Néhány napja jött a hír, hogy a híres olasz színésznő, a Weinstein-ügy egyik érintettje, Asia
Argento otthagyja hazáját és Németországba költözik. Történetét ugyanis egészen máshogy
értékelte az olasz közvélemény, mint ahogy szerette volna. A picsogós sajnálkozás helyett
kegyetlen értékítéletet kapott. Azt mondták, aki felmegy egy férfi hotelszobájába és hagyja
magát orálisan kényeztetni, azt nem áldozatnak hívják, hanem kurvának. Talán ez volt az első meglehetősen kemény, nagy nyilvánosságot kapott, a mainstreamtől eltérő megközelítése a világméretű zaklatási cirkusznak. A kurva szó arra utal, hogy kettőjük között valamiféle gazdasági kapcsolat alakult ki, amiben általa adott engedményekért valamit cserébe is kapott.

Arra, hogy a Weinsteinnel szembeni hatalmas nemzetközi felháborodásnak van egy komoly
gazdasági vetülete is egy másik vallomás sokkal kézzelfoghatóbban támasztja alá. Legutóbb Natassia Malthe nevű norvég színésznő állt a nyilvánosság elé azzal a váddal, hogy Weinstein 2008-ban megerőszakolta. Mondván, ő többször és egyértelműen kijelentette, nem akar vele lefeküdni, majd lefeküdt vele. Állítása szerint a producer üzletet ajánlott neki, neves színésznőket emlegetett, akiknek ilyen szolgáltatásokért segítette karrierjét. A hölgyet később még egy hármasszexre is megpróbálta rávenni, de állítása szerint ez más sok volt neki.

És itt jön az igazi bomba! A színésznő vallomása szerint erre azt mondta neki, hogy „a
filmjeiben való szereplés nem éri meg, amit cserébe kér érte.” Vagyis a színésznő teljesen egyértelműen kettőjük közötti gazdasági kapcsolatról beszélt. Amit a producer elsőre akart, az még megérte, amit másodszorra, az már sok volt. Beismerése arra utal, hogy Weinstein legalábbis ebben az esetben, nem szexuális, hanem gazdasági jellegű bűnt követett el.
Átverte a hölgyet. Nagy szerepeket ígért egy kis szexért, de kiderült ebbe olyan dolgok is
beletartoznak, amik a színésznő szerint többet érnek, mint a szerepek. A Weinstein által
ajánlott üzlet meglehetősen rizikós a színésznők számára. Teljesíteni ugyanis azonnal kell, de a fizetség csak jóval, akár évekkel később realizálódik. Nem véletlenül kérik el a kurvák a
fizetséget előre, mert így utólag nincs vita. A színésznők e szerint jóval többet kockáztatnak.
Igaz jóval többet is nyerhetnek. Weinstein féregségén természetesen nem sokat változtat az
ügy, de mindenképp rávilágít, hogy ebben a helyzetben a nőknek is érdekeik vannak, tehát
az áldozat szerepnél jóval bonyolultabb helyzettel állunk szemben.

A zaklatási ügyből természetesen nekünk is jutott, egyelőre csak Marton László révén. Ez
sajnos nem annyira szaftos, mint Weinstein ügye, de hát kis ország kis foci. Mégis talán ez
szolgált eddig a legérdekesebb tanulsággal.

A hvg.hu megszólaltatott egy „áldozatot”, aki elmondta jó húsz évvel ezelőtti történetét. A
sztori meglehetősen lapos, amiben homályos emlékei szerint Marton a falhoz szorította és
megpróbálta megcsókolni. A csattanó nem is itt van a történetben. A hölgy részletesen leírja, miként reagált anyja, amikor elmondta neki az esetet. Álljon itt szó szerint: „A történtek után visszamentem az albérletembe és felhívtam az édesanyám. Próbáltam tárgyilagosan
elmesélni ezt a találkozást. Anya azt kérdezte tőlem: „Biztos, hogy ezt jól csináltad? Mi rossz
van abban, hogy tetszel neki. Szép kislány vagy. Szerintem nem kellett volna ellöknöd. Nem
kellene inkább visszamenned és bocsánatot kérned?“ Meghökkentem. „Bocsánatot kérni?
Miért? Én mit vétettem szerinted, anya?“ Anyámnak erre is volt válasza: „Megsértetted. Ha
így viselkedsz, akkor talán soha nem fogsz bekerülni a Vígszínházba. Sőt, semmilyen
színházba.“

Az anya szavai lényegesen sokkolóbbak, mint a Marton-ügy bármely eddigi momentuma, de
még Weinsteinnel is felveszik a versenyt. Sokkal inkább erről kéne beszélni, mint arról, hogy
egy öregedő szépfiút kikosarazott néhány szép fiatal lány.

