A közelmúlt több pénzügyi vezető is megkongatta a vészharangot. Mark Carney, a Bank of England vezetője szerint az Európára és a világra egyre inkább jellemző "alacsony gazdasági növekedés, alacsony infláció és az alacsony kamatok" aggasztóak. A világ egyik legrégebbi, jelenleg is működő pénzügyi szervezete, a Nemzetközi Fizetések Bankjának tanulmánya szerint

A végső szó ezúttal is a Nemzetközi Valutaalapé (IMF) volt, amely csütörtökön jelentetett meg egy tanulmányt. Nem is akármilyet.

A tanulmány megalkotóinak személye még érdekesebbé teszi az egészet: a szervezet három, legmagasabb rangú elemzője jegyzi az írást. A címe "Neoliberalizmus: túlhaladott?". A neoliberalizmus főpapjai számára már a kérdés felvetése is villámcsapásként hatott. A most kiadott tanulmányban az áll, hogy a "neoliberális irányzat" az elmúlt 30 év alatt globálisan elterjedt.

Amikor bizonyos országok pénzügyileg szorult helyzetbe kerülnek és adósságaikat már nem tudják fizetni, segíthet, ha kopogtatnak az IMF ajtaján. Az adott kormányoknak privatizálniuk kell, kiadásaikat meg kell kurtítaniuk, szociális programjaikat meg kell nyirbálniuk és országukat a nemzetközi tőke rendelkezésére kell állítaniuk. Az állami szektort a multiknak és a magánszektornak kell helyettesítenie, a demokráciát pedig közönséges versennyé silányítják.

Az eredmények pedig lesújtóak a tanulmány készítői szerint. A neoliberális megoldás nem vezetett általános gazdasági fellendüléshez – csupán néhány nemzetközi befektetési mogul szedte meg magát belőle. Ehelyett számos helyen gazdasági összeomlás következett be, amely milliókat nyomorított el, a romok eltakarítása pedig milliárdokba került. A tanulmány szerint "az állam leépítése nagy áldozatokat követel – sokkal nagyobbakat, mint amennyi ennek a várható haszna".

A példákat hosszan lehetne sorolni: talán a legismertebb Argentína és jelenleg Görögország, de 2010 előtt úgy tűnt, hogy Magyarország sem lesz kivétel.

Két érdekességet lehet megállapítani a tanulmánnyal kapcsolatban. Az első az, hogy ezt a nemzetközi szervezet vezető elemzői írták – tehát nem azok a funkcionáriusok, akiket a Valutaalap elrepít a tönkrement országokba, hogy kormányokkal tárgyaljon és kőkemény feltételekkel megállapodjon a hitelezés részleteiről. Õk inkább amolyan pénzügyi inkvizítorok. A második, hogy paradox módon a tanulmány szerzői azért mégis kiállnak a privatizáció mellett – ezzel valószínűleg magukat védik, megpróbálják tompítani a tanulmány élét.

Az egyenlőtlenség és a "modern pénzügypolitika" használhatatlansága eddig leginkább szélsőségesnek bélyegzett csoportok által használt fogalmak voltak, akiket a többség "nem tartott normálisnak". Emiatt a tanulmány a múltban elkövetett hibák egy részét nem az IMF, hanem politikusok számlájára írja. Az 1980-as évektől kezdve a nyugati döntéshozók csak legyintettek arra, hogy gazdaságpolitikájuk ideologikus alapokon nyugszik, de álláspontjuk szerint csak azt tették, ami éppen "működőképesnek tűnt". De nemhogy a gazdaság motorja nem akart bedurranni, de az embereknek sem lett jobb. Sőt, Nyugat-Európában az OECD szerint a legalacsonyabb a növekedés a második világháború óta.

(The Guardian)