Gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy a franciák győzelme a foci halála lenne. Természetesen nem, nyilván a horvátoknak szurkoltam, ők is játszották a szebb focit, de Franciaország nem véletlenül jutott el a döntőbe és nem véletlenül nyert, ráadásul amikor kellett, szépen is tudtak futballozni.

2020-ban nem egy ország, hanem több város rendezi az Eb-t, 2022-ben télen lesz a világbajnokság a semmilyen focihoz köthető tradícióval nem rendelkező Katarban. Utána ki tudja, mi lesz az Eb-vel, 2026-ban pedig jön a 48 csapatos vébé Indiával vagy Burmával, Malajziával vagy Madagaszkárral, olyan jó lesz...

Már a mostani világbajnokság csoportköre is megmutatta, hogy hova vezet a mezőny eszetlen bővítése. A csoportkörben nagyítóval kellett keresni a jó meccseket, ezt viszont ellensúlyozta az egyenes kieséses szakasz, az élvezhetőséget és az izgalmakat tekintve szerintem az utóbbi évtizedek legjobb vébéje volt ez.

A foci Istene még egyszer utoljára igazságot szolgáltatott, kiesett az összes taktikázós csapat. Kiestek a semmit nem mutató spanyolok és portugálok, kiestek a kapu előtt töketlenkedő németek, kiestek a színészkedő brazilok. A legjobb négy közé bejutott a legszebb focit játszó Belgium, a legnagyobbat küzdő, legőszintébben focizó Horvátország, a legerősebb kerettel rendelkező, amikor kell, focizni is tudó Franciaország és a hagyományaihoz visszanyúló Anglia.

Azonban félek, hogy az Irán–Spanyolország, az Uruguay–Egyiptom vagy a Brazília–Costa Rica élvezhetetlen találkozók a jövőt vetítették előre. Nem az számít, hogy a szurkolók élvezzék azt, amit látnak, az számít, hogy minél több pénz legyen a buliban.

A klubfociban már megtörtént ez az átalakulás, évről-évre ugyanazok a játékosok és ugyanazok a csapatok küzdenek egymással, felfoghatatlan összegekért váltogatják a klubjaikat a legnagyobb sztárok, persze szigorúan hét-nyolc csapat között körbe, vagy elmennek a Távol-Keletre levezetni.

Sajnos el kell fogadnunk, hogy a FIFA is ugyanazt a logikát követi, mint az UEFA, csak a pénz számít. Nem a szurkolók számítanak, legfeljebb a nézők, ők is csak darabszámra. Indiában, Kínában, Indonéziában stb. rengetegen laknak, igaz, nem tudnak focizni, de semmi baj, nagy piac, szervezzük a focit az ő igényeiknek megfelelően.

A modern foci a tiki-takázó Spanyolország és a semmilyen kockázatot nem vállaló Portugália. Õk most még utoljára kaptak egy fricskát, de ezzel vége, ennyi.

A világbajnokság a foci ünnepe, legalábbis eddig az volt. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz az a katari vébé decemberben, vagy mennyire lesz az a 2020-as Eb tucatnyi országban megrendezve, Bakutól Londonig.

Az a helyzet, hogy nincs mit tenni. Valószínűleg kevés az olyan fociimádó, mint én, akit a BL már nem hoz lázba, aki örül, ha az előzetesen sztárnak kikiáltott focisták mind korán hazautaznak a vébéről, aki szerint a foci Európa és Dél-Amerika játéka elsősorban. Sokkal többen vannak a konzumidióták, meg egyáltalán, sokkal többen élnek Ázsiában, mint Európában. A piaci logika alapján tökéletesen érthető, amit a FIFA csinál, ez van.