A HVG-s történetet olvasva a hölgy felindultsága sokkal inkább szólt anyja reakciójának, mint Marton nevetséges próbálkozásának. Az anyja ugyanis feketén-fehéren megmondta neki, hogy a karrierért megéri a díványra feküdni, sőt talán ez az egyetlen módja annak, hogy a lánya karriert csináljon („sőt, semmilyen színházba”). Amennyiben szigorúan nézzük, ezen még túl is ment egy picit, utasítást fogalmazott meg a lánya felé, hogy a karrierjéért tegye meg ezt a kis apróságot.

A szereposztó dívány legendája olyan mélyen él a társadalmi tudatban, hogy aki rendezőnek
megy, ahogy ezt Schilling néhány héttel ezelőtti beszámolójából hallhattuk ezt, mint előnyt,
kvázi fizetéskiegészítést, természetbeni juttatást könyveli el. (Ágyakat raktak az öltözőkbe,
hogy azon lehessen „baszni” a táncosokat.) Természetesen a női oldal is tisztában van ezzel. A szülők jelentős része, aki a modell, a színészi, táncos és hasonló szakmákra küldi a gyerekét nyíltan vagy titokban elfogadja, hogy adott esetben gyereke kerülhet ilyen helyzetbe, de azt nem feltétlenül veszélynek, hanem inkább lehetőségnek tekinti. A HVG-s hölgy története erre világ rá. A szülő, nem csak tisztában volt ezzel, hanem ösztönözte lányát a lehetőség kihasználására. Ezek a szülők ugyanis úgy értékelik, hogy a siker megér ennyit, mert ez az életforma ezzel jár.

Ezeket a szabályokat nem Marton vagy Weinstein alkotta. A történelemben mindig is
vonzódtak a nagy hatalmú és híres férfiakhoz a nők. (Aminek sokkal inkább evolúciós oka
lehet, mint társadalmi.) Õk csak használják ezeket, pont úgy, ahogy a másik oldal teszi az
esetek nagy részében. A szabályok megváltoztatása lehetetlen. Ettől nem lesz kevesebb
hatalmas és olyan sem, aki visszaél hatalmával, ahogy nem lesz kevesebb az olyan szülő, nő és férfi, aki hajlandó a sikerért, pénzért és ismertségért többet áldozni az átlagnál. A
személyek és a módszerek változhatnak, de a sztori marad, mert az örök és emberi.
Sokak szerint épp ez (a p8n88) a legfőbb motivációja a hatalom, a pénz és hírnév
megszerzésének a férfiak részéről. Mick Jagger állítólag közel 10 ezer nővel feküdt le és
jelentős számú férfival. Ez nem azért volt, mert olyan jól udvarol, virágot vitt vagy annyira
egyenrangúan viselkedett a nőkkel. Egyszerűen visszaélt azzal, hogy az emberek vonzódnak a hírességekhez. Ezek a nők ugyanis nem egy férfival feküdtek le, hanem Rolling Stones
mítosszal. Sorban állnak és verekednek érte, ha erre van szükség. Mick Jagger pedig csak
rámutat néhány lányra a tömegből, azokat a bodyguardok kiszedik nekik, azok pedig ájultan
rohannak szexelni.

Ahogy egy rádióba betelefonáló hölgy szerint Martonért is bomlottak a nők fiatal korában. Állítólag hihetetlen jóképű volt, híres, és megnyerő. A hölgy szerint sorban álltak érte, bárkit megkaphatott. A hatalommal való visszaélés ebben az értelemben akkor is megvalósul, ha nincs erőszak, mert a nők soha nem a férfit, hanem a hatalmas férfit látják az illetőben. A másik oldalon pedig a hatalommal rendelkező ember soha életében nem lehet biztos abban, hogy őszintén és nem a pénzért szeretik, mert személye soha nem válik el pozíciójától. Ez a hatalom sokszor megírt tragédiája. A női-férfi viszony jóval bonyolultabb annál, mint ma láttatni próbálják. A hatalomhoz és az ismertséghez való viszony pedig ehhez mérhető. Ne próbáljuk tapizássá egyszerűsíteni.