A publicista a Magyar Időknek elmondta: ha a jelenlegi kormánypártokat szidalmazta volna éveken át, akkor már rég megkapta volna a lovagkeresztet valamelyik szocialista-liberális kormányzattól. és most mindenki hallgatna. Bayer elmondta azt is: nem áll szándékában visszaadni a díjat, a stílusáról pedig úgy vélekedett: a kurvaanyázással senki sem teszi zárójelbe, hogy mit alkotott.

A napilap szerdai számában megjelent interjúban Bayer Zsolt hangsúlyozta, így, hogy már többen visszaadták a díjat, sokkal könnyebb lesz viselnie az elismerést a többi kitüntetettnek: "Hogy például a sztálinizmust relativizáló Krausz Tamás visszaadta a kitüntetését, már sokkal könnyebb lesz viselni ezt a díjat a többi jelöltnek."

Megjegyezte, hogy ha "az összes jelzőként használt trágárságomat a jelenlegi miniszterelnökre, kormánytagokra, fideszes és KDNP-s képviselőkre aggattam volna, ezt a díjat már réges-rég megkaptam volna – Gyurcsány Ferenctől".

A publicista a Magyar Időknek azt mondta, amikor megkapta az értesítést a díj adományozásáról, akkor a boldogság, az öröm és a meghatottság után a negyedik gondolata az volt, hogy botrány lesz belőle.

Arra a kérdésre, hogy van-e olyan kijelentés, amit utólag visszavonna, azt válaszolta: "most, hogy így belegondolok, igen", az orgoványi erdőt. "Nem azért, mert bármiféle szándékom lett volna akárcsak utalás szintjén is a zsidóság elleni uszításra. Nem is lehetett volna, mert az orgoványi erdőben történt rémségeknek nem volt antiszemita felhangjuk, azoknak kommunistaellenes felhangjuk volt." Mint mondta, ő a Kun Béla-féle patkánylázadás szereplőire, támogatóira gondolt, amikor azt írta, hogy sajnos nem sikerült mindenkit elásni az orgoványi erdőben. "elismerem, félreérthető volt. Ezt bánom, de már nem lehet visszavonni" – olvasható az interjúban.

Stílus maga az ember? Tehát aki sokat káromkodik, az egy aljas semmirekellő? Tette fel a kérdést a publicista, majd elmondta:

"Akkor a magyar és világirodalom körülbelül hetven százalékát lehúzhatjuk a vécén. És mi van Verlaine-nel, Rimbaud-val, Baudelaire-rel? Akkor a végén tényleg senki sem marad. És akkor nem megkerülve magam: ha nem lennék ilyen mérhetetlenül szenvedélyes meg impulzív ember, és képe lennék, mondjuk, megtanulni, hogy előbb számoljak el százig; akkor egészen csillogó-villogó dolgokat tudnék írni. de én már valószínűleg nem fogok megváltozni."

(Magyar Idők)