Az index főszerkesztője nagy cikkét megírta. Dudás Gergely nyafog egy jó nagyot, aztán abbahagyja.

Nyafog, mert elvették a játékszerüket a mocskos kezű oligarchiák, de abbahagyja, mert azt hiszi, hogy játszhat majd tovább.

Hát igen, Gergő, ha tetszik, ha nem, most már papírotok is van róla, hogy ti vagytok a Simicska-média, az index-újságírók Simicska-bérencek és így indul majd ezentúl a reggeletek: „helló, Simicska-bérencek, hogy ityeg (esetleg fityeg)?”

Nyafogni persze lehet. Ugyanakkor nyafogásból az égvilágon semmi nem jön ki. Legfeljebb, kaptok majd egy nyalókát, hogy mint a gyerek, egy ideig csendben legyetek.

S most jönnek majd a válságtanácsok és a nyilvános lelki gyakorlatok tragikus napjai-hetei.

Ugyan dühösek vagyunk, de még mindig ez a legjobb, ami velünk történhetett, mert Simicska garantálja nekünk ebben a csúnya világban a tartalomfüggetlenséget.

Ugyan dühösek vagyunk, de az én munkámat ez nem érinti, én eddig is, ezután is...

Ugyan dühösek vagyunk, de csak meg kell élni valamiből, a család meg a haverok az Aurórában.

Ugyan dühösek vagyunk, csinálom még egy darabig, de amint valaki leszól, felmondok, mert én nem vagyok (olyan).

Ugyan dühösek vagyunk, mert eddig nem tudtuk, de így hogy tudjuk, végülis tájékoztatva lettünk, meg egyébként is a Bodolai jó ember.

Ugyan dühösek vagyunk, de azért mégiscsak mi vagyunk „a mai beszűkült magyar nyilvánosság egyik legfontosabb eleme, a néhány utolsó, műhelymunkára, valódi oknyomozásra, a kormányzat, a hatalom ellenőrzésére, a klasszikus őrkutya szerepre képes szerkesztőség egyike.”

És nem hiszed, Dudás Gergely még be is linkeli, hogy újságírói Göbölyös Soma díjas oknyomozók.

Hát gratulálok, tényleg, mint a VS-nél.

Az oknyomozás Maya Goldjai épp csak azt nem tudják, hogy ki a gazda és kitől jön a fizu. Díjat még, ezeret, nekik.

Ja és majd elfelejtettem, szombat reggel van.

Helló, Simicska-bérencek, hogy ityeg?

(Esetleg fityeg.)