Zseniális koncertet adott az A38 Hajón Alice Merton február 28-án.

Tényleg minden rendben volt. A hangosítás, a fény és így tovább.

Az énekes a No Roots című számával robbant be a köztudatba, ám félő volt, hogy csak egy újabb egyslágeres előadó lesz belőle. Aztán sorba jöttek ki a számai, és megnyugodtam:

Alice Merton második legnépszerűbb dalával, a Hit the Ground Runninggal indította a szerdai heppöninget. Jó kezdés, mondhatom, hiszen rajtam kívül mások is ismerték ezt a dalt.

Aztán persze előkerültek olyanok is, amiket nem nagyon ismert senki – mondhatni: most jöttek ki a sütőből, mennek is az első lemezre. De ezeknél is akkora volt az átélés, mind a zenekar, mind pedig a közönség részéről, hogy nem volt gond. Többen mondták is a közönségből: "Nem is gondoltuk volna, hogy ekkora bulit hoz ide ez a lány". És tényleg!

Ami külön feldobta a koncertélményemet, az az volt, hogy a popszámokon kívül előkerült Alice líraibb oldala is. Volt szám, amit maga az énekes adott elő a zongorán. Szerelem, csalódottság, öröm. Ezekre sikerült ráerősítenie Alice Mertonnak. Aztán megint jöttek a pörgősebb számok – egyértelmű bulihangulat.

Egy szó mint száz: a zenekar kiválóan játszott a közönség érzelmeivel. De a katarzis – természetesen – a No Rootsnál jött el a vége felé. Íme:

Ezután már csak abban reménykedem (de nagyon), hogy a közeljövőben látjuk még Alice Mertont Magyarországon.