitól a nyugat-európai politika ezekhez az emberekhez beszél, mert nem tud máshoz beszélni. És akkor van egy-két figura, aki ebből a sztoriból kilóg, ezért a viselkedése érthetetlenné válik, és itt ki is kötöttünk Magyarország és Európa viszonyánál.

Bayer: Igen. Például egy magyar miniszterelnök egész biztos, hogy kilóg ebből a történetből. Egész biztos vagyok benne, hogy nem költ sok-sok ezer eurót sminkre, egész biztos vagyok benne, hogy Orbánnak nem kentek annyi púdert a fejére, mint Macronnak.

GFG: Na de mégiscsak a franciákról van szó, nem? (nevetés)

Bayer: Egy snájdig fiatalember, aki együtt él a nagymamájával, végül is tök jó, érthető, nem? Ez ugyanaz, mint a harminc másodperc villódzó képek, annak kell megfelelni és ennek szintjére kell leredukálni a mondandókat is. Hát azért, jézusmária, most megint visszaugrunk hetven-nyolcvan évet az időben, akárcsak Adenauerig vagy De Gaulle-ig, ezek az emberek kiálltak a népük elé, és akár egyórás beszédet tartottak arról, hogy mit is gondolnak a következő negyven-ötven évről. „Nem ígérhetek mást, mint vért és könnyeket” – csakhogy idecitáljam az ezerszer elpuffogtatott, már-már közhelyszerű mondatot, ami ott, abban a kontextusban, abban a pillanatban teljesen függetlenül attól, hogy Winston Churchill egyébként cégéres gazemberségeket követett el mind a háború előtt, mind a háború után, abban a pillanatban azért ezek a mondatok ütöttek. És volt egy befogadó közeg. Ha ma kiállna valaki és azt mondaná: „Emberek, nem ígérhetek mást csak vért és könnyeket”...

Fotó: Kozma Zsuzsi

GFG: ...Azt mondanák: a k888rva anyád! (nevetés)

Bayer: Meg, hogy hú, hülye vagy b888zdmeg, miről beszélsz? Ez van. Nincsenek olyan illúzióim, hogy az antik görögség korában, amikor megíródik az Iliász és az Odüsszeia, nem hiszem, hogy a plebsz sokkal különb lett volna, mint a mai lumpenproletár. Szerintem ez konstans és mindig az a kérdés, hogy mit hitetünk el velük, azaz, hogy ő kicsoda, mire van joga és mire képes. Szerintem ez nagyon fontos. Meg az, hogy ha egyáltalán ezzel a kérdéskörrel akarunk valamit kezdeni, máris mocsárba és ingoványba tévedtünk. És ilyenkor leszoktak szólni felülről a fegyelmező szájak: „hogy beszélsz az embertársaidról, a népről, akié minden jog”. Csak mondom: olyan jogfosztott őfelsége, a nép a liberális demokrácia végóráiban, hogy ennyire jogfosztott nép valószínűleg még az egyiptomi fáraó korában sem volt. Csak el van vele hitetve, hogy nem ez a helyzet, más mozit néz.

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 

Szabadon lehet kommentelni, a vélemény szabad, viszont a gyűlöletkeltésért, személyi integritás megsértéséért mindenki maga felel.

Tillerson: véget ért az Iszlám Állam elleni harc, az iráni csapatoknak el kell hagyniuk Irakot

Tillerson: véget ért az Iszlám Állam elleni harc, az iráni csapatoknak el kell hagyniuk Irakot

amerika, london, párizs

Rex Tillerson amerikai külügyminiszter szerint az iráni, illetve Irán támogatását élvező milíciáknak most már el kell hagyniuk Irakot, mert az Iszlám Állam terrorszervezet elleni küzdelem a végéhez közeledik.

Így tüntettek az AfD ellen a hivatásos rettegők

Így tüntettek az AfD ellen a hivatásos rettegők

amerika, london, párizs

Nem csitul a hiszti: a demokratikus német választásokon a bevándorlásellenes AfD meglepően jól teljesített, emiatt pedig több ezer ember vonult ki vasárnap Reichstaghoz, hogy felháborodásának adjon hangot.

A transzgender ideológia átvette az uralmat Nagy-Britannia felett

A britek egyre jobban rá vannak feszülve a transzgender ideológiára. Ezzel leginkább az a baj, hogy sokszor szembe megy a józan ésszel. Jobb, ha tudod, hogy nincsenek terhes nők. Terhes EMBEREK vannak.

Spanyolország külügyminisztere tagadta a katalóniai rendőri túlkapásokat

Spanyolország külügyminisztere tagadta a katalóniai rendőri túlkapásokat

amerika, london, párizs

Teljesen elfogadhatónak tartotta a népszavazáson mutatott rendőri túlkapásokat, az azokról készült felvételeket pedig "hamisítványoknak" bélyegezte Alfonso Dastis spanyol külügyminiszter.

"A szabadságvágy a magyarság erkölcsi többségét mindig egybekovácsolja"

"A szabadságvágy a magyarság erkölcsi többségét mindig egybekovácsolja"

közeleg a tél

Az Országgyűlés elnöke, Kövér László vasárnap Martonvásáron, az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen mondott beszédet. Mint mondta, 1956 bebizonyította, hogy az igazi szabadság iránti sóvárgást sohasem lehet külső erőszakkal elfojtani.

A cseh köztársasági elnök Babist kérte fel kormányalakításra

A cseh köztársasági elnök Babist kérte fel kormányalakításra

amerika, london, párizs

Milos Zeman cseh államfő vasárnap közölte, hogy az új kormány megalakításával Andrej Babist, a választásokon győztes ANO mozgalom elnökét fogja megbízni.

Muszlim propagandafilm elkészítését finanszírozta a brit rendőrség

Muszlim propagandafilm elkészítését finanszírozta a brit rendőrség

amerika, london, párizs

A videó elején Nagy-Britannia füves lankáit láthatjuk arab zene kíséretében. Miközben a brit rendőrség országszerte forráshiánnyal küzd, erre az alkotásra futott a pénzükből.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére