A Magyar Kupa első fordulója mindig szolgál érdekességekkel, szerencsére idén is így alakult. Számomra egyértelműen az Öttevény-Újpest találkozó volt a fénypont, erre ki is mentem.

Ahogyan arra számítani lehetett, a település sporttörténelmének nagy napja volt szeptember 20-a. A csapat Facebook-oldalán például ezt írták előzetesen:

Ez egyébként maximálisan teljesült is, az eredmény ellenére az Öttevény tisztességesen helytállt, a szurkolás pedig kulturált keretek között zajlott.

Már érkezéskor egyértelmű volt, hogy nem egy átlagos meccsre jöttünk. Szerda délután 3/4 három, de polgárőrök segítették a parkolást.

A belépő egységesen 1000 forint volt, a sör pedig 400 forintba került, Kőbányait mértek. Sajnos vezettem, így nem kóstolhattam meg, milyen volt...

Nagyjából 1000 néző gyűlt össze, ami egy ilyen pályán hatalmas tömeg. A hangulat fergeteges volt, érezhetően nagy ünnep volt ez a csapat számára. Az 1000 néző ráadásul úgy jött össze, hogy munkanapon rendezték a meccset, esős, szeles, hideg időben.

Hatalmas felütés volt a kezdéskor, amikor az öttevényi szurkolók csatakiáltás gyanánt beüvöltötték, hogy "rettegjetek".

Jöttek természetesen újpestiek is bőven, az első félidőt a vendég, a másodikat a hazai oldalon töltöttem el. A mérkőzés amúgy is eldőlt a szünetig, miután Tischler négyszer is beköszönt. Persze nem az Újpestről lenne szó, ha az első "k888va gyenge!" bekiabálás nem közvetlenül az első gól előtt érkezett volna. Ebből is látszott azért, hogy a 4—0 ellenére nem remekelt az Újpest, de a hatalmas tudásbeli különbség így is kijött a pályán.

A második játékrészben egyébként egészen gyenge játékkal rukkolt elő az Újpest, az Öttevény kétszer el is jutott az ellenfél kapujáig, de a szépítés nem jött össze, csak lesgólig jutottak. Sőt, a végén előbb Pávkovics lecsúszott beadásából született egy hatalmas gól, aztán Simon is beköszönt, 6—0 lett a vége.

Szerencsére mindkét oldalra jutott pár gyöngyszem, szegény Obinna és Diallo is kaptak rendesen. Pauljevics egyik méltatlankodása után be is kiabált mellőlem egy újpesti:

Még aranyosabb volt, ahogy Diallót biztatta egy szurkoló:

A másik oldalról persze nem ilyen kedves szavakat kapott az Újpest színes bőrű játékosa, de a Makelele és az "A Diallo homoszexuál!" üvöltése mellett más nem volt.

A hazai ultrák egyébként végigszurkolták a meccset, dobokkal, megafonnal. A KFT-től az Afrika című dal refrénje is elhangzott néha, ahogy DJ Ötzi óriási slágere, a Hey baby is.

Emellett néhány remek beszólással is megörvendeztettek, mint például egy egész jó lövés után:

Vagy talán a legjobb, a meg nem adott gól utáni megposszanás:

Kisebb szidalmakat kapott persze az Újpest, de összességében nagyon kulturáltan szurkoltak az öttevényiek, és jó hangulatot is teremtettek, egy rossz szó nem érheti őket. Ahogyan a játékosokat sem, nagyot küzdöttek!

Számomra a körítésnél és a meccsnél is nagyobb élmény volt az, hogy a lefújás után a helyi kisgyerekek fotózkodtak az újpestiekkel, majd autogramokért álltak sorba. Nekik ők sztárok, és ezt csodálatos volt látni, ez a magyar foci igazi sava-borsa!

Persze a lefújás utánra is maradtak igazi megyei pillanatok, amik felsőbb osztályokban már nem igazán fordulnak elő.

Hatalmas élmény volt ez a meccs, a Magyar Kupa első egy-két fordulójában még ott van az az igazi báj, amiért megéri kijárni a pályákra. Az emberközeliség, őszinte játék, semmi steril környezet, egyszerűen imádom! Főleg, ha az Újpest játszhat ilyen közegben...