Vannak olyan rágcsálók, akiket ismételt áramütéssel rá lehet venni arra, hogy bizonyos tevékenységekkel hagyjanak fel. E rágcsálók egyenként is bölcsebbek az unió derékhadánál, akik rendre ugyanabba a pofonba szaladnak bele. Ezen az ügyön ugyanis a magyar miniszterelnök és a kormány nem veszíthet sehogy sem, ahogy a korábbiak esetében is mindig csak nyertek.

Először is, még ha most fel is pörgetik a tempót, akkor is bele fog nyúlni a hazai kampányfinisbe az uniós nyafogás. Innen tehát lehet egy na, ugyéval nyugtázni azt, hogy Brüsszelt tényleg meg kell állítani.

Ha nem lesz még dádá sem, akkor a szokásos uniós eredményt tudják prezentálni, azaz legyártanak tetemes mennyiségű űrszemetet – ez azért mégiscsak Mos Eisley, ne felejtsük el –, illetve unaloműző tevékenységet folytatnak, magyarul végeláthatatlan és kínosan lapos vitákat folytatnak majd demokráciáról, jogállamról és hasonlókról. Tehát, ha már úgyis jön a Twin Peaks új évada: ami volt, ismét megtörténik.

Ha esetleg mégis lesz valamiféle ejnye-bejnye, akkor pedig a kormány főleg lobogtathatja, hogy Brüsszelt meg kell állítani. Az ejnye-bejnyézős és az anélküli alternatívák közti különbség lényegében annyi, hogy a Hősök terétől a Parlamentig vagy Vácig fog érni a békemenet. 

A balliberálisoknál most mindössze arra megy a csoportos felláció, hogy néppártiak is megszavazták a „keményebb” javaslatot. Mintha nem lett volna eddig is világos, hogy a nyugat-európai establishment jobboldal legalább ötven százalékban liberális puhapöcsökből áll, szóval a szavazati arány még egész jónak mondható. Ismeretes, hogy a nyugati mainstream jobboldal éppannyira a LMBTQIDDQD-IDKFA mozgalmak és a bevándorlás támogatója, mint balos társaik, jóllehet más okokból. Arról persze elvitatkozgatnak, hogy mekkora legyen az adókulcs, és ezzel nagyjából vége is a köztük lévő késhegyre menő vitáknak. Õket persze elismerik tiszteletreméltó konzervatívoknak, hiszen kulturális-politikai témákban szépen behajolnak a PC hegemóniájának. A nyugat-európai mainstream jobboldalt 1945 után szépen, fokozatosan kiherélték, a behódolás nem meglepő.

Másnak meg a balliberálisok se nagyon örülhetnek. Mivel elmaradt az amerikai haditengerészet partraszállása a Dunakanyarnál, így az sem valószínű, hogy a jelentés hatására bevonul a Wehrmacht.

A pamflet tartalmából pedig annyi derül ki, hogy a fogalmazói bizonyítottan nem képesek semmiféle szellemi tevékenységet elvégezni, nemhogy ezeket fejleszteni. Abba ugyanis a CEU, a migránsok, és különösen Ahmed H. ügye mellé bekerült az LMBTstb. emberek, illetve a zsidók iránti aggodalom. Azaz, a Mos Eisley senior gyakornokai vagy beszívtak, vagy összekeverték Magyarországot Franciaországgal vagy Belgiummal, mely országokban valóban veszélyben lehetnek a zsidók, illetve a szexuális kisebbségek. De lehetséges, hogy csak kötelező körök vannak, és létezik már egy minta, amit csak kiegészíteni kell alkalomadtán. A felsorolásban ugyanis ott vannak a romák, illetve a Népszabadság is, érzékeltetve azt, hogy Orbán diktátor, mert nem tart fönn ellenzéki lapokat.

Mindenesetre az aggodalomgyűjtemény legszórakoztatóbb eleme vitathatatlanul az, amikor Ahmed H. esetét említik. A pamflet szerint ugyanis Ahmedet igazságtalanul ítélték el, mindössze azért, mert megafont használt, illetve „három tárgyat” dobott a rendőrökre a határon, hogy „feszültségeket oldjon”. Így legalább már érthető annak a másik menekültnek az esete, aki megafon helyett a bréjét rántotta elő egy fiatal lánynak az egyik dohányboltban, hiszen ő is feszültséget akart csak oldani, ne ítélj, hogy ne ítéltess. Ahmed H.-t persze a feszültségoldási kísérletéért a liberális demokrácia mintaállamának a határán szitává lőtték volna, szóval nekik is van még mit tanulniuk az EP képviselőitől.