Ugrás a tartalomhoz
" Csatlakozz a lázadókhoz!”
Big pikcsör
 
 
 
 

Apáti Bence: "Ti, liberálisok lesztek rohadt nagy bajban!"

GFG - Ketipisz Sztavrosz - Tóth Dalma

2017. augusztus 26. 11:28

Rendhagyó beszélgetés Apáti Bencével, a celeb balett-táncossal a 444-ről és a 888-ról, a balettről és a politikáról, Sorosról és Orbánról, a liberálisokról és a józan észről, na meg persze arról, hogy "ha a liberálisok vennék egy kicsit a fáradtságot és egy kicsit kilépnének Újlipócán kívülre, akkor..."

Szerintem így kellene működjön a világ”

GFG: Hogy kerül a csizma az asztalra? Hogy kerül egy balettművész a nagymellényű politikai megmondóemberek közé? 

Apáti: Mindig is érdeklődtem a politika iránt. Az édesapám, Apáti Miklós újságíró volt, az akkor valóban elnyomott ellenzéki sajtóhoz tartozott sokáig. Új Magyarország, Napi Magyarország, Heti Válasz – és itt akkor el is jutunk oda, hogy kerültek az írásaim a nyilvánosság elé. Mindig is írtam posztokat a saját Facebook-oldalamra, és a Stumpf Andris haverom, akit egyébként zenélés miatt ismertem meg, és az édesapámnak volt a Heti Válasznál a gyakornoka, felfedezte az én kis írásaimat, és elkezdte azokat szemléztetni a Mandineren. Ez még jóval az úgynevezett celebkedésem előtt volt, a kereskedelmi csatornás műsorok előtt. 

GFG: Ezek szerint vannak korszakaid: gyerekkor, művészkor, celebkor (nevetés). 

Apáti: Igen, és Stumpf András előtti és utáni korszakom is van (nevetés). De igen, valóban. Én éltem a balettművészek szokásos, ismeretlen életét, akik bármit írhattak, nem figyelt oda rájuk senki sem, és aztán egyszer csak a Mandineren hihetetlen nagyokat futottak ezek a szövegek. Szoktak engem azzal csesztetni, bántani, rugdalni, hogy azért olvassák ezeket, mert ismert vagyok, csakhogy az én kis írásaim már akkor a hét legolvasottabb cikkei között voltak, amikor igazából még a kutya sem tudta, hogy ki vagyok. Amikor a Keleti pályaudvarnál táboroztak a migránsok, és én a West Side Storyt próbáltam éppen – egy gazdasági bevándorló szerepét játszottam, én voltam Bernardo –, akkoriban volt olyan posztom, ami 10 ezres megosztást hozott, és én nem voltam még a közelében sem kereskedelmi csatornáknak, még egy rohadt címlapom sem volt. Az a Magyar Narancs, ami havi 4 címlapot ad Fekete-Győrnek, most foglalkozik velem először.

GFG: De nincs frusztrációd ettől, hogy csak most? (nevetés) Ott elég vastag a kultúrrovat, talán írhattak volna korábban is arról, hogy milyen jó ez az Apáti az Anyeginben, nem?

Apáti: Sőt, én voltam a legfiatalabb Spartacus éppen 2006-ban.

GFG: Hát ez a minimumelvárás. Ez a belépőszint nálunk. (nevetés) Nem érzed veszélyesnek a művészi karakteredre nézve, hogy megszólalsz politikai kérdésekben? 

Apáti: A balett egy nagyon speciális műfaj. Meg szoktak sértődni, ha ilyeneket mondok, de ez az igazság. Szóval két éve játszottam a Gigor Attila Kút című filmjében egy kisebb prózai szerepet. A film utolsó 15 percében végig játszottam: beszéltem, lövöldöztem, autót vezettem, miegymás, úgy, hogy én nem tanultam színészetet. 

GFG: Mi sem tanultunk újságírást. (nevetés) A feszélyezettséget nyugodtan tegyük félre. 

Apáti: Szóval nem tanultam ezt a szakmát, és aztán mégiscsak Magyarország egyik legjobb rendezője beválogatott a filmjébe, ahol aztán engem nem szedtek szét a kritikusok. A színészettel kapcsolatban elképzelhető, hogy az embert érhetik hátrányok, de a balett nem ilyen műfaj. Azt nem véletlenül tanuljuk 10 éven keresztül napi 5 órában. Az elképzelhetetlen, hogy valaki egy szint alatt kimenjen a színpadra: nem tudja megforogni, nem tudja megugrani, nem tudja felemelni, nem tudja eljátszani. Ott nagyon kevés a szubjektív dolog. Ha valaki kicsit kevésbé képességes, az nem kerülhet színpadra. Nem táncolhat főszerepeket. 

GFG: De olyan sincs, hogy nézd azt a jobboldali gyereket, ne tedd már fel a színpadra. 

Apáti: Már csak azért sem, mert viszonylag kevés a férfiember a balettban. Tudta ezt a Seregi Laci bácsi is, látta a tetoválásaimat, ismert is: tudta, hogy 2006-ban én hol járkáltam. Winnetou-nak becézett és azt mondta, őt nem érdekli, neki a Winnetou, a Spartacus, a Tybalt, a Petruccio, az Orion, a Zubolya számít – szerintem így kellene működjön a világ. És a balettben így is működik. Most, mióta nem vagyok ott, már érzékelek olyan dolgokat, hogy nem biztos, hogy szerencsés, ha megírom a Stohlt, az Alföldit vagy az Aschert. 

Aztán szépen lassan mindig csak kiderül, hogy létezik ez a Soros nevű úriember”

GFG: Oké, neked természetes késztetésként jön, hogy közéleti kérdésekről beszélsz. Beszéljünk akkor: 7-8 hónap és választások lesznek Magyarországon. Mit gondolsz arról, hogy mi zajlik Európában, mennyiben fogja mindez meghatározni a hazai belpolitikai események kimenetelét?

Apáti: Mindenképpen meghatározza. Nem tudjuk kivonni magunkat az európai hatások alól, és az alól sem, hogy vannak európai politikusok, akik nagyon másképp gondolkoznak a dolgokról. Nem úgy, ahogy én, ahogy ti, vagy ahogy szerintem a józan, tájékozott emberek nagy többségének kellene gondolkoznia. Ez egy nehéz küzdelem a nyugati politikusok, megmondóemberek és a liberáldiktatúra ellen, mert nagyon sok mindenben függünk tőlük, folyamatosan próbálnak sarokba állítani minket. 

GFG: Hogy van ez: Brüsszelnél az igazság, nekünk meg el kellene fogadni, mert gondolnak egyet, elzárják a pénzcsapokat vagy megfenyítenek minket? 

Apáti: Épp ellenkezőleg. Én azt mondom, hogy ameddig kell, ameddig tudunk, addig ki kell tartanunk. Én csak azt nem tudom, hogy ebből mennyi a fenyegetés, és mikor fogja tényleg azt mondani Juncker vagy Merkel, hogy na most aztán tényleg itt a vége. Most már nagyon sok ez az Orbán, most már tényleg elég a visegrádiakból. Én azt gondolom, hogy mindettől függetlenül a végsőkig ki kell tartani. Nemrég voltam Párizsban, és ott az embert aztán igazán pofán üti a valóság. A Szajnától két utcára már nem igazán lehet elmenni, merthogy nagyon veszélyes, mi megpróbáltuk, de kurva gyorsan visszafordultunk, mert ott már csak arab srácok voltak... Hogy ezért mit fogok kapni a 444-től, úristen.

GFG: Semmit, mert nem írják le a nevünket, számukra olyan ez az interjú, mintha meg sem történt volna. 

Apáti: Amikor a vívóválogatott Lipcsében volt, azzal kapcsolatban is megmondták, hogy nem is az történt, amit láttak. Nem tudom, hogy ők mit látnak, nem tudom, hogy miért nem látják ezt, de az biztos, hogy ez a fajta nyugat-európai bevándorláshoz kötődő dolog akkora kudarc, hogy azt fájdalom nézni. Akinek van szeme, az látja. 

GFG: Ugyanez van a Sorossal is, csakhogy egy hús-vér embert is mondjak.

Apáti: Igen, így van, Soros is, meg egy csomó minden, amiről beszéltünk, nagyon hasonló stációt jár be. Úgy kezdődik mindig a történet, hogy elkezdenek fennhangon röhögni a 444-ben, hogy ezek megint sorosoznak, aztán szépen lassan mindig csak kiderül, hogy létezik ez a Soros nevű úriember; valóban finanszírozza a 444-et, részben vagy teljesen; kiderül, hogy valóban nem szír agykutatók, hanem afgán és egyéb képzettség nélküli analfabéta kecskepásztorok jönnek. És akkor elkezdenek mással érvelni, jójó a Soros, de akkor is a rohadt Orbán. Igaza van Viktornak, legalább már annyit elértünk, hogy Soros kijött a napfényre, látjuk az ellenséget. Mert ismétlem: hiába röhögnek öblös hangon a 444-ben, hogy megint a sorosozás, hiába jön ezzel megint a nagyon független Kálmán Olga – Soros György létezik, van neki politikai akarata, vannak neki NGO-i, van temérdek pénze és leírja, lenyilatkozza, hogy neki az az ideálja, hogy ne legyenek nemzetállamok, mert az egy hülyeség, legyen inkább Európai Egyesült Államok...

Ketipisz: Csakhogy őt közben nem választotta meg senki.

Apáti: A kutya nem választotta meg, ahogy Junckert sem egyébként.

GFG: A Fideszt viszont megválasztották. Tíz éve a Fidesz felborítja a közvélemény-kutatásokat, milyen esélyeket adsz az ellenzéknek?

Apáti: Ellenzéket nem látok, az egy vicc, ami ma ellenzék címen létezik.

GFG: Fordítsuk meg akkor a kérdést, milyen kihívások előtt áll szerinted a hosszú kormányzati időszakot maga mögött tudó Fidesz? Kritikák érik jobbról, balról, néha belülről is.

Apáti: A kritikákkal szerintem nincsen baj, főleg, ha azok jó szándékú kritikák. Ezzel én nem látok semmilyen problémát. Az már egy másik kérdés, hogy erre rendkívül érzékenyen szokott reagálni a Fidesz. Ami persze nem biztos, hogy teljesen indokolatlan és érthetetlen. Lehet, hogyha valakit tizeniksz éven keresztül rugdalnak, akkor érthető, ha egy felemelt kéztől is összehúzza magát és a legrosszabbra gondol. De az is biztos, hogy azért ennél empatikusabban kellene meghallgatni a kritikákat. A választásokkal meg nincsen semmi, a Fidesz elviszi a választásokat, a kérdés csak az, hogy kétharmaddal vagy sima többséggel. Tehát nincs ellenzék, ellenzéki sajtó viszont nagyon is van. Ráadásul rendkívül olvasottak, sokkal-sokkal olvasottabbak, mint a jobboldali sajtó.

Ketipisz: Akkor te se látod ezt a rettegett jobboldali médiatúlsúlyt.

Apáti: Dehát ez egy hülyeség. Nem is értem, hogy miről beszélnek, amikor ezt hozzák elő. Amikor 2006-ot írtunk, és volt egy darab Heti Válasz, egy darab Hír TV és azt is időnkét levette a szolgáltató, a Magyar Nemzetet nem lehetett a közintézményeknek megrendelniük, akkor persze senki se sipákolt, senki se üvöltözött a túlfélről, hogy „Európa segíts, mert megszűnik a sajtószabadság!”. 

GFG: Nem lehet, hogy arról van szó csupán, hogy roppant ügyesen játsszák a játékukat, mivel eleve ők határozzák meg a szabályokat. Te azt mondod, hogy „ellenzéki sajtó”, ők meg azt mondják, hogy ők a szakma, ők objektíven tájékoztatnak. Te azt mondod, egy frászt van jobboldali médiafölény, ők meg azt mondják, mindent elfoglalt már a kormány, alig van már szabad sajtó, csak propaganda van. 

Apáti: Rendkívüli ügyesen csinálják, ez tény és ezt nagyon sokan el is hiszik – még mindig.

GFG: Mi az ellenszer?

Apáti: Jobban kell írni. Ügyesebben kell csinálni. Uj Pétert az egyik legjobb újságírónak tartom, legutóbb a gasztronómiáról írt, zseniális a csávó és még rajta kívül is vannak nagyszerű tollúak. Én azért ülök le veletek beszélgetni, mert azt látom, hogy nálatok van fogadókészség arra, hogy valamit csinálni kellene azért, hogy a fiatalok is meghallják a jobboldal hangját, hogy nyissunk feléjük valami kaput, és próbáljunk meg feléjük olyan dolgokról beszélni, amelyek érdekelhetik őket és olyan nyelven, ahogy ők beszélnek. A 888 és most hirtelen nem nagyon tudok több orgánumot mondani, képes lehet felvenni a versenyt a másik oldallal. És van még itt egyéb fontos dolog is. Nem magamat fényezve, de ha egy nímand tud olyat írni, hogy azt több tízezren olvassák, akkor elsikkad, hogy melyik portált hányan is lájkolják és mekkora az olvasottságuk. Igenis lehet írni olyan cikkeket, ami el tud érni nagyon sok embert, és akkor tök mindegy, hogy 500 ezren lájkolják a 24.hu-t és egyelőre még csak 130 ezren a 888-at. 

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 

Szabadon lehet kommentelni, a vélemény szabad, viszont a gyűlöletkeltésért, személyi integritás megsértéséért mindenki maga felel.

Kisfilm arról, hogy miként árulta el a Jobbik és a baloldal Magyarországot

Kisfilm arról, hogy miként árulta el a Jobbik és a baloldal Magyarországot

közeleg a tél

Simicska Lajos pénze annyira megtetszett Havas Henriknek, Heller Ágnesnek, Magyar Györgynek és a balliberális értelmiség viperafészkeként elkönyvelt Spinoza Ház tagságának, hogy beálltak a sorba és elkezdték tolni a Jobbik szekerét.

Az amerikai hadsereg nehezen szabadul az elavult Humvee terepjáróktól

Az amerikai hadsereg nehezen szabadul az elavult Humvee terepjáróktól

amerika, london, párizs

A Humveek a technikai fejlődés miatt napról napra egyre sebezhetőbbek. Ezért az amerikaiaknak egyre sürgetőbb lenne a több tízezer Humveet egy korszerűbb, új járműre lecserélni. Az amerikai katonai szaksajtó szerint a teljes cserére azonban nincs esély, még a világ legnagyobb és legtöbb pénzből működő hadseregében sem - részben pénzügyi, részben pedig logisztikai okok miatt. A tengerészgyalogsághoz a Humveek helyére 2019-től érkeznek majd új járművek.

Már megvan a Soros-birodalom örököse

Már megvan a Soros-birodalom örököse

közeleg a tél

A világ 29. leggazdagabb emberének számító Soros György már készül az utódlásra, fokozatosan adja át hálózatának működtetését fiának, Alexander Sorosnak. Miután Alexander 2012-ben megtartotta "bemutatkozó partiját" New Yorkban, azonnal belevetette magát apja birodalmának működtetésébe, az elmúlt években már a világ számos befolyásos vezetőjével négyszemközt tárgyalt, és egyedül intézte az Open Society Foundations ügyeit.

Megduplázták a barátnőjét lemészároló sportoló büntetését

Tizenhárom év és öt hónapra, vagyis több mint duplájára növelte a szándékos emberölésért elítélt Oscar Pistorius paralimpiai bajnok futó büntetését a dél-afrikai legfelsőbb fellebbviteli bíróság.

Trump, a konzervatív nacionalista

Trump, a konzervatív nacionalista

amerika, london, párizs

F. H. Buckley amerikai jogászprofesszor arra figyelmeztet, hogy az amerikai történelem fényében Trump populistaként való leírása nemcsak téves, hanem rossz szándékú is, az amerikai elnök ugyanis Benjamin Disraelihez és más - jóléti szociális politikát folytató, minden társadalmi rétegre figyelő - angolszász politikusokhoz hasonlóan konzervatív nacionalista.

Az SPD már tárgyalna a nagykoalícióról

Az SPD már tárgyalna a nagykoalícióról

amerika, london, párizs

Továbbra sem dőlt el, mi lesz Németországban, de könnyen lehet, hogy semmi újdonságra nem számíthatunk.

Szél Bernadett rendesen elhajtotta a lejmoló Vona Gábort

Szél Bernadett rendesen elhajtotta a lejmoló Vona Gábort

közeleg a tél

"Én nem szeretnék vele koalícióba kerülni" - utalt az egyre hiteltelenebb Vona Gábor vezette Jobbikra tegnap este Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje a Simicska TV esti műsorában.

Fodor Csaba: antiszolidaritás, hogy mindenkit be kell fogadni

A Nézőpont Intézet ügyvezetője szerint antiszolidarizmus az, hogy minden menedékkérőt be kell fogadni, szolidárisnak a jogrenddel kell lenni.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére