Bosznia-Hercegovina február 15-én hivatalosan is benyújtja európai uniós csatlakozási kérelmét. Az ország vezetői remélik, hogy már 2017-ben elnyerhetik a tagjelölti státust. Bosznia Magyarország kiemelkedő támogatását élvezi a csatlakozási folyamatok során. Mit nyerhetünk ezen? Mit nyerhetnek a bosnyákok? Milyen veszélyeket rejt az országban egyre nagyobb teret nyerő szélsőséges iszlám? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Az egykori Jugoszlávia utódállamai közül Szlovénia és Horvátország már teljes jogú tagjai az Európai Uniónak, Macedónia pedig nemrég tagjelölti státust szerzett, igaz a tárgyalások még nem kezdődtek meg. Montenegró és Szerbia a tagjelöltség előszobájában vannak, megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat.

Bosznia-Hercegovina 2005-ben stabilizációs és társulási megállapodást kötött Brüsszellel, ami a tagjelöltté válás első lépcsőfoka. A megállapodást Magyarország 2008-ban, sorban második országként ratifikálta, míg az utolsó ratifikációra 2011-ig várnia kellett a balkáni országnak. A megállapodás csak 2015 június elsején lépett életbe, de az uniós intézmények jóváhagyására novemberig várni kellett.

Brüsszel három fő kérdés megoldásához kötötte az integráció folytatását:

1. a kisebbségekkel szemben diszkriminatív alkotmány módosításához,
2. a két országrész együttműködését célzó koordinációs mechanizmusok kidolgozásához,
3. valamint az integrációt célzó átfogó reformokhoz.

A három fő kérdés mellett Bosznia-Hercegovinának előrelépést kell mutatnia az emberi jogok tiszteletben tartása, a korrupció és szervezett bűnözés elleni harc, valamint az óriási mértékű munkanélküliség és szegénység felszámolása terén is.

Bosznia-Hercegovina vezetői a belső konfliktusok feloldását az EU csatlakozásban látják, remélik, hogy évtizedekre visszanyúló belső problémáik az unión belül rendeződnek majd, bár ezeknek a konszolidációknak a tagjelölti státus elnyerése előtt kellene megtörténniük. Az Európai Bizottság 2015. évi Bosznia-Hercegovináról szóló jelentése kiemeli, hogy politikai téren haladás történt, viszont a választásokon az etnikai alapú szavazás hátráltatja a demokratikus működést, a közigazgatási rendszer túlzottan átpolitizált és magával az alkotmánnyal is súlyos problémák vannak, amelynek megváltoztatására nincs meg a közös akarat a pártokban.

A gazdasági kritériumok tekintetében is sok a tennivaló. A piacgazdaság kiépítése most zajlik, a privatizáció lassú, a makrogazdasági mutatók rosszak, a munkanélküliség 2014-ben 27,6 százalék volt. 

Dr. Ördögh Tibor Balkán-szakértő szerint a tagjelölti kérelem benyújtása a boszniai vezetés részéről egy belső legitimációs lánc része, mellyel bizonyítani szeretnék, hogy előrelépés történik, majd ennek elhúzódása esetében az EU-ra tudnak mutogatni, amiért várniuk kell a tagjelölti státusz megszerzésére.

"Véleményem szerint mindaddig, amíg a kritériumokon nem sikerül javítaniuk, vagy legalább egy működő demokrácia alapszintjét nem sikerül elérniük, az unió nem ad zöld utat a tagjelöltségre"

- mondja a szakértő.

A jelenlegi állapotok és az EU követelményrendszere alapján a csatlakozási folyamatok akár tíz, de akár húsz évig is eltarthatnak. A tagjelöltség megszerzése után a tárgyalási folyamatok éveket vesznek igénybe. A tárgyalások egyes fejezetei uniós átvilágításra, valamint a közösség álláspontjának kialakítására szorulnak. A tárgyalások mellett a belső reformok lebonyolítása zajlik, ami sokkal időigényesebb folyamat, hiszen új alkotmányra, a kisebbségek és emberi jogok területén is sok változtatásra van szükség. A korábbi, daytoni megállapodás értelmében az országban fel kell számolni az etnonacionalizmust, valamint az ország gazdasága is jelentős megerősítésre szorul.

A tárgyalási folyamatok és a jogharmonizáció buktatója nem csak az uniós kritériumrendszerben keresendő. Az igazán hátráltató tényezőt Bosznia-Hercegovina belső politikai megosztottsága jelenti. A boszniai törvényhozásban a három államnemzetnek (bosnyák, szerb, horvát) vétójoga van, tehát ha valamely szabályozás számukra negatív lenne, akkor bármikor megakaszthatják a jogszabály elfogadását, ezzel nehezítve az uniós és a belső jog összeegyeztetését.

Európán belül Koszovó és Albánia mellett Bosznia-Hercegovinában él a legnagyobb muszlim közösség a Közel-Kelet felé haladva.

"Az ország megítélését nehezíti, hogy a délszláv válság idején sok közel-keleti és afrikai hittársuk külföldi harcosként (mudzsahidként) részt vett a bosnyákok oldalán a háborúban, majd annak befejezése után helyi muszlim nőkkel házasságot kötöttek és állampolgárságot szereztek"

- elemzi a helyzetet Dr. Ördögh Tibor.

A háború után az ország újjáépítésekor megjelentek a patrónus muzulmán államok. Szaúd-Arábia, Törökország és Irán is rengeteg pénzzel támogatta az ország felemelkedését, mecsetek és iskolák újjáépítésében, valamint a szociális hálózatok fenntartásában működtek közre, az iszlám megerősítése céljából.

A novemberi párizsi terrorcselekmények nem javítanak az ország európai megítélésén, hiszen a kontinensen újra felütötte a fejét az iszlamofóbia. A jelenlegi problémás időszakban egyre nagyobb gondot okoz a vahhábiták számának drasztikus növekedése. A tudósításokban egyre többet hallani szélsőséges iszlám nézeteket valló térítőkről, akik csendben terjesztik a dzsihád igéjét a lecsúszottabb balkáni perifériákon.

Nemrég a szerb lapok arról számoltak be, hogy iszlamista vahhábiták Belgrád külvárosában toboroznak, tevékenységüket humanitárius munkának álcázzák, és főként a roma lakosságot célozzák meg. A szerb főváros szélén lakókat főleg Bosznia-Hercegovinából és a délnyugat-szerbiai Szandzsákból származó térítők környékezik meg, a radikális, iszlamista tanokat pedig csendben, az iszlámhívők köreit kerülve terjesztik. Általában azokat a muszlim vallású, szegény romákat keresik fel, akik nem tartják magukat az iszlám szokásokhoz, és segítséget ígérnek nekik. A legtöbb szakértő szerint a szélsőségesek soha nem a hívő muszlimokat akarják megnyerni maguknak, hanem a tanulatlan és a hitükben megingott embereket.

Az Iszlám Állam boszniai megjelenése 2015. február 5-ére tehető, amikor a szervezet zászlaját Gornja Maocán, egy észak-boszniai faluban tűzték ki.

"A történethez hozzátartozik, hogy sok harcos itt telepedett le és később ez vált a vahhábita mozgalom boszniai központjává. Tehát a radikalizálódás mindig is potenciális gondot okozott Boszniában, melyet a rendőrség igyekezett kontrollálni több-kevesebb sikerrel. Napjainkra a magas munkanélküliség következtében (becslések szerint a fiatalok körében 63%-ot is elérte 2014-ben) megjelent a megélhetési iszlám is, amikor pénzt kapnak emberek, ha áttérnek a vahhábizmusra, innen pedig már csak pár lépés, hogy a kiépített intézményeken keresztül az Iszlám Állam vagy más terrorszervezetek toborozzanak maguknak harcosokat."

- teszi hozzá Dr. Ördögh Tibor.

Jelentős magyar kisebbség nem él az országban, és valószínűleg a turisztikai szempontból közkedvelt piramisok völgyében található "hegypiramisok" székely-magyar vonatkozásaival sem magyarázható hazánk közeledése.

Magyarország az elmúlt időben több balkáni országgal, köztük kiemelten Macedóniával fűzte szorosabbra a diplomáciai és gazdasági viszonyát. Hazánk közbenjárása kiemelkedő volt Montenegró NATO csatlakozásának elindításában is.

"A magyar részről felmerülő támogatás kettős. Egyrészt politikai-történelmi okra vezethető vissza, amit a horvát csatlakozásnál is megfigyelhettünk. A szépen hangzó okon túl a másik és meghatározó érv Magyarország gazdasági jelenlétének fokozása lehet a boszniai piacon"

- magyarázza a Balkán-szakértő.

A boszniai piac rendkívül kicsi, hiszen egy 3,7 milliós országról beszélünk, gyenge gazdasággal és fejletlen infrastruktúrával. Magyarország szerepe a boszniai gazdaságban eddig az agrártermékek és az alapvető élelmiszerek importja miatt volt meghatározó. A boszniai piaci jelenlét növelése a magyar fél számára kecsegtető, hiszen egy kevésbé felosztott piac, vannak kiaknázatlan lehetőségek az infrastrukturális fejlesztések, a privatizáció, és az energetika terén is. Az pénzügyi szektorban sem meghatározó a nyugati multik jelenléte, ami szintén piaci rést jelent a magyar befektetések számára.

A tagjelöltség komoly uniós pénzeket mozdítana Bosznia-Hercegovina irányába, a befektetések növekedésével és az előcsatlakozási alapból származó bevételekkel az országnak esélye nyílna rendbe rakni gazdaságát, csökkentenie a munkanélküliséget. Az előcsatlakozási alapokból adódóan az ország nagyarányú támogatásokat kapna a kereskedelem, a környezetvédelem, a civil szféra és a vidékfejlesztés rendbetételére is. A támogatások keretében a magyar kormány és a hazai szervezetek, Bosznia-Hercegovina egyik fő lobbistáiként profitálhatnak a közös integrációs munkából és kihívásokból.

Az egyik ilyen társadalmi kihívás -melyben Bosznia külső támogatásra szorul-   az iszlám fundamentalizmus visszaszorítása, ami Európa jövőjét illetően is fontos kérdésnek számít